Kilencedik alkalommal vettem részt a huszadik rendezésű éremmel díjazott, útvonalváltozáson átesett BUÉK 20 teljesítménytúrán. Indulásomat ezúttal sem bántam meg. 

Reggel legszívesebben kinyomtam volna a francba az ébresztőt. Valami rémálmom lehetett, mert izzadtan riadtam fel. A gondolatok hamar átkalandoztak a kinti hőmérsékletre, mely -14°C, -16°C körül fejtette ki fagyasztó hatását a környéken. Mivel jobban szeretem a meleget, a Pilis szent keresztje túrához képest csak egy plusz széldzsekit és egy pár plusz kesztyűt választottam. Így technikai póló, pulcsi, és két széldzseki volt rajtam. Utólag értékelve, sok.

A rajtban hét órakor kifejezetten kellemes meleg fogadott minket. Gyorsan lezajlott a nevezés, nem tapasztaltuk a korábbi évek tumultusát. Feltételezem, többen taktikáztak, s igyekeztek melegebb időben rajtolni.

Úgy terveztem, futom a nagyját, s igyekszem a 2:27 közeli rekordomhoz hasonlót menni. Hát, nagyon nem jött össze. Már a sárga sáv vonalán, az első kilométereken éreztem, hogy a héten elvégzett öt termi edzés túlságosan megterhelte az izomzatomat. Nyilván az sem hatott rám pozitívan, hogy a karácsonyt követő mérlegsokkot szénhidrát csökkentett (értsd: szinte totál kizárt) diétával igyekszem kompenzálni. Szóval nem volt nagyon miből erőt meríteni, s meg is szenvedtem a korábban könnyen megkocogott Hármashatár-hegyi kaptatókat.

Csodálatosan sütött a Nap, melegem volt, minden klappolt az erőhiányt leszámítva. A Fenyőgyöngyéig végrehajtott kocogás kicsit felrázott, ezáltal az Árpád-kilátóig egész jó tempóban jutottam el. Szintén kellemes, pihentető szakasz következett az Apáthy-szikláig, ahol mindig bámulatos a budai kilátás. Az első terelés a villamos alatti átkelést követően egy jobbossal kezdődött. Már nem kanyarodik a zöld sáv jelzés a túloldalon, nyílegyenesen vezet végig a Szerb Antal utcán, majd a lámpás gyalogátkelőhelyet követően szintén ezen az úton folytatódik. Na, a Széher-emelkedő ma sem lett a kedvencem, viszont meglepően jól túléltem.

A szokásos lépcsőzést lefelé újra erdei szakasz követte, melynek végén, a Kuruclesi/Hárshegyi útnál már nem az egykori Hárs-hegyi kemping felé, hanem jobbra fordultunk. Egészen az Irén utcáig, melynek végén átkeltünk a Budakeszi úton, s a hajdani zöld sáv irányába folytattuk utunkat. Ez egy szép új szakasz, tetszett.

A következő klasszikus emelkedőnél eléggé lelassultam, Noémi is beért, akivel egészen Szépjuhásznéig együtt kocogtunk. A Hárs-hegy meghódítása mindig nehéz, legalábbis nekem az, ekkora távot és relatíve gyorsabb tempót követően. Viszont a pecsét begyűjtését abszolválva már szinte semmilyen kihívás nem várt ránk, berobogtunk a Nagy-réten át a célba 3:06-os idővel.

Kifejezetten tetszett, hogy három titkos ellenőrzőpontot is létesítettek a rendezők. Bizony, ezek nélkül csalható lett volna a túra. Elégedett vagyok az új útvonallal is, megítélésem szerint a biztonságosabb átkelések érdekében életszerű módosítások történtek. Az érem díjazás pedig extra, jó ötlet volt.