PVZ IV: A Lepence-patak völgyében – Túrafüggő Túrablog

A Pilis-Visegrádi Zöld Túramozgalom negyedik szakasza Visegrád-Lepencefürdőről Szentendréig vezeti a kirándulót. A 11,64 kilométer hosszú és 400 méter szintemelkedést tartalmazó túra a Lepence-patak medrében nagyon nehezen járható. Érdemes megcsodálni a római őrtorony romjait, felkészülten a patak völgyében kalandtúrázni, vagy Pilisszentlászló környékén gyönyörködni a körülöttünk magasló hegyekben.

A Lepence-patak medrében. Fotó: Juhász Dénes

Lepencefürdő, a negyedik szakasz kiindulópontja az 1970-es években megnyitott melegvízű erdei strandfürdő Visegrád és Dömös között. Termálvizét 39°C-os forrás táplálja. Az ötcsillagos Thermal Hotel és a strandfürdő közvetlen szomszédságában szállhatunk le a volánbusz helyközi járatáról. A stranddal szemben – amely jelenleg felújítás alatt áll – a 371-ben épült római őrtorony romjait a régészek az ezredforduló környékén tárták fel.

Lepencefürdő, a PVZ negyedik szakaszának kiindulópontja. Fotó: Juhász Dénes

Túránk a Szentendrét és Lepencét összekötő erdei műúton kezdjük meg. A sűrű növényzet miatt a jelzés nem látható, de ne aggódjunk, jó úton járunk. A lejtő és az elnyúló jobbkanyart követően térünk le az útról balra, ahol nagyon figyeljünk, ugyanis az ösvény szűk, és a növények is benőtték. Az erdőben a hegyoldalban folytatjuk utunkat. Legyünk óvatosak, az esőzések elmosták az utat. A Lepence-patak felé tartsunk, és nagyon figyeljük a jelzést. Amennyiben nem tesszük, könnyedén a Nagy-laposi réten köthetünk ki.

Itt térjünk le a műútról! Fotó: Juhász Dénes

Elérve a régi és az új zöld sáv jelzés elágazását jól gondoljuk át, hogy merre is megyünk. Kifejezetten kérjük, hogy csak a felkészült túrázók válasszák a patak menti útvonalat, ugyanis roppant veszélyes a környék. Egyedül, vagy sötétben semmiképp se induljunk el a Lepence-patak mentén, ugyanis helyenként életveszélyes. Kiváló terelőút a vele párhuzamosan, a hegyoldalban futó új ösvény. Hogy senki se maradjon le a gyönyörű szurdokról, mi azt az útvonalat jártuk be első körben.

Vízmosás a völgyben. Fotó: Juhász Dénes

Eleinte a patak medrében haladva kidőlt fákon átkelve nem okoz gondot a kirándulás. Azonban az eleinte a kedvezőbb járhatóság miatt csalogató domboldal tartogat meglepetéseket. A völgyben szinte nincsenek már jelzések, így egy GPS készülék jól jöhet bárkinek. Nagyon veszélyes a domboldalban haladni, ugyanis több helyen a vízmosások miatt öt-tíz méter mély szakadékok alakultak ki. Könnyedén baleset érhet bárkit, aki nem kellően körültekintő. Amennyiben erre indulunk el, ne hagyjuk el a patak medrét!

Kicsavart fa a völgyben. Fotó: Juhász Dénes

Lélegzetelállító a látvány. A patak csörgedezése, a fölénk emelkedő hegyoldal, a kidőlt fák és a természet romboló ereje egyszerűen lenyűgöző. A fotók és a videofelvételek nem adják vissza teljesen azt, amit ott láthatunk. Amennyire veszélyes, annyira csodálatos. Nehézséget jelent, hogy jelzések hiányában fogalmunk sincs, hogy pontosan hol kell elhagyni a medret. Mi négykézláb mászva hagytuk el a Lepence-völgyet, és csak a GPS készülékünknek köszönhettük, hogy megtaláltuk az új jelzést. Jónéhány méterrel feletetünk. Ám innen már hibátlan a festés.

Amennyire veszélyes, annyira szép a Lepence-patak medre. Fotó: Juhász Dénes

A Spartacus ösvény mellett elhaladva, a túra egyetlen komoly emelkedőjét letudva érünk fel a Delmár-kúti-dűlőre. Gyönyörűen körvonalazódnak a Pilis és a Visegrádi-hegység körülöttünk futó hegyvonulatai. Hamarosan elérjük a szlovák lakosú Pilisszentlászlót.

Látkép Pilisszentlászló határában. Fotó: Juhász Dénes

Pilisszentlászló (szlovákul Senváclav) egy a Visegrádi-hegység szívében fekvő ezer lakossal rendelkező falu. A lakosok több mint fele szlovák. Más környékbeli falvakhoz hasonlóan ugyanis a török hódoltság után Szentlászló is szlovák lakossággal települt újra. Első írásos említése az 1294-es S. Ladislai Kekes néven történt. A kékes az itt állott királyi vadászházra utal, amelyet később Szent László tiszteletére a XIII. század végén pálos kolostorrá alakítottak. A kolostor 1526-ig működött, majd a török idők pusztításai után a pálosok keze alatt épült újra, és maradt az övék 1786-ig, a rend feloszlásáig. A kolostor maradványai az 1770-72-ben épült római katolikus Szent László templomban és kertjében találhatók meg.

A Kis-Pap-hegy (469 m) és a Szent László-hegy (590 m). Juhász Dénes

Még egy kisebb emelkedőt kell leküzdenünk a hegytetőig, majd megkezdjük az ereszkedést Szentendre felé. A zöld sáv jelzés mellett egy elzárt, szigorúan védett területet találunk. Szeretnénk felhívni a túrázók figyelmét arra, hogy a Jávor-tó környékét kerüljék el. Ismét nagyon szép szurdok jellegű útvonalon haladunk egy szakadék peremén. Hamarosan kiérünk az erdőből és rátérünk a Szentendrét Lepencével összekötő műútra. Körültekintően közlekedjünk a buszmegállóig, amely Szentendre Szarvashegytelepen található. Itt ér véget a negyedik számú túra.

Egy környezetébe olvadt béka. Fotó: Juhász Dénes