PVZ VI: Fel a Kő-hegyre!

A Pilis-Visegrádi Zöld Túramozgalom hatodik szakasza Dömörkaputól Pomázig vezeti a kirándulót. A 8,07 kilométer hosszú és 246 méter szintemelkedést tartalmazó túra a Kő-hegyen káprázatos látványt tár az arra járók elé. Érdemes megcsodálni a Kő-hegyi tavat, a Napoleon kalapja sziklaalakzatot és a Petőfi-pihenőt.

Különleges sziklaalakzat a Petőfi-pihenőnél. Fotó: Tolnai Balázs

Túránk a dömörkapui tábornál indul. Ez a hely a Visegrádi-hegység egyik keleti „bejárata”. Neve szerb eredetű, jelentése vaskapu. Egykor a Bükkös-patak keskeny szurdokban kanyargott itt, és vízeséseken zuhant alá, de a patak két oldalán található kőbányák terjeszkedésével a völgy kiszélesedett, szurdokjellege megszűnt. Ma autóval vagy busszal idáig közelíthetjük meg a hegységet, majd tovább gyalog Lajosforrás vagy Pilisszentlászló felé, illetve a Bükkös-patak völgyében folytathatjuk utunkat. Mi a Sás-völgy, a Vasas-szakadék, és Lajosforrás irányába indulunk el. A jelzés eleinte hiányos, de a műutat követve az első komolyabb elagázásig egyenesen megyünk, majd balra tartunk.

A Bükkös-patak. Fotó: Tolnai Balázs

A sárga plusz jelzés elkanyarodását követően a zöld sáv párhuzamosan halad a Kő-hegyi tansövény sárga T jelzésével. Túránk valamennyi szintemelkedése most következik. Ez hosszan elnyúló, de kibírható kaptatót jelent.

Szépen festett jelzések. Fotó: Tolnai Balázs

Hamar el is érjük a fennsík jellegű Kő-hegyet, ahol a Czibulka János menedékház mellett pihenő- és tűzrakóhely van. Innen, és a nem messze található, a zöld sáv jelzéssel szintén érintett Petőfi-pihenőnél lenyűgöző látvány tárul elénk.

Kilátás a Czibulka János menedékháztól. Fotó: Tolnai Balázs

A Kő-hegy egy nagyszerű kilátást nyújtó 366 méter magas orom, a Visegrádi-hegységben, Pomáz felett. A rajta található Czibulka János menedékház 1931-ben épült, jelenleg az MTE kezelésében áll. A Kő-hegy kelet felé meredeken szakad le. Itt andezit, andezittufa és breccsaformációkban különösen gazdag. Sziklatornyok, oszlopok, „kalapos kövek” (pl.: a Napoleon kalapja sziklaalakzat) figyelhetők meg. Egyik csoportjuk a Gomba-sziklák, ezeket keményebb felső rétegük védte meg a külső erőktől. Az egyik sziklán található a Petőfi-pihenő. A néphagyomány szerint a híres magyar költő egyszer itt pihent meg.

Kilátás a Petőfi-pihenőtől Csobánka felé. Fotó: Tolnai Balázs.

A Petőfi-pihenőtől csúszós lejtőn közelítjük meg Pomázt. A település előtt érintjük a János-forrást és szurdokjellegű völgyben hagyjuk el az erdőt. Pomázon átgyalogolva a HÉV-állomáson ér véget rövid, de gyönyörű túránk.

A János-forrás. Fotó: Tolnai Balázs

Pomáz egy 14500 lakosú város a Dera-patak kiszélesedő völgyében, a Pilis- és Visegrádi-hegység lábánál. Első okleveles említése 1138-ból való. A török idők alatt fokozatosan elnéptelenedett, de hamar újratelepült. A XVII. század végétől szerb, szlovák és német telepesek érkeztek. A XX. század elején az ország etnikailag legkevertebb települése volt. Bár a németeket a II. világháború után kitelepítették, ma a kb. nyolc százaléknyi kisebbség háromnegyede német, s csak a maradék szerb és szlovák. A XIV. században épült szerb-ortodox templomát 1722-ben alakították át. 1773-ban épült a Wattay-Teleki-kastély, amely ma a jelentős felújítás után a Kórusok Házaként funkciónál. Klasszicista stílusú az 1828-ban megépült református templom és a Luppa-mauzóleum. 1996-ban épült (Árpád vezér dunai átkelésének emlékére) a Honalapítás emlékmű. Pomázról – a városból hosszú kisétálás után – egyaránt elérhető a Kő-hegy és Lajosforrás, valamint az Oszoly és a Kevélyek is.