Talán visszatérő túrának is nevezhetném ezt, ugyanis az Iszinik százast követően ez volt az első tíz kilométer fölötti túrám.
A Kakukk-hegy. Fotó: Tolnai Balázs
Eredetileg más túrát szerveztem. Nem szeretem, ha a rajt és a cél máshol van. Erre rátesz, ha nincs csomagszállítás. Nos ezt sikerült kivitelezni, így elhárultak a túra elől az akadályok.
Háromnegyed hétkor érkeztem a Déli-pályaudvarra. Hatos átlagot lőttem be. Aztán jött Erdei András: „Nem jössz velünk?”. Dehogynem! – vágtam is rá. Na már ekkor tudtam, hogy a hatos átlag felejtős, ráadásul túl is öltöztem. Jó lesz edzésnek.
Már a Széchenyi-emlékig terjedő etapon lihegtem a többiek után, de tapadtam. Fent kocogás Normafáig, majd Makkosmáriáig, és végül Nagykovácsiig. Több ízben kaptunk csokit frissítésként, míg Nagykovácsiban a víz mellé rétes és csoki is járt. Összességében jól ellátott volt a túra.
Nagykovácsitól Anitával ketten folytattuk a túrát. Sok kocogással. Anita kitalálta, hogy eléri a 12:48-as buszt, így lerázott. De nem maradtam egyedül, mert egy Túrafüggőhöz, Boldizsárhoz becsatlakoztam. A Nagykovácsi és Perbál közötti szakaszon nem ment annyira a történet, de sikerült átlendülnöm.
A Kitörés miatt is fontos volt, hogy ezt az etapot bejárjam. Örömömre szolgál, hogy nincs benne kihívás. Régen jártam ilyen laza terepen. Egy para volt: két kutya megtámadott minket Perbál határában, a trágyagyárnál, de mi voltunk az erősebbek.
A Kakukk-hegy azért kecsegtetett némi emelkedéssel, ez nagyon jól is esett. Egykor pedig már a célban voltunk. Vártuk a csomagot, ami kettő után meg is jött. Ezt a csomagszállítást célszerű lenne bevezetni, valamint a busz ügyben sem lenne hülyeség egyeztetni a volánnal. Órákat várni Szomoron nem frankó. De jól éreztem magam!
Számvetés:
Táv: 44,9 km
Szintemelkedés: 1040
Teljesítés: 06:05:17
Max: 187
Avg: 160
Cal: 5642
Értékelés:
Itiner: 9
Útvonalválasztás: 8
Versenyközpont: 6
Szolgáltatások: 9
Díjazás: 9
Jelzések/szalagozás: 10
Pontőrök: 10
Ár/érték arány: 9
Összesen: 70
Megjegyzés: nagyon meleg volt.