Nagyon szeretek túrázni, így minden túrában meg tudom találni a szépséget, legyen az téli vagy nyári, öt vagy 50 km-es, alföldi vagy hegyi. A Pilis barlangjai 20 viszont alaposan feladta nekem a leckét, mert őszintén meg kell mondjam, ennél rosszabb túrán nem nagyon vettem még részt.

Gyönyörű kilátás a városból

Alapvetően nem kedvelem különösen a barlangokat, de Dóri ragaszkodott ehhez a túrához, úgyhogy végül a Budai Trapp helyett ezt választottam. Dórival tartott anyukája, és neki egy barátnője is, akiknek ez volt az első teljesítménytúrájuk. Nem gyenge kezdés. Rajtolni nyolc és tíz óra között lehetett Szépjuhásznénál, de már a nevezés is sokat elmondott a szervezési színvonalról. Nekem semmi bajom azzal, ha minél többen szerveznek túrát, csak akkor nézzék meg előtte, hogyan is kell. Jelen esetben tizenkét ember állt előttem, és negyed óra alatt kerültem sorra. Hogy lehetett ez? A nevezési adatokat (név, lakcím, e-mail cím) szóban kellett bemondani a szervezőknek, akik ezt ott leírták a papírra. Utána meg kijavították az esetleges félrehallásokat. Jobb helyeken (mindenhol) pont erre találták ki a nevezési lapot, amit mindenki magának tölt ki. Nem kicsit gyorsítja fel a nevezést. Külön érdekesség, hogy a címünk és az email címünk mellé a telefonszámunkat már nem kérték el, így sok esélyt nem láttam rá, hogy egy eltévedés esetén megtalálnak minket.

Szépjuhászné, a rajt

A hosszú nevezési procedúra után végre megkaptuk az itinert, ami újabb kellemetlen meglepetést ígért. Visszakanyarodva az előző gondolatmenetemhez, ha valaki túrát szervez, először nézzen utána hogyan kell. Majdnem mindenhol a lapozgatós itiner a divat, nem is véletlenül, menet közben is könnyű használni, lapozni és olvasni. Na, jelen esetben erre (is) fittyet hánytak, ugyanis egy két A4-es oldal méretű túraleírást kapunk, amit olyan remekül szerkesztettek meg, hogy a sorok átlógtak mindkét papírra, azaz ha olvasni akartad, két A4-es felületet kellett egyszerre kinyitva tartanod. Mondanom se kell, nem volt valami kényelmes.

Kétoldalas itiner

A valóban szükséges dolgok (pl. rendezők telefonszáma, szintidő, szintemelkedés) sajnos már nem fértek rá a két A4-es oldalnyi felületre. A szintidő minden túra sarkalatos pontja, jelen esetben a teljesitmenyturazoktarsasaga.hu honlap hat órát írt, az itiner pedig valami egészen értelmezhetetlen dolgot. Ha hiszünk a leírtaknak, akkor 12:30-kor zár a cél, ami 9:40-es indulással 2:50 percet jelent 20 km-re. Merész. Ha megpróbáljuk értelmezni a leírtakat, akkor a 8:45-ös rajtzárás és a 12:30-as célzárás közötti idő, azaz 3:45 a szintidő. Szóval most akkor 2:50, 3:45 vagy 6:00? A cikk végére ígérem kiderül, de annyi előre is elárulhatok, hogy egyik sem. Olyan apróságokon, hogy az egyébként roppant szép pecséteknek miért nem volt elég, előre kijelölt hely a papíron, idő és energia hiányában lépjünk túl.

Most akkor mennyi is a szintidő?

Az itiner kielemzése után következhetett maga a túra, amely a Nagy-Hárs-hegyi kilátó alatt található Bátori-barlanghoz vezetett. Közben több száz terepfutó rohant velünk szemben, ami tovább fokozta a kezdeti negatív hangulatomat. De előre örültem, hogy végre egyik kedvenc helyemet, a Bátori-barlangot belülről is láthatom. Ezért már megérte eljönni a túrára. Örömöm hamar szertefoszlott, ugyanis kiderült, hogy korlátozott számú védősisak van, és ezekre bizony várni kellett. Nem keveset. Gondoltam nem baj, szép az idő, és mivel ez nem első rendezés ezeket a barlangmászásokat bizonyára belekalkulálták a szintidőbe. Hát mint utóbb kiderült egyáltalán nem, de a barlang ennek ellenére szép volt.

Bátori barlang

Innen vissza Szépjuhásznéra, majd a piros sávon irány a Fekete-fej. A téli hidegben is izzasztó emelkedők után megcsodálhattuk a csúcson lobogó háromszínű nemzeti lobogót is. A Fekete-fej után kifáradva jól esett volna megnézni, hogy mennyi szint van hátra, de hát sajnos ez már nem fért rá az itinerre.

Fekete-fej

Ezt követően leértünk a Petneházy-rétre, ahol újra láthattam kedvenc ismerőseimet, a „pacik”-at. Innen egy (eddig) számomra ismeretlen útvonalon, a szalagozást követve idővel ejutottunk a Remete-szurdok bejáratához. Sok mindent lehetett ezen a túrán kritizálni, de a szalagozást semmiképp sem. Az bármelyik túrán megállná a helyét, sok volt, jó helyen voltak, szinte lehetetlen volt eltévedni.

Gyönyörű kilátás a városból

A Remete-szurdokot a Remete-hegy követte, amire egy igen kemény emelkedőt megmászva lehetett feljutni. Itt megint jól esett volna látni a szintadatokat. Az itt lévő Hétlyuk-zsomboly barlangot sajnos nem lehetett meglátogatni, így csak egy pecséttel találkoztunk, ahol gyorsan önkiszolgáló módon el is végezhettük magunknak a pecsételést. Innen a kék sáv jelzést követve megérkeztünk a múlt heti Kitörés túráról emlékezetes Muflon Itatóhoz, ami így szombat kora délután is roppant hangulatos volt, bár a német katonák és a német háborús dalok némiképp azért hiányoztak. Itt kicsit megpihetünk, majd a zöldön továbbhaladtunk Solymár felé.

Muflon Itató

Itt a zöld barlang jelzést követve eljutottunk a Solymári-ördöglyuk barlangba, amibe szerencsére be is lehetett menni. Itt nem volt semmi sor, így a roppant kedves és szimpatikus pontőröktől megkaptuk a sisakot, és el is indultunk lefelé. A barlang egyébként szerintem olyan, mint egy kilátó, csak lefele és kilátás nélkül. Szóval sokáig mész a sötétben, és mikor végre leérsz, akkor is csak sötétség van, és kőfalak. Ennek ellenére tetszett, hangulatos volt nagyon, és a kezdeti rossz élményeim ellenére már kezdtem magam egész kellemesen érezni a túrán. Kimászni ugyan fárasztó volt, de ezzel is hamar megbirkóztunk.

Az Ördöglyuk bejárata

Ezt követően a zöld jelzésen elértük Solymárt (a jövő heti Zöld 45 miatt igyekeztem alaposan eszembe vésni a környéket), majd a vasútállomást követően a kék Mária jelzést követve folytattuk utunkat. Itt az Auchan előtt volt egy kis eltévedésünk, így kénytelenek voltunk felhívni a szervezőt, aki telefonon keresztül készségesen útbaigazított bennünket, mindezt 15:30 körül. Ez az időpont később még fontos lesz.

Solymáron

Némi sárdagasztást követően, 16:15 környékén megérkeztünk a célba, a Házi-réti víztárolóhoz. Zsíros kenyér, pihenés, oklevél, kitűző, pecsét. Leginkább ezek jártak a fejemben. Hát ezek közül sajnos egyiket se kaptunk, ugyanis a szervezőknek hűlt helyük volt. Ezen megdöbbenve rögvest felhívtuk őket telefonon, ahol azt a tájékoztatást kaptuk, hogy ők már 15 órakor elmentek, mert öt óra a szintidő. A TTT honlapon hat órát írtak, az itinerben teljes értelmezhetetlen volt, így ezt az öt órát gőzöm sincs honnan kellett volna kitalálnunk. Az viszont még érdekesebb, hogy amikor 15:30-kor segítséget kértünk, akkor ugyan miért nem szóltak, hogy bocsi, mi már fél órája elmentünk. Talán kevésbé lett volna illúzióromboló. Szóval összességében az ezer forintunkért nem kaptunk semmit, se ételt, se italt, se oklevelet, se kitűzőt, se Budapest Kupa-pecsétet. Ennek ellenére a barlangok tényleg életreszóló élményt jelentettek, mondjuk sajnos a túra is, csak épp ellentétes előjellel.

Házi-réti-horgásztó

Elsősorban Dórinak, anyukájának és barátnőjének szeretnék gratulálni, mert nagyon jól bírták végig ezt a cseppet sem könnyű (vagy ahogy a honlap írta extrém nehéz!) túrát. Másodsorban pedig szögezzük le, hogy nekem alapvetően nincs bajom se a barlangokkal, se a barlangászokkal. Csak ha már túrát szerveznek, előtte nézzenek utána, hogy kell. Menjenek el egy-két túrára, nézzék meg hogyan kell a nevezést megszervezni (nevezési lappal), hogyan kell normális itinert írni (lapozósat szintidővel, szintadatokkal, telefonszámmal) és mennyi szintidőt érdemes adni (20 kilométerre nem öt órát barlangmászásokkal együtt). Nem tudom mi volt a túra célja, de remélem nem a túrázás és a barlangászás népszerűsítése, mert nekem kezdőként ezek után egy jó ideig se teljesítménytúrázáni, se barlangászni nem lenne kedvem. Szerencsére az előbbitől nem tudják elvenni a kedvem.

Pontozás

Itiner: Kortom: 5; Dóri: 5

Útvonalválasztás: Kortom: 8; Dóri: 9

Versenyközpont: Kortom: 7; Dóri: 5

Szolgáltatások: Kortom: 7; Dóri: 5

Díjazás: Kortom: 0; Dóri: 0

Jelzések/szalagozás: Kortom: 10; Dóri: 10

Pontőrök: Kortom: 9; Dóri: 8

Ár/érték arány: Kortom: 7; Dóri: 5

Összesen: 50 (Kortom: 53, Dóri: 47)