Az ország egyik legnépszerűbb túrájának legkisebb távján vettünk részt. Jó volt látni, hogy milyen sokan szeretnek kirándulni.
Mátrafüred autóval nincsen messze Budapesttől, mégis úgy döntöttünk, hogy már pénteken elutazunk. Jól is tettük, hiszen remekül ütöttük el az időt a Tornyos panzióban. Volt Honfoglaló és römi is, na meg traccsolás. Meg kell jegyezzem, hogy anya eléggé leverte Anitát, és sajnos engem is.
Szombaton nem túl korán, nyolc körül terveztünk indulni. Hivatalosan ez szerepel az „S” jelzésű táv leírásánál az indulási időt tartalmazó rubrikában. Nos, valószínűleg az általam még sosem látott tömeg miatt előbb is el lehetett rajtolni. A sok túrázó ellenére a nevezés és a rajtolás gyorsan lezajlott, de én még sosem álltam ennyit túra előtt a startban. Bevallom, nehezen viselem a várakozást, de Máté előzetes lelki felkészítése miatt sikerült megőriznem a nyugalmamat.
Azt is hallottam, hogy rendkívül nehéz lesz előzni a túrán, így Anitától elválva én már az elején elkezdtem kocogni. Persze csak óvatosan a térdem miatt. Nos, már az elején bebizonyosodott, hogy valóban problémás lehet majd haladni, ugyanis csak szűk sávban volt letaposva a hó. Minden előzésért szűzhóban kellett szenvednem.
De nem volt ezzel semmi gond, hiszen hihetetlen rutinnal „szélárnyékban” tapadtam két futóra, akik amint lehetőséget láttak, azonnal kihasználták. Lajosházáig gyakorlatilag megerőltetés nélkül, hol futva, hol a tömegben sétálva jutottam el. Itt a pecsét után a zöld kereszten vitt tovább az út. Hasznos volt, hogy a rendezők külön kitették, hogy kinek merre kell továbbhaladnia.
Innentől bizony keményebb etap következett. Kevesebb ember, nagyobb hó, rengeteg patakátkelés és folyamatosan emelkedő terep. Meglehetősen féltem attól attól, hogy belezúgok az egyik szökkenésnél a jeges vízbe, de szerencsére csak a bal nagylábujjamnál ázott be a cipőm. Ettől persze nagyobb fokozatra kapcsoltam, így a Vörösmarty-kunyhóig szinte mindenkit megelőztem, aki az „S”-es távon indult és nem futott. 10,9 km 2 óra alatt. Hát nem valami jó idő, de a tervezett három óra még behúzható volt.
Gyors tea, majd teljes gázzal előre. Mátraházáig még várt rám 100 méter szintemelkedés, de úgy voltam vele, hogy ez már futva is könnyedén menni fog. A térdem az első hídnál nem így gondolta. Megcsúsztam lefelé, amire azonnal szúró fájdalommal reagált. Picit visszavettem, majd amikor már nem éreztem, újra elkezdtem kocogni. Legnagyobb meglepetésemre simán elmúlt a fájdalom, így a mátraházai autóbuszállomáson furcsán néző emberek mellett jó tempóban robogtam el.
A piros sávon ereszkedtem le a Gyökeres-forrásig, ahol újabb ellenőrzőállomás várt. A Téli Mátra teljesítménytúra legrövidebb távjának ez a szakasza volt a legszebb. A völgyben nagyon szép kilátás nyílt a közeli hegyekre. Itt már végig futottam, annak a tudatában, hogy három óra alatt nem fogok beérni. Több futó is leelőzött. Na ők valamit tudnak, amit remélem, hogy hamarosan én is tudni fogok majd. Végül beértem Füredre, majd az Abasári útra rá-, majd letérve megkaptam az utolsó pecsétet.
3 óra 2 perc 43 másodperc. Avg: 166, max: 187, Kcal: 2860.
Mivel a túra napján is lent aludtunk, este még sétáltunk egy rövidet a vacsora előtt. A tömeg ellenére csak ajánlani tudom a túrát.
Értékelés:
Itiner: Totesz 10 ; Anita 8
Útvonalválasztás: Totesz 8,5 ; Anita 10
Versenyközpont: Totesz 9 ; Anita 9
Szolgáltatások: Totesz 3 ; Anita 4
Díjazás: Totesz 8 ; Anita 9
Jelzések/szalagozás: Totesz 10 ; Anita 10
Pontőrök: Totesz 10 ; Anita 10
Ár/érték arány: Totesz 9 ; Anita 6
Összesen: 66,75 (Totesz: 67,5 ; Anita: 66)
Nehézség: 2,5/10
Hőmérséklet: – 5°C
A legvégére jöjjön néhány adat a Hanák kolos Turistaegyesület honlapjáról.
Összes induló: 2723. Teljesítő: 2073 (76,13%). További érdekes statisztikai mutatók a szervezői honlapon.