Negyedik alkalommal vágtam bele a Szépjuhásznéról induló teljesítménytúrába. Két tízes mellett már két húszas teljesítésem is van. Ezúttal kényszerből.
Teljesítménytúrázók a Budai-hegységben. Fotó: Maschefszkiné Marika (Facebook)
Pénteken is a Szépjuhászné környékén túráztam. Bevallom, kezd unalmassá válni a Budai-hegység, viszont mindig tudok kihívást vagy társaságot találni, így az élvezeti faktor még mindig igen magas. A tízkilométeres távra szerettem volna nevezni valamivel 7:30 után, ám eléggé szigorúan, már-már tekintélyt parancsolóan jelezték, hogy ez nem fog nekem összejönni nyolc óra előtt. Illetve a nevezés összejött, de nem indulhattam el. Ezért inkább a húszason rajtoltam. Majd megfogok fagyni a rajtban?
Ködös reggel a Budai-hegységben. Fotó: Tóthné Szűcs Ágnes (Facebook)
A tavaszias reggeli órákban nem egy rossz dolog kocogni az erdőben. Az általam már rongyosra járt sárga sávon beszűrődő napfény a kezdeti morcosságomat villámgyorsan szétbombázta. A párás, ködös időben még eleinte csípett a hideg, de az enyhe emelkedők segítettek a bemelegedésben.
A Csacsi-rétig sokat előztem. Sajnos rossz cipőt választottam, így a meredekebb emelkedőkön csúszkáltam, ráadásul a lefelék sem voltak veszélytelenek balesetügyileg. Elkélt volna ide Salamon barátom. Már-már eufóriában voltam, amikor a Csacsi-rét előtt belehajtottam egy cigaretta által okozott füstfelhőbe. Na, ez erdőbe nem való, fiatal barátaim…
A réten választottam egy nápolyit, amit rendhagyó módon be is pusztítottam. Tegnap nem vacsoráztam, ma nem reggeliztem, így nem jött rosszul. Persze folyadékot sem vittem magammal, ezért az egyre melegebb és a túlöltözöttségem miatt kezdtem megszomjazni.
A sár az úr. Fotó: Fákó Enikő (Facebook)
A Budai-hegység Piktortégla-üregek felé eső részét kifejezetten utálom. Nem tudom megindokolni miért. Sosem ártott nekem, kellemes a terep, mégis inkább elkerülöm. Most nem tudtam. Viszont gyorsabban futottam, hogy pecsételjek, kifussak az erdőből, majd a zöld háromszög jelzésen meginduljak a kápolna felé. A kápolnás pecsétet követően már vártam az itatópontot. Kiszáradtam, kénytelen voltam egy kis ásványvízzel frissíteni.
A Normafáig kocogtam. Sőt, kocogtam a János-hegyig is. A két nevezetes pont között egy közkúton még megálltam inni. Jól esett a hideg víz. Idén sokadszorra másztam fel az Erzsébet-kilátóhoz, ahonnan kényelmesen lebaktattam a túra kiinduló- és végpontjába. Itt vártam egy kicsit a pecsétre, majd betotlam egy citromot frissítés gyanánt.
A tavasz hírnöke: hóvirág a János-hegyi kilátó közelében. Fotó: Istvánfi Zoltán Péter (Facebook)
Értékelés
Itiner: Totesz: 10; Kortom: 9
Útvonalválasztás: Totesz: 7; Kortom: 8
Versenyközpont: Totesz: 7; Kortom: 9
Jelzések/szalagozás: Totesz: 10; Kortom: 9
Szolgáltatások: Totesz: 10; Kortom: 9
Pontőrök: Totesz: 9; Kortom: 10
Díjazás: Totesz: 9; Kortom: 10
Ár/érték arány: Totesz: 9; Kortom: 9
Összesen: 72 (Totesz: 71; Kortom: 73)