Múlt héten a nagy hideg és a csúszós utak miatt inkább nem vállalkoztam a BUÉK túrára, így számomra a most szombati Téli Gyermekvasút 20 teljesítménytúrával kezdődött meg az idei szezon. Velem tartott Bogi is, aminek nagyon örültem, mert többen túrázva mindig sokkal gyorsabban repül az idő. Az útvonal tipikus Budai-hegységes volt: Normafa, Széchenyi-hegy, Makkosmária, Szépjuhászné, Hárs-hegy. Így az eltévedéstől nem kellett tartanom, viszont a hideg, az olykor jeges-saras utak és a tél pusztításai azért nehézséget jelentettek.
A rajt a Gennaro Verolino Általános Iskolában volt, ami sokszor szolgált már túrák rajthelyeként, így nem okozott nehézséget a megtalálása. A múlt heti Budapest Kupa díjátadón hallhattuk, hogy ez volt a tavalyi év legnépszerűbb budapest kupás túrája, így okkal gondoltuk, hogy idén is hatalmas tömeg lesz. Ez így is lett, mert a nyitás előtt negyed órával már hatalmas sor állt az iskola előtt, szóval volt időnk hozzászokni a téli hőmérséklethez.
Bent az iskolában minden nagyon gyorsan ment, így 8.15-kor már el is rajtoltunk a Normafa irányába. Ott a pontőrök egy autóban ülve pecsételték le az itinerünket, kicsit bele is gondoltunk, hogy de jó lenne most egy fűtött autóban ücsörögni, dehát túrázni jöttünk. 🙂 Innen pedig le a zöld kereszten a kedvenc budai-hegységbeli túrahelyszínemre, Makkosmáriára. A park és a templom minden évszakban más, de mindig egyformán gyönyörű.
Ezt követően pedig a piros, majd a sárga sáv érintésével néhány emelkedőt megmászva eljutottunk Szépjuhásznéra. Időközben Boginak meséltem a helyes ütemű kocogásról, így innentől kezdve egyszer-egyszer néhány perc kocogás is belefért a túrába. Szépjuhásznénál kicsit megpihentünk (én ittam egy gyors kávét is és ettem az ellenőrzőpontos nagyon finom citromos nápolyiból). Egy kis energia sose jön rosszul :).
Ezután jött a Hárs-hegy, de most kivételesen nem keresztülmentünk rajta, hanem alulról megkerültük a Hárshegyi-körúton. Nem hosszú a körút, de két ellenőrzőpont is volt rajta, méghozzá pont a kritikus helyeken, hogy senki se fordulhasson rossz irányba. Összesen tíz ellenőrzőpont volt a 18 kilométeren, amit én abszolút pozitívnak értékelek, mert (a kiváló szalagozásnak is köszönhetően) tulajdonképpen lehetetlen volt eltévedni. A körút végeztével visszatértünk Szépjuhásznéra, ahol jöhetett egy újabb adag citromos nápolyi.
Innen következett a túra legkeményebb része, a János-hegy megmászása. Ez még kellemes tavaszias időben sem könnyű, de ilyen csúszós saras utakon még nehezebb volt. Bogit igyekeztem minél inkább bíztatni, aminek meg is lett az eredménye, mert nagyon jó tempóban megállás nélkül gyalogoltunk fek az emelkedőkön. Nekem meg elkezdett fájni a bal vádlim, úgy látszik sok volt a heti 2-3 kardio edzés (futógép, bicikli).
Ezután a zöld háromszög jelzést követve elhaladtunk a János-hegyi átjáróbarlang mellett (sajnos nagyon kevés túra visz csak erre). Itt már elkezdett esni a hó, valamint rengeteg volt a kidőlt fa, így alig-alig tudtunk csak haladni. Még a János-hegynél telefonált Totesz, hogy próbáljunk a betonúton menni, mert az erdei út járhatatlan, de mire odaértünk már is álltak ott szervezők, akik a betonút felé mutattak. Ezt egyébként én személy szerint nagyon értékeltem, hogy két helyen is egy-egy ember csak azért állt ott az útkereszteződésnél, hogy mutassa ne az erdei út felé, hanem a betonúton menjünk.
Ezt követően elértünk Disznófőre, majd az utolsó nagy emelkedő következett a Normafára. Onnan pedig már csak pár lépés volt a cél. Végül 12:10-re értünk be, ami 3 óra 55 perces időt jelent 18 km-en. Lazán sétálva ilyen időben szerintem ez egy teljesen korrekt kis eredmény, innen is gratuláció még egyszer Boginak hozzá. Célban még megettem néhány zsíroskenyeret (egyikre véletlen ráöntöttem fél doboz sót, nem baj, sóutánpótlás!), majd elindultunk haza.
Összességében nagyon tetszett a túra, kifogástalan volt a szervezés, valamint a kitűző és az oklevél is tetszett. Gyönyörű volt a téli táj, de megdöbbentő volt látni mekkora kárt tett az erdőben a tél, rengeteg kidőlt fa volt mindenféle, sokszor szinte teljese járhatatlan volt egy-egy erdei út.