Február 16-án vettem részt a Bakonyikalandok által Vilonyában szervezett teljesítménytúrán, melyen idén először kerékpárral is el lehetett indulni a szokásos gyalogtúra és terepfutás számok mellett. Kerékpárral három táv közül lehetett választani – 50, 25 és 12 km. Én a biztos középtávra neveztem be, mert a rövid távnál azért keményebb fából faragtak, de a hosszú távot inkább ráhagyom az igazán elszántakra.
A túra sajátossága, hogy előre le kell tölteni a gpx track-et valamilyen ezt olvasni képes eszközre, és a track alapján kell tájékozódni. Rólam tudni kell, hogy emlékezetből tökéletesen tájékozódom, de a térképen a legnyilvánvalóbb ösvényt is képes vagyok félreértelmezni, úgyhogy már külön elemózsiával is készültem, ha esetleg rám esteledne valahol a Bakony kellős közepén. Szerencsére erre nem kellett sor kerüljön, mert egy nagyon kellemes kis csapat verbuválódott össze a 25 km-es távot választókból, így volt kikre támaszkodnom.
A következő aggodalmi pontom a faluban lévő parkolási lehetőségek hiánya volt, mert előző nap megnéztem a regisztrációnak helyt adó művelődési házat Google Maps-en, és nem tűnt úgy, hogy bárhol is meg lehet majd állni, így biztos ami biztos alapon a túra napján már reggel 8-ra a faluba értem. De örömmel láttam, hogy igazán gördülékenyen szervezték meg az érkezők parkoltatását. Egy focipályát jelöltek ki a szervezők ideiglenes őrzött parkolónak és minden kanyarnál állt valaki, hogy segítsen a nem helyieknek eligazodni.
A túrázók folyamatosan indulhattak reggel 8-tól, míg a bicikliseknek 9:30-kor volt a “tömegrajt.” Nem érdemes igazi tömeget elképzelni, mert lehettünk kb. 20-an, de ez simán adódhat abból, hogy még alig indult be a kerékpáros vonal az esemény életében. A Bakony kupa 2020 kerékpáros teljesítménytúra mozgalom idén indult útjára és 10 tervezett állomásból áll, melyből a vilonyai volt a második. Július és augusztus kivételével minden hónapban lesz egy túra a Bakony területén egészen december 20-ig. Ha ebből a 10 állomásból legalább hatot teljesítünk, már folyamodhatunk is a névre szóló bronz fokozatú kupáért.
A túra igazán kellemes hangulatban telt – a tempó nekem teljesen megfelelő volt és a terep sem volt különösebben fárasztó. Akadt pár rövid meredekebb emelkedő, ahol én bizony leszálltam és feltoltam a bringát, mert nincs az a motiváló tréner, aki engem meg tudna arról győzni, hogy a kemény felfeléknek is megvan a maguk filozofikus varázsa. Engem inkább a lefelék vonzanak, abból is az izgalmasabbak. Örömömre sikerült is egy kissé technikásabb szakaszt találni, amikor gyanútlan társaim azt ajánlották, menjek csak én egy kicsit előre. Rögtön valahogy a túrázók útvonalára keveredtünk, ami sokkal keskenyebb, sziklásabb és meredekebb volt. Én kifejezetten örültem ennek a single trail érzetű fejleménynek, de csak az ösvény végén derült ki, hogy ha nem is teljesen, de azért eléggé máshol kéne lennünk.
Nekem nagyon tetszett a Bakony ezen része, melyen keresztül-kasul tekertünk Vilonyától Pétfürdőn és Sólyon át vissza a kezdőpontig. Látnivaló nem sok volt a 8-as úton és a sólyi Árpád-házi templomon kívül, de mégis valami megfoghatatlan nem evilági érzete volt a hatalmas, növényzet nélküli, kis kavicsokkal körbeszórt dimbes-dombos tájnak a félúton már túljutva, Öskü környékén. Utána is néztem kicsit ennek a községnek, és azt találtam, hogy 3-4 km-es vastagságban miocén korabeli fosszíliák és tengeri üledékréteg halmozódott fel itt.
A célba érve átvehettük a kerámia érmünket és a finom, meleg gulyáslevesünket, amit csöröge fánk és ovis tea követett. A túra alatt körülbelül félúton volt egy frissítőpont egy igazi terülj-terülj asztalkámmal, amin volt hagymás zsíros kenyér, medvehagymás pogácsa, banán, szőlőcukor és megannyi más, szóval nálam étkezés terén ötöst kapott a szervezés. Külön pirospontot érdemelnek a fém evőeszközök, a kemény műanyag tálak és poharak, amik mind elmoshatók, tehát nem keletkezik hatalmas mennyiségű plusz szemét.
Összességében nagyon kellemes benyomással távoztam a túráról. Kedves bringás társakra tettem szert, akikkel megküzdöttünk a saras-kavicsos talajjal, finomakat ettünk, és örömmel tapasztaltam, hogy mindenkit a túrázás és a természet szeretete, és nem feltétlen a versenyzés heve hozott erre a családias eseményre.
Ne várjunk nagy költségvetéssel rendelkező országos méreteket öltő szervezést és ellátást a Bakonyikalandok által szervezett eseményeken, de pont ez adja meg a báját az egész napnak. A résztvevők többsége, akikkel beszéltem, éppen ezt értékelik, és ezért járnak vissza évek óta. Kövessétek őket facebookon, nézzétek meg elkövetkezendő túráikat!
