Rettentően mozgatott a gondolat, hogyan lehet kitolni a nyári, remek, napsütéses, meleg időben töltött horgászataimat az őszi és a tavaszi időszakra. Ekkor a vízhőmérséklet alacsonyabb és a halak kapókedve is másképp alakul. Pedig számos videó igazolta, hogy igen, a hidegebb márciusi vízben is lehet halat fogni. A kísérletezésem és az Ordas-tavak jutalma két tok és egy tükörponty.

Február közepén egy sződligeti bányatavon és Kisvácon is nulláztam. Mind a két alkalommal volt kapásom, de akadásom nem. A szeles idő ugyan nem kedvezett az úszós készségeimnek, de szomorú bravúr volt ezt a két manővert végrehajtanom. Fűtött a vágy, hogy márciusban, még kifejezetten hideg vízben is eredményes lehessek. Éppen ezért rengeteg praktikát próbáltam kideríteni és az alábbiakra jutottam.

Első körben a készségeimet alakítottam át. A Serie Walter Dart II match botom mellé vásároltam egy társat, melyre Shimano Catana orsó került. Erre 22-es sötét Trabucco, süllyedő zsínort csévéltem. A másik boton, melyet nem használtam végül a nap során, SPRO orsót tettem korábban szintén 22-es süllyedő Nevis Sensor Fluo damillal. A 4 grammos úszók alá forgókapoccsal 6-os előkötött csalitüskés horgot helyeztem.

Miután a felszerelésemet összeállítottam, körbenéztem, hol tudok hétközben horgászni a közelben. Az Ordas-tavakra esett a választásom, ahol korábban már az öreg-tavon és a harcsás-tavon is jó eredményeket produkáltam a helyi praktikákkal és pelletekkel. Ám ezúttal a csalit is megváltoztattam, mert a korábbi két kudarcom során egyértelműen lyukra futottam.

A választásom a Haldorádó két wafter pelletjére, az édes ananászra és a chilis tintahalra esett. A lebegő csalik alapvetően jónak bizonyultak korábban is, ez a két íz pedig kíváncsivá tett. Szagra az előbbi kifejezetten szerethető, míg az utóbbi karakteres, de büdös. A hideg vízben úgy gondoltam, a halas ízvilág nyerő lehet, ezért két csontival tűztem a tüskére. De ne rohanjunk ennyire előre.

Időben, már 6:40-re odaértem a tóra. Mivel a nyitás hétkor történik, ezért várakoztam egy picit. De elsőknét válthattam meg a jegyem a VIP-tóra, ahol kapitális pontyok, tokok és amúrok várják a horgászokat. A parkolóban páran mondták, hogy ott nem jön a hal csak ritkán, csak sajttal érdemes próbálkozni, stb. Nos, én ezen a tavon először jártam, s úgy voltam vele, bátraké a világ.

A hatos helyet választottam ki, de ez összességében ezen a kis tavon mindegy szerintem, hol próbálkozunk. Mivel egyedül ültem be, kalkuláltam cserkeléssel, ha nem lenne az adott pozícióban kapásom. Az első meglepetés akkor ért, amikor az előzetesen 1,8-2 méter mélynek titulált tó alig lépte át az egyet. Nem hittem a szememnek, amikor folyamatosan állítottam az eresztékemen. Végül sikerült letennem a fenékre a szereléket, melyen a kellően nehéz horog éppen csak meglebegtette a legend pelletet.

A tüskére került még két csonti is, bízva abban, hogy a mozgás még inkább kapásra fogja ösztönözni a halakat. Ez bejött. Már az első dobásom után csipegették a csalimat. Nem etettem sokat, pár szemet dobtam be mindössze a tó közepének környékére a helyi pelletből. Az a tapasztalatom, ilyenkor kevésbé esznek a halak és csak az érdeklődésüket szerettem volna felkelteni. Nyilván ebben a kis tóban nagyobb teret bemozognak és a halsűrűség is magas, így a dolgom könnyebb.

Az első kapásaimat nem kísérte akasztás. Majd később két keszeget csaltam a horogra. Ekkor úgy döntöttem, megpróbálom szelektálni a halakat és átálltam az édes ananász wafterre szintén csontival. Már összesen két és fél óra telt el, az előttem lévő területen hol messzebb, hol közelebb dobtam, de semmi. Ám amikor úgy voltam vele, hogy visszacserélem a csalit, egy erőteljes húzás elvitte az úszóm.

Bevágtam, s meg is akadt. Érezhetően egy jobb hal volt, azonnal megindult és a féken is engednem kellett. Ezzel a gyenge, tényleg finom szerelékkel és a match botommal tudtam, hogy nem szabad erőlködnöm. Engedtem, had menjen, csak a fékkel és a dobbal játszva igyekeztem őt lassítani. Néha tudtam tekerni egyet-egyet, picit tudtam irányítani, de közel 30 percig gyakorlatilag esélyem sem volt. Aztán szépen enyhült, kezdett fáradni, miközben már körbejárta a tó a jobb szélét. Ez egy akadós terepen, vagy ha vannak is mások rajtam kívül, szinte reménytelen helyzetet teremtett volna nekem. Végül 40 perc fárasztás után láttam meg, hogy egy gigászi tok van a horgomon. Nem sokkal később már merítettem, matracra helyeztem, öntöttem rá vizet és a fotót követően vissza is engedtem őt, had okozzon másnak is örömöt. 11,5 kg-ot nyomott a különleges torpedó.

Rettentően elfáradtam, eléggé megizzasztott ez a csodálatos teremtmény. Annak ellenére, hogy az édes ananász hozta az első nagyobb halat, a gyakoribb kapások miatt visszatértem a chilis tintahalra. Bedobtam és indítottam az órát.

Nem hittem a szememnek. Egy percen belüli újból kapásom volt és a bevágás után már az akadó halat éreztem. A metodika teljesen hasonló volt az előzőhöz, viszont mivel túl sok energiát fordítottam a finomkodásra, igyekztem az optimális kockázatvállalás mellett határozottabb lenni. Bíztam a szerelésemben is végig kontrolláltam, irányítottam a halat, így fél óra fárasztás után tudtam megszákolni. Ő is egy csodálatos tok volt, de nagyobb, 13,5 kg.

Kb. 5 perc pihenőt tartottam, majd maradva a chilis tintahalnál, újra bedobtam és elindítottam a stoppert. A hőmérséklet szépen nőtt, már elérte a 17 fokot. Emiatt a szép, tavaszias, melegedő idő miatt választottam ezt a napot. Milyen jól tettem! Hiszen ezúttal 8 percen belül újabb nagy, elhúzós kapásom volt. Berántottam, s megint éreztem a hal súlyát. Az előzőekkel ellentétben itt egyből láttam, ki van rajta, hiszen a ponty érdekes módon a víz felszíne felé indult meg. Brutális volt, tudtam, ez nem lesz egyszerű mulatság. Gyakorlatilag bejárta az egész tavat, közben szembe is megérkeztek horgászni, ezért csökkentek a lehetőségeim. Szenvedtem vele, hiszen óriásit küzdött, én pedig nem erőlködhettem. Végül 56 perc fárasztás után egy csodálatos 15 kilós tükörpontyot simogathattam meg a parton.

Nagyon lefárasztott ez a három hal, melyek eddigi horgászpályafutásom legnagyobbjai voltak. Ezért elkezdtem pakolni és hazaindultam a nap során gyűjtött csodálatos élményekkel.

A konklúzióm az, hogy a hideg, melegedő vizekben is lehet eredményesen horgászni, de a korábban megszokott praktikákon változtatni kell. Főleg akkor, ha valaki olyan hobbihorgász, mint én, s főként a nyári időszakban pecázik. Érdemes kísérletezni, a tapasztalatokat leírni és ha kell, szisztematikusan változtatni. Ennek pedig ilyen csodálatos halak lehetnek az eredményei. Ne feledjétek, kíméletesen bánjatok ezekkel a gyönyörűségekkel. Köszönöm Haldorádó, köszönöm Ordas-tavak!