PVZ II: A Pilis szívében

A Pilis-Visegrádi Zöld Túramozgalom második szakasza az esztergomi autóbuszállomástól Pilisszentkeresztig vezeti a kirándulót. A 21,5 kilométer hosszú és 1000 méter szintemelkedést tartalmazó túra helyenként lélegzetelállító látvánnyal kecsegtet. Érdemes megcsodálni a Babits Mihály emlékházat, a Vaskapu menedékházat, kellő figyelemmel rövid kitérőket tenni a szép kilátásért, vagy Pilisszentkereszt közelében gyönyörködni a körülöttünk magasló hegyekben.

Az erdő mélyén meghúzódó Pilisszentlélek a Fehér-szikláról. Fotó: Tolnai Balázs

Az erdő mélyén meghúzódó Pilisszentlélek a Fehér-szikláról. Fotó: Tolnai Balázs

Túránk Esztergomban, az autóbuszállomáson indul. A jelzések itt még hiányosak, de észak felé haladva, majd az Arany János utcán jobbra fordulva hamarosan feltűnnek az első festések. Nemsokára elérjük a Babits Mihály utcát, mely megkezdi az emelkedést a Kis-Kúria-hegy felé. Az utcában ballagva érdemes rövid kitérőt tenni a meseszép kilátással büszkélkedő Babits Mihály emlékmúzeumhoz.

Úton a Babits Mihály emlékmúzeumhoz. Fotó: Tolnai Balázs

Úton a Babits Mihály emlékmúzeumhoz. Fotó: Tolnai Balázs

Esztergom város és érseki székhely a Duna jobb partján. Lakosainak száma 29500. Területe az újkőkor óta csaknem folyamatosan lakott. A II. századtól a hun hódításig, kb. 430-ig római kőtábor állt a későbbi vár területén. Szent Istvántól IV. Béláig Esztergom királyi székhely volt. Koronázása évében István király érsekséget alapított itt. 

Esztergom mai jelképe, a főszékesegyház. Fotó: Tolnai Balázs

Esztergom mai jelképe, a főszékesegyház. Fotó: Tolnai Balázs

A vár körüli kisebb településeket, mint pl. a Vízivárost és a Királyi várost a tatárok elpusztították, de a várat nem sikerült bevenniük. 1249-ben IV. Béla az udvart Budára költöztette, a várat pedig az érsekségnek adományozta. Buda török megszállása után az érsekség Nagyszombatra menekült, ahonnan csak 1820-ban költözött vissza Esztergomba. 

Esztergom és Párkány a Kis-Kúria-hegyről. Fotó: Tolnai Balázs

Esztergom és Párkány a Kis-Kúria-hegyről. Fotó: Tolnai Balázs

Az egykori virágzó középkori város és környezetének települései, a hatalmas várrendszer, amely a Visegrádi-hegységen át Visegrádig húzódott, a török időkben teljesen elpusztult. A XVII. században négy település alakult helyén: a Víziváros, a Királyiváros, valamint két jobbágyfalu, Szentgyörgymező és Szenttamás. A város ismét fellendült, de országos jelentőségét nem szerezhette vissza. 1822 és 1856 között épült a város mai jelképe, a főszékesegyház. 1895-ben épült a Mária Valéria híd, amelyet a visszavonuló német csapatok 1944 decemberében felrobbantottak. Két csonkja csaknem hat évtizedig állt mementóként a Dunában, mígnem 2001. október 11-én újra átadták a forgalomnak. 

A Mária Valéria híd. Fotó: Tolnai Balázs

A Mária Valéria híd. Fotó: Tolnai Balázs

Tovább küzdve az emelkedőkkel egyre több helyen tárul elénk lenyűgöző kilátás. A piros sáv becsatlakozása előtt, az adótorony felé sem bánunk meg egy újabb rövid kitérőt, ahol a „Dolgos asztalnál” fújhatunk egyet. Megmásszuk a Kis-Kúria-hegyet, szűkös, benőtt ösvényeken barangolunk, míg elérjük a Vaskapui menedékházhoz vezető újabb roppant csekély kitérőt. Itt felfrissíthetjük magunkat és élvezhetjük a panorámát. Amennyiben szerencsénk van, békés malacot is simogathatunk.

Barátságos koca a Vaskapu menedékháznál. Fotó: Tolnai Balázs

Barátságos koca a Vaskapu menedékháznál. Fotó: Tolnai Balázs

Innen ereszkedünk a Vaskapu-erdőben. Egy szerpentin után megcsodálhatjuk a Búbánatvölgyet, valamint a szemközti Maróti-hegyeket. Ezt óvatosan tegyük a szakadék fölött. Leérve frissíthetünk a Fári-kútból.

A Búbánatvölgy és a Kerektó. Fotó: Tolnai Balázs

A Búbánatvölgy és a Kerektó. Fotó: Tolnai Balázs

A balra elágazó piros sávot a sűrű növényzet felé egyenesen elhagyva, a közelben lévő Csenke-patakon átkelve folytatjuk utunkat. A helyenként nehezen járható úton nézzünk a lábunk elé. Átkelünk egy vadkerítésen, majd ismét emelkedésbe kezdünk. Osszuk be az erőnket, ugyanis ismét 400 méteres magasságig kaptatunk. Miután ismét szintbe érünk, hamarosan elérjük az Enyedi-halála nevű emlékhelyet.

Átkelés a Hármas-kútból eredő Csenke-patakon. Fotó: Tolnai Balázs

Átkelés a Hármas-kútból eredő Csenke-patakon. Fotó: Tolnai Balázs

Egy szépen felújított kereszt jelzi a régi tragédia helyét és őrzi Enyedi István erdész emlékét. A kortárs Berkesi I. és Pózna J. egybehangzó elbeszélése szerint Enyedi István nőtlen erdész a ma is lakott Barát-kúti erdészházat kapta szolgálati lakásul a várostól. Közvetlen közelében – a mai melléképületek helyén – élt vele egy időben egy Kierer nevű nős vadőr. A két szomszédos erdei ember rossz viszonyban volt egymással. Kierer goromba, kegyetlen férfi hírében állott, aki gyakran meg is verte a feleségét. Az örökös rettegésben és szomorúságban élő asszony többször keresett oltalmat férje durvasága elől a szomszédos Enyedinél. A féltékeny Kierer ezért 1928 nagyhetén agyonütötte a fenti helyen Enyedit, aki szomszédos pilismaróti erdészkollégájától (Stubnyától) vadásztöltényt átvenni érkezett ide, mivel szalonkázás ideje volt. A gyanú elhárítása végett a községhatár úti pocsolyájába dobta ezután a vadőr az erdészt, mintha vízbefulladás okozta volna halálát. A tragikus sorsú Enyedi István az Esztergom­belvárosi temetőben nyugszik – írja az Erdészeti Lapok portál.

Enyedi halála. Fotó: Tolnai Balázs

Enyedi-halála. Fotó: Tolnai Balázs

Követve a jelzést tovább emelkedünk. Az István-tető érintését követően a régi zöld jelzés nyomán érdemes pár méter kitérőt tenni a Fehér-szikla előnevezésű helyhez. Itt nagyon figyeljünk arra, hogy hova lépünk, ugyanis a lenyűgöző kilátást biztosító hely egy szakadék szélén helyezkedik el. Tényleg nagyon figyeljünk oda!

Káprázatos panoráma a Fehér-szikláról. Fotó: Tolnai Balázs

Káprázatos panoráma a Fehér-szikláról. Fotó: Tolnai Balázs

A Római úton járva elérjük az Égett-hársat, majd leereszkedve, majd többször keresztezzük a műutat. Figyeljünk arra, hogy ne hagyjuk el a jelzést és ne tévedjünk el. Az irtáson pedig ne érjünk az elektromos kerítéshez. Az Esztergomi úton körültekintően keljünk át, majd hamarosan, némi emelkedővel érjük el a Két-bükkfa-nyerget.

Éles kanyar a Két-bükkfa-nyeregben. Fotó: Tolnai Balázs

Éles kanyar a Két-bükkfa-nyeregben. Fotó: Tolnai Balázs

A Két-bükkfa-nyereg fontos közlekedési csomópont a Pilis és a Visegrádi-hegység határán a Pilis-tető és Dobogókő között. Itt ágazik el a Szentendre-Esztergomi út Dobogókő felé. Számos jelzett turistaút is itt halad át, így a Pilisbe és a Visegrádi-hegységbe irányuló túrák kitűnő kiindulópontja. murvás parkoló áll az autóval érkezők rendelkezésére. 

Az Ördög-lyuk-barlang. Fotó: Tolnai Balázs

Az Ördög-lyuk-barlang. Fotó: Tolnai Balázs

A nyeregből innentől kezdve végig lejt ötkilométeres utunk. Érintjük az Ördög-lyuk-barlangot, majd egy újabb kultikus helyet, a Döme-halálát.

Döme halála. Fotó: Tolnai Balázs

Döme halála. Fotó: Tolnai Balázs

A háború utáni években nem volt pénz az erdők karbantartására. Az irtások, favágások rendszertelenül történtek. A nyiladékokat benőtte a sarjadék. Az ötvenes évek végén az Országos Erdőrendezőség a szegedi születésű Pápai Domokos földmérő mérnököt bízta meg a léniák kitűzésével. A munkához Pilisszentkeresztről vettek fel iskolából éppen kimaradt 16-17 éves fiúkat. 1957. október 4-én délután már sietett volna a mérnök az autóbuszhoz. Odakiáltott hát az egyik legénynek: „Dobjál ide egy kitűző rudat!” A srác a bokros, nehezen átlátható nyiladék túloldaláról, mint egy gerelyt, a hang irányába hajította a rudat. De a vashegyű pálca az ágakon gellert kapott, és a mérnököt olyan szerencsétlenül találta el, hogy a nyaki ütőér sérülése miatt rövid idő alatt elvérzett. A rendőrség által meghurcolt K. Miklóst ezután csak „hóhérnak” csúfolták a faluban. A fiú később megzavarodott, és önkezével vetett véget életének. A munkavédelmi szabályok azóta nem engedik a fémhegyű kitűző lécek használatát, és szigorúan tiltják a dobálást – írja a Borókamag Egyesület kiváló weboldala

Esőház a Pilisben. Fotó: Tolnai Balázs

Esőház a Pilisben. Fotó: Tolnai Balázs

Pilisszentkereszt határában lovakkal futhatunk össze. Ne háborgassuk az állatokat. Érdemes a Pilis-tető mentén megállni és gyönyörködni a körénk magasló hegyekben. Még közelebb a faluhoz érdemes pihenni a Klastrom-kútnál, valamint a Klastrom-kert romjait szemügyre venni. A túra célja Pilisszentkereszt központjában található.

Pilisszentkereszt. Fotó: Tolnai Balázs

Pilisszentkereszt. Fotó: Tolnai Balázs

Pilisszentkereszt (Mlynky) részben szlovák lakosságú község a Pilis legnagyobb csúcsának, a 757 méter magas Pilis-tetőnek a keleti tövében 2200 lakossal. Az Árpád-kor óta lakott település, a XIII. században a Franciaországból érkezett ciszterci rend apátsági birtoka. Az apátságot III. Béla király alapította 1184-ben és kiváltságait a tatárjárás után, 1254-ben IV. Béla is megerősítette. Volt itt a pálosoknak is egy kolostora (1297-ben említik elsőként okleveleink), amely 1529-ben még állt, utána a ciszterciek apátságával együtt a török portyázások áldozatául esett. A törökdúlásban a falu is elpusztult, csak a XVIII. században népesült be újra, főképp felvidéki szlovák telepesekkel, akiknek az életét és szokásait a Tájház mutatja be. A katolikus templom 1766-ban épült. A falu kiváló túra-kiindulópont a Pilis-tető és Dobogókő irányába (amelyik egyébként közigazgatásilag Pilisszentkereszthez tartozik).  

 

Táv: 21,5 km (kitérőkkel 22,91 km)

Szintemelkedés: 1084 méter

Ajánlott teljesítési idő: 6 óra

 

A túra videója (Action HD, 720p)

GPS felvétel (Garmin, Dakota 10)

Technika

– Garmin Dakota 10 GPS készülék

– Contour GPS HD fejkamera

– Nikon D3100 fényképezőgép

Hasznos tanácsok

– Nagyon óvatosan tegyünk kitérőt a Vaskapu-erdő szerpentinjének végén, valamint az István-tető és a Ráró-hegy közötti szakaszon a szép kilátás felé. Esetleges figyelmetlenségünk akár végezetes is lehet!

– Kövessük fokozott figyelemmel a zöld sáv jelzést, ugyanis jelzésfelújítás, útvonalterelés zajlik

– Sehol se érjünk az elektromos kerítéshez

– Eszünkbe se jusson lemászni az Ördög-lyuk-barlanghoz!

– Pilisszentkereszt „fölött” ne háborgassuk a lovakat

– Tavasztól őszig érdemes szúnyog- és kullancsriasztót használni

– Tájékozódjunk előre a buszmenetrendről

Felhasznált irodalom

– A freytag & berndt térképészet Pilis és a Visegrádi-hegység névre hallgató kiadványának mini turistakalauza

Fotóalbum a túráról