Kerecsen 20 – Nyári Turul Túrák

A téli Kerecsen 20-as után biztosak voltunk benne, hogy a nyári Tutul Túrán is ott a helyünk! Ismét egy remek teljesítménytúra volt, ezúttal fordított útvonalon Nagykovácsiból a Normafa felé.

Nagykovácsi, Fotó: Bori Bianka
Nagykovácsi, Fotó: Bori Bianka

Read more

Ezt olvastad már?

Téli Gyermekvasút 20

Múlt héten a nagy hideg és a csúszós utak miatt inkább nem vállalkoztam a BUÉK túrára, így számomra a most szombati Téli Gyermekvasút 20 teljesítménytúrával kezdődött meg az idei szezon. Velem tartott Bogi is, aminek nagyon örültem, mert többen túrázva mindig sokkal gyorsabban repül az idő. Az útvonal tipikus Budai-hegységes volt: Normafa, Széchenyi-hegy, Makkosmária, Szépjuhászné, Hárs-hegy. Így az eltévedéstől nem kellett tartanom, viszont a hideg, az olykor jeges-saras utak és a tél pusztításai azért nehézséget jelentettek.

Read more

Ezt olvastad már?

Magyar Zarándokút 3. szakasz: Pilisszentiván – Normafa

Közvetlenül a nap elején egy vadak elől elzárt területre lépve nagyon tetszett a máskor a kerítéseknél alkalmazott létrára fel-létráról le megoldás helyett az erdei forgóajtó. Valószínűleg nem fognak a vadak rájönni az áthaladás technikájára.

Pihenő Makkosmárián. Fotó: Gerhát Ádám
Pihenő Makkosmárián. Fotó: Gerhát Ádám

Read more

Ezt olvastad már?

Ősz a Budai-hegységben

Egy rövid, de szintes túra, amely érinti a Normafa környéki főbb látványosságokat. 

Az impozáns Tündér-szikla. Fotó: Tolnai Balázs
Az impozáns Tündér-szikla. Fotó: Tolnai Balázs

Read more

Ezt olvastad már?

Buda határán 50

Buda határán 50

Újabb vendégposztot publikálunk, amit ezúttal is Fekete Zoltán írt. Amennyiben érdekel egy a Budai-hegység eldugottabb részein haladó teljesítménytúra beszámolója, itt a helyed! 

Fotó: Fekete Zoltán
Fotó: Fekete Zoltán

Read more

Ezt olvastad már?

A Gyermekvasút nyomában

Optimális körülmények között kocogtam egy magamhoz képest igen jó időt Széchenyi-hegyről Hűvösvölgybe hegyen és völgyön át.

A Gyermekvasút Normafa állomáson. Fotó: Tolnai Balázs
A Gyermekvasút Normafa állomáson. Fotó: Tolnai Balázs

Read more

Ezt olvastad már?

Zongor 45

Talán visszatérő túrának is nevezhetném ezt, ugyanis az Iszinik százast követően ez volt az első tíz kilométer fölötti túrám.

A Kakukk-hegy. Fotó: Tolnai Balázs
A Kakukk-hegy. Fotó: Tolnai Balázs

Read more

Ezt olvastad már?

Vár a Mikulás 10

Kortommal vettünk részt az év utolsó Budapest Kupa kereteibe foglalt túrán. Mindketten más célt tűztünk ki és összességében nagyon jól szórakoztunk. Budapest Kupánk pedig idén is van. Szuper! 

A Vár a Mikulás 10 teljesítménytúra GPS felvételének áttekintő képe. Letöltés és részletek ITT.
A Vár a Mikulás 10 teljesítménytúra GPS felvételének áttekintő képe. Letöltés és részletek ITT.

Read more

Ezt olvastad már?

Hullámvasút a Kakukk-hegyen

Mivel már közeleg a Kinizsi 100, ehétvégén egy lazább túrát szemeltem ki magamnak. A Kakukkhegyi Hullámvasút hosszú távja 16 km-en és 440 méter szintemelkedésen keresztül vezetette végig a túrázókat a Budai-hegység kevésbé ismert, ámde nagyon szép részein.
A jó időnek (és remek meggyőzőképességemnek) hála szüleim és Stella kutyánk is velem tartott ezen a túrán, bár ők a rövid, 9 kilométeres távon mentek, így csak az első pár kilométeren mentünk együtt. A rajt a Törökbálinti úton fekvő, nagyon hangulatos Barackos Kisvendéglőben volt.
A vendéglőből kilépve a piros körséta jelzést követve indultunk el a Rupp-hegy felé. A körséták nagyon előnye, hogy mindkét irányból ugyanoda visznek, így az sem volt probléma, hogy szokásomhoz híven (egyébként most sokakkal együtt) a másik irányba indultam el, és az Irhás-árkon mentem fel. Itt összefutottam Don Razzino-val, aki a jövőheti „KTF – Kamaraerdő és a Tétényi-fennsík” túrát szervezi, amire természetesen mi is megyünk. A piros körsétát követve a túra legnehezebb, emelkedőkkel teli szakaszán végigmenve eljutottam az első (és egyben utolsó) ellenőrzőponthoz, a Kolacsovszky Turistaházhoz.
Innen a piros négyzet-sárga körséta jelzéseket követve megkerültem a Budaörsi-hegyet, majd a Piktortégla-üregek mellett elhaladva elérkeztem a második ellenőrzőponthoz. Ez a szakasz igazi hullámvasút volt, úgyhogy bele is kezdtem egy laza kocogásba, ami igen jól esett ezen a kellemes tavaszi napon. Örültem, hogy a túrakiírásban is külön megemlítették, hogy hozzunk íróeszközt magunkkal, ami kellett is, mert ezen az ellenőrzőponton egy kódsort kellett felírni.
Ezután a Piros 85 túra utolsó szakaszáról ismerős piros sáv jelzésen haladtam, és nagy örömmel vettem tudásomul, hogy most megtaláltam a Szent Mihály sziklát, amit a Piros túrán az éjjeli sötétségben hiába kerestünk.
Makkosmária felé már nem volt sok hátra, így ezt a kis részt laza kocogó tempóban tettem meg. Így érkeztem meg a harmadik ellenőrzőpontra, ahol még egy kis almát is kaptam a pontőröktől.
Az alma nagyon jól esett, és meg is dobott némi energiával így gyorsan eljutottam Virágvölgybe, ahol a múlt heti Sárga 40 túrához hasonlóan most is a Csacsi-rét felé vettem az irányt. Véleményem szerint itt némiképp rossz helyre volt kihelyezve a második kódsoros tábla, de mivel jól ismertem a terepet, nem okozott gondot megtalálni. Furcsa volt most ilyen gyorsan haladni ezen a szakaszon, mert mind a tavalyi Sárga 40-en, mind a tavaly előtti Sárga 70-en ilyenkorra már jócskán elfáradtak a lábaim.
Csacsi-rétről elindulva továbbra is a sárga sáv jelzést követtem, egészen a sárga kereszt jelzésig, amelyet követve egy kisebb emelkedő során feljutottam Csillebércre. Számomra itt volt a túra egyetlen negatív élménye, ugyanis én az itiner leírása szerint a piros négyzet-sárga körséta jelzést követve kerestem az erdőben a 100 méterre lévő ellenőrzőpontot. Negyed óra után már gyanítottam, hogy az a 100 méter nem lehet ennyire hosszú, így a mögöttem lévő túrázóktól informálódtam. Kiderült, hogy a leírással ellentétben az ellenőrzőpont a csillebérci buszmegállónál volt, így mehettem (pontosabban kocoghattam) vissza. Ez némiképp azért felbosszantott, de az ellenőrzőponton kapott citromos nápolyi hamar eloszlatta a rosszkedvemet.
Innen már közel volt a cél, a piros négyzet jelzést követve ismét elérkeztem a Kolacsovszky Tursitaházhoz. Majd a már egyszer megjárt útvonalon (visszafelé már tényleg erre kellett menni) érkeztem el a célhoz, a már ismert Barackos Kisvendéglőhöz. A célban nagyon kedvesek voltak, gratuláltak a teljesítéshez (2 óra 50 perc lett), én pedig stílszerűen megittam egy pohár barackos szörpöt a Barackos Kisvendéglőben.
A nevem ugyan először elírták az oklevélen, de miután szóltam, egyből írtak egy újat. A szervezőkön látszott, hogy fontos nekik a túrázók véleménye, mert tőlem is megkérdezték, hogy hogy tetszett, mivel voltam elégedett, mivel kevésbé stb. Én elmeséltem a kis eltévedésemet Csillebércnél, de mint megtudtam, ki volt táblázva, hogy máshol van az ellenőrzőpont, csak én nem voltam eléggé szemfüles. Végül negyed óra múlva a szüleim is megérkeztek Stella kutyával együtt, így hamarosan el is indultunk hazafelé.
Összességében mindannyian nagyon élveztük a túrát, mert kellemes terepen kellemes időben zajlott. A pontőrök mindenhol nagyon kedvesek voltak és a jelzések is alapvetően rendben voltak. Az ellátással is elégedett voltam, a makkosmáriai alma pedig különösképpen jól esett. Én a túra legfőbb pozitívumának azt tartom, hogy a könnyen elérhető rajt, és a viszonylag kis táv ellenére is olyan helyekre tudta vezetni a túrázókat a Budai-hegységben, ahol nem mindennap jár az ember. Örültem, hogy ezúttal nem a szokásos Hűvösvölgy-Nagy-Hárs hegy-Szépjuhászné-János-hegy-Normafa útvonalon kellett róni a kilométereket. Szóval kimondottam elégedett voltam (és ahogy láttam a többi túrázó is), így elismerés illeti a szervezőket a munkájukért, kiváltképp úgy, hogy ez még csak az első rendezés volt. Remélem jövőre is megrendezik, én biztosan jövök.

Mivel már közeleg a Kinizsi Százas, egy lazább túrát szemeltem ki magamnak. A Kakukkhegyi Hullámvasút hosszú távja 16 km-en és 440 méter szintemelkedésen keresztül vezettette végig a túrázókat a Budai-hegység kevésbé ismert, ámde nagyon szép részein.

Erdő a Kakukk hegyen. Fotó: Kőrössy Tamás
Erdő a Kakukk-hegyen. Fotó: Kőrössy Tamás

Read more

Ezt olvastad már?

Gyermekvasút 20 a Budai-hegységben

Mivel még nem éreztem jónak a bokámat a múlt heti Teleki 50 után, ezért ezen a hétvégén egy könnyebb és rövidebb távot választottam. A Gyermekvasút 20 pont megfelelt a célnak, hisz rövid volt a táv, 11.00-ig lehetett nevezni, és az útvonal a Budai-hegységen vezet keresztül, amit jól ismerek. Legalábbis viszonylag jól, mert már a rajtba való eljutás sem volt zökkenőmentes. Előzetesen otthon megnéztem az útvonaltervezővel, hogy hogyan is lehetne eljutni a Széchenyi-hegyre, a Gyermekvasút végállomásához, és azt a javaslatot kaptam, hogy a 21-es busszal menjek el az Ordas útig, és onnan sétáljak egy 10 percet. Én már itt rossz irányba indultam el, de szerencsére kéznél volt a GPS-es okostelefonom, úgyhogy viszonylag gyorsan eltaláltam a rajtig. Így sikerült rekordot döntenem, már a túra előtt sikerült kicsit eltévedtem.
Végül is 10.15-kor neveztem a túrára, és egy könnyed gyaloglást terveztem a félig még sérült bokám kímélése érdekében. Így egy olyan 4:30-as idővel is elégedett lettem volna. Szerencsére a szintkülönbség sem volt vészes (20 km-en 525 méter), így vidáman kezdtem el gyalogolni a Gyermekvasút mellett Normafa felé. Az ellenőrzőpontok gyorsan követték egymást, először a Normafa úton, majd a Kossuth-emlékműnél. Itt teljesen jónak éreztem a bokám, úgyhogy egy pár perc könnyedebb kocogást is beiktattam a programba. Innen kellemes tempóba érkeztem le Szépjuhásznéra, ahol rengeteg emberrel találkoztam. Hamar rájöttem, hogy azért, mert a 10 km-es táv is erre ment, és úgy látszik azon sokkal többen voltam. Szépjuhásznéról elkezdtem Makkosmária felé gyalogolni, de eközben is rengeteg 10 km-es túrázó jött velem szemben. Én ennek csak örültem, mivel ezt a részt leszámítva, nem igazán láttam sok embert a túrán. Talán a rossz idő, talán a késői indulásom miatt, ki tudja. A sárga majd a piros sávot követve eljutottam a makkosmáriai templomig, amire jól emlékeztem, hisz a Téry 50 túra is erre haladt el. Ennél az ellenőrzőpontnál kicsikét megpihentem, nyújtottam, és megettem az egyik szendvicsemet is. Gondoltam jobb azelőtt enni, mielőtt az ember megéhezik.
Innen egy kicsit meredekebb részen indultunk el a Normafa irányába. Ez az útszakasz nem igazán tetszett, mivel a baltás ostoba tevékenységének eredményeképpen le voltak kaparva a fákról a turistajelek. Ez több más túrázót is megzavart, úgyhogy ezen a szakaszon együtt mentem egy kisebb csoporttal, és GPS-el ellenőriztük, hogy biztos jó irányba haladunk-e. Nem értem mi jó abban valakinek, ha tönkreteszi mások szórakozását. De ez a kis közjáték sem zavart meg, hamar elértem a Normafát. Mivel ráértem, alaposan megnéztem a Székely kaput. Fura, hogy milyen sűrűn elhaladtam mellette, de még egyszer sem szemléltem meg alaposabban. A Normafánál a túra eddigi fáradalmait egy rendkívül finom túrós rétessel enyhítettem. Innentől már ismerős volt a terep, az itinert zsebre is raktam, és elindultam a János-hegy irányába. Ahol viszont szomorúan vettem észre, hogy kedvenc főtt kukorica árusom nincs sehol. Remélem csak a rossz idő miatt nem jött ki, és nincs semmi baja.
A János-hegyről szép kényelmes tempóban lebaktattam Szépjuhásznéra, az utolsó ellenőrzőpontra, onnan pedig tovább a Nagy-Hárs-hegy irányába. Mivel ezt a részt már kevésbé ismertem figyelmesen követtem a sárga sáv jelzést, és igyekeztem nem eltévedni. Aztán a túra vége felé még elég sok erőt éreztem magamban, és a bokám is rendben volt, úgyhogy az utolsó negyed órát lekocogtam. Így pontosan 14.00-ra értem be Hűvösvölgyre, ami szerintem elég jó idő (3 óra 45 perc), főleg úgy, hogy tulajdonképpen szinte az egész túrán kényelmes tempóban sétáltam. Összességében tetszett a túra, bár örültem volna, hogyha az ellenőrzőpontokon is adnak valamiféle frissítőt vagy élelmet, és nem csak a végén. De ezt leszámítva minden nagyon tetszett, a szervezők is kedvesek voltak, különösen a célban.

Mivel még nem éreztem jónak a bokámat a múlt heti Teleki 50 után, ezért ezen a hétvégén egy könnyebb és rövidebb távot választottam. A Gyermekvasút 20 pont megfelelt a célnak, hisz rövid volt a táv, 11.00-ig lehetett nevezni, és az útvonal a Budai-hegységen vezet keresztül, amit jól ismerek. Legalábbis viszonylag jól, mert már a rajtba való eljutás sem volt zökkenőmentes. Előzetesen otthon megnéztem az útvonaltervezővel, hogy hogyan is lehetne eljutni a Széchenyi-hegyre, a Gyermekvasút végállomásához, és azt a javaslatot kaptam, hogy a 21-es busszal menjek el az Ordas útig, és onnan sétáljak egy 10 percet. Én már itt rossz irányba indultam el, de szerencsére kéznél volt a GPS-es okostelefonom, úgyhogy viszonylag gyorsan eltaláltam a rajtig. Így sikerült rekordot döntenem, már a túra előtt sikerült kicsit eltévedtem.

A Gyermekvasút Szépjuhászné állomáson. Fotó: Vyviora Anita
A Gyermekvasút Szépjuhászné állomáson. Fotó: Vyviora Anita

Read more

Ezt olvastad már?