Patai Mátra 35 – Túrafüggő Túrablog

Megszoktam az Alföld TE-től, hogy jó túrákat szerveznek, és bizony most sem okoztak nekem csalódást a Patai Mátrával.

Kilátás a Világos-hegyről. Fotó: Tolnai Balázs

Már pénteken leutaztunk Kortommal, hogy hat órakor kényelmesen elrajtolhassunk szombaton. A Nekcsei Demeter Általános Iskolában végighallgattuk a roppant precíz rendezőség eligazítását. Minden elismerésünk, alaposan felkészültek a teljesítménytúrára.

Ötkor keltünk, hatkor pedig már a Kecske-kő felé szedtük a lábainkat. A kellemes hűvös hajnali órákban ajándék volt a terepen lenni. A „csúcs” megmászása nem okozott különösebb gondot, bemelegítésnek tökéletes volt.

Innen visszakocogtam Gyöngyöspatára, ahol veszettül idegesített a mellettem elhaladó öreg autók benzingőz kibocsátása. Rosszabbul éreztem magam, mintha a fővárosban sétálnék, mondjuk a Teréz körúton. Persze, ekkor kell eltévedni és mellettem tolatgatni, forgolódni, csak hogy fulladjak meg. Mérgemben elég jó tempóban hódítottam meg a Vár-hegyet.

A Vár-hegytől egy velem hasonló iramot kedvelő úrral kocorásztam tovább. A Havas oldala felé még néhány emelkedőbe is belehúztunk. Ki is kellett használni a kellemes hőmérsékletet, ugyanis minden elvesztegetett perc a déli melegben köszönt volna vissza. Félelmetes volt a vadászok által lezárt terület a maga „sikolyos” tábláival. Magamtól be nem fogom ide tenni a lábam. A Diós-kútra 1 óra 15 perc alatt jutottunk el. Itt meg kell jegyezzem a pontőrök kedvességét, figyelmességét. A túrán végig a túrázók voltak a központban. Etettek, itattak, biztattak. Így kell ezt csinálni!

Az egymáshoz közel elhelyezett ellenőrzőpontok végett úgy éreztem ,hogy elég jól haladok. Viszonylag gyorsan jutottam vízhez, és a pecsételésekkel pihenhettem is. Fajzatpusztán erre szükség volt, ugyanis a Káva már tartogatott magában némi kihívást.

Ennek ellenére továbbra is kocogásokat és erőteljes sétákat váltogattunk, és bár ez a szakasz volt az egyik legszintesebb, tulajdonképpen semmilyen erőlködésre sem volt szükségem. Valószínűleg a pizzavacsora és a pizzareggeli látta el kellő energiával az izmaimat. Pecsét a Káván, majd futás a völgybe.

Úgy voltam vele, hogy a Tót-hegyesig ha sikerül viszonylag jó tempóval eljutnom, akkor meg lehet a hőn áhított 5,5 km/h-s átlagom. Tartottam is ezektől az emelkedőktől, mivel a túra csúcsára, 815 méter magasságba kellett felkapaszkodni. Kezdtem megéhezni, de összességében ide is könnyedén eljutottam. Egy energiazselével frissítettem volna, ha nem kaptam volna egy csokit. Kitalálták a gondolatom a ponton.

A kaptatón Erdei Lacival is összefutottam, és mivel a társam az ötvenes távon más irányba váltott, rákapcsoltam. Elég hosszú szakaszt tudtam nagy sebességgel megfutni, hogy a Világos-hegy oldalában összeszorított fogakkal tapadjak rá az újra megpillantott csapattársra. Ebben a hegyben bőven akadt kihívás. Először éreztem ma a lábaimat. A szép látvány azonban újra feltöltött. Lőttem is egy fotót, Laci lelkesen elmutogatta, hogy mi merre van, majd együtt kocogtunk tovább.

A Nagy-léniánál Laci anyukájáék voltak a pontőrök. Az érkezésünk előtt egy perccel érdeklődött, hogy merre vagyunk. Le sem tette a telefont, már be is csekkoltunk.

Fajzatpusztán megdöbbenve fogadtak minket. Szinte el sem hitték ,hogy már visszafelé tartunk. Itt nyomtam magamba az energiazselét, ittam fél liter vizet, majd Lacit hátrahagyva nekimentem a Havasnak.

A Havas felé kocogtam, majd az oldalában, amit lehetett, azt megpróbáltam szintén kocogva megtenni. Egyre meredekebb lett a hegyoldal, egyre inkább fáradtam, és egyre inkább úgy éreztem, hogy a böglyök martalékává válok. Ezeket a zabagépeket némi belefutással igyekeztem lerázni, aminek vádligörcsök lettek az eredményei. De én értem fel előbb és nem ettek meg.

10:15-kor indultam el Pata felé. Egy ugrás következtében úgy begörcsölt a combom, hogy majdnem fejbe lőttem magam. Sosem volt még görcs a lábam ezen részén. Irtó rossz. Aztán úgy voltam vele, hogy egy kis futástól biztosan elmúlik, így a tettek mezejére léptem. A patai mezőkön a Nap eléggé perzselt már, nehezen viseltem. Végül 10.58-kor értem a célba.

Táv: 33,45 km.

Szint: 1488 m.

GPS track (Garmin, Dakota 10)