Nem bírtam ki, hogy ne menjek el ezen a hétvégén kirándulni, ráadásul már tavaly is szerettem volna eljutni a Cseh Tamás emléktúrára, így idén semmi sem tántoríthatott el tőle.
A pomázi rajtba autóval jutottunk el Anitával és kedves ismerősével. Meglepően vettük szemügyre, hogy meglehetősen kevesen voltak tíz órakor a művelődési házban. Persze ennek megvolt a maga előnye is, nem kellett sokat időzni a nevezéssel.
A zöld sávon haladva sokat baktattunk a jeges aszfalton, megváltás volt végre rákanyarodni a zöld háromszögre, ami kivezetett minket a településről. Az Újpesti TT tulajdonában lévő Janda Vilmos-kulcsosház volt a túra első ellenőrzőpontja (a srác amúgy nem ott pecsételt), ahol szégyen szemre még sosem jártam vasárnapig. Eddig, és innentől Lajos-forrásig sűrű ködben és nagy mennyiségű hóban szinteztünk. Én itt leléptem és nagyobb fokozatra váltottam, hogy ne fagyjak meg. Pedig nem is volt hideg, nem tudom miért vacogtam…
A forrástól Pomáz felé eszméletlen bunkósságot láttam. Egy terepjáró garázdálkodott a turistaúton, keréknyomot hagyva, megzavarva az emberek és az erdei állatok nyugalmát. A hegyet szelő autó hangja nagyon messzire elhallatszódott, rohadtul idegesítő volt…
A kék kereszten, majd a zöld sávon kocogva értem el Pomázt, ahol az ónos eső miatt életveszélyesre fagyott úton rettentően csúszkálva értem be a célba.
Értékelés:
Itiner: 8
Útvonalválasztás: 8
Versenyközpont: 10
Szolgáltatások: 6
Díjazás: 9
Jelzések/szalagozás: 7
Pontőrök: 10
Ár/érték arány: 9
Összesen: 67
Nehézség: 1,5/10
További fotók IDE kattintva tekinthetőek meg.
GPS track
Egy valami még azért felvetődött bennem a túrán… Ki az a gyökér, aki betöri egy kulcsosház ajtaját?
Ha tetszett, nyomj egy lájkot!