Könnyed évzáró kirándulás a Gödöllői-dombságban, melyen 35 kilométert és 694 méter szintemelkedést kell leküzdenie a teljesítménytúrázóknak. 

Nem akartam túl korán rajtolni, ezért a nyolc órakor, a Keleti Pályaudvarról induló sebesvonatot céloztam meg. Lustaságból már az előző este összeraktam a szendvicseimet, amiket el is pusztítottam a gödöllői úton.

A Királyi Váróban nagyobb tömegre számítottam. A nevezés után még szüttyögtem kicsit, majd elindultam a kastély felé. A bemelegítő etapon kocogva, vígan suhantam el a többi túrázó mellett. A kastélynál utolért két futó, akikhez becsatlakoztam.

Mindig gyönyörű a gödöllői Erzsébet-park. Átvágva rajta gyönyörködhettem a napsütéses télben (ami inkább az őszre hasonlított). A Mária út átvezet az újonnan épült M31-es autópályán, így egy felüljáróra felmászva juthattam át a túloldalra.

A Jakabi-erdő elágazásánál fordultam rá a Szár-hegy és Mogyoród felé vezető útra. Erre már kevésbé sütött a Nap, egyre ködösebb lett az idő. A Hungaroringen megrendezett verseny zajai messzire elhallatszottak, ezért nem lehetett kiélvezni a természet hangjait.

A Szár-hegy után Mogyoród felé vettük az irányt. A tavalyi túrával ellentétes irányból, a régi hármas út felől közelítettük meg a túra egyik legszebb pontját, a Gyertyános-kilátót. Nagyon szeretek ide felmászni, ráadásul sokat járok egyébként is a környéken.

A lefelé vezető úton másodszor is sikerült rossz irányba mennem, amivel mások is így voltak. Ezért az autópálya mellett kellett a felüljárót megközelíteni, ici-pici kerülővel és szintezéssel. A Gombai cukrászdában ismét két sütiből választhattunk, ami mellé egy jó nagy adag forró tea is járt. Tökéletes!

A túra innen Fót felé haladt. Felmászva a mogyoródi sportkomplexumhoz el is értem az Öreg-hegy felé vezető gerincet, amely enyhe emelkedéssel ér be Fótra. A Fáy présházat elhagyva fordulhattam rá a Fóti-Somlyó csúcsára vezető ösvényre. A túra legkeményebb emelkedőjét túlélve az emberektől zsúfolt, szűk északi oldalon haladtam.

Leérve a Somlyóról figyelmesen kellett átkelni a forgalmas csomádi úton, majd a vasúton.

A Magas-hegyen majdnem sikerült rossz irányba mennem, de szerencsére még idejében észrevettem a helyes szalagozást. A Csomádi Iszaplerakó Telepen kellemetlen bűz csapta meg az orromat. Mivel volt nálam sál, volt mivel csillapítanom az undorító szagokat. (Elfért volna egy KO a testszagnak dezodor)

A hajrához érve már egyre több etapot kocogtam meg, tartva a tempót a közben hét fősre duzzadt társasággal. Átkelve az M2-esen, majd a Gödi-erdőn ért be a csapat Gödre. Kis kacskaringózás után pedig már a túra végállomásán, a Sári kocsmában pecsételtünk. A túrát 5 óra 15 perc alatt abszolváltam, amivel elégedett vagyok.

A vonatra egy órát vártam, közben a rendezőktől kapott mandarint majszoltam. Köszönöm a szervezőknek a lehetőséget, jövőre is biztos, hogy lenyomom a túrát. Imádom a Fóti-Somlyót! 🙂