Mivel jövőhéten már itt a Kinizsi Százas, így ma csak egy rövidebb túrára vállalkoztam. A KTF (Kamaraerdő és Tétényi-fennsík) tíz kilométeres távja épp ideális volt erre a célra, ráadásul közben Budának ezt a távoli és ritkán látott részét is megcsodálhattam.
A Víztorony. Fotó: Kőrössy Tamás
Ma Dóri is velem tartott, és nagyon örültünk, hogy a túra honlapján precíz útvonalleírással és térképpel szemléltették, hogy hogyan kell eljutni a rajtba, bár még így is sikerült a buszról leszállva rossz irányba fordulni. Végül némi GPS-es segítséggel eltaláltunk a rajtba, szerencsére ez volt az egyetlen egy eltévedésünk a mai napra. Így pontban tízkor már el is rajtoltunk, és mivel interneten előneveztünk, így nem kellett sokat várakoznunk, és a kitűzőben és oklevélben is biztosak lehettünk.
A Kamaraerdőben. Fotó: Kőrössy Tamás
Az elején kicsit aggódtam, mert az itiner semmiféle útleírást nem tartalmazott, csak némi információt a Kamaraerdőről és a Tétényi-fennsíkról, meg egy elsőre talán kicsit kusza térképet. Pár perccel az indulás után viszont kiderült, hogy aggodalmaim teljesen feleslegesek voltak, ugyanis az egész útvonal mindenhol nagyon precízen ki volt nyilazva és szalagozva. Ritkán látni ennyire jó és egyértelmű jelzéseket. A túra első felében a Kamaraerdőn keresztül közelítettük meg a térség legmagasabb pontját, a 224 méteres Vadász-hegyet, majd kiértünk a Tétényi-fennsíkra, ahol a hatalmas víztorony igen impozáns képét csodálhattuk meg.
Tétényi-fennsík. Fotó: Kőrössy Tamás
Itt volt a tíz kilométeres táv egyetlen ellenőrzőpontja, ahol bőséges ellátás fogadott minket. Volt szőlőcukor, ropi, süti, úgyhogy le a kalappal. Mielőtt tovább folytattuk volna utunkat, még megettünk pár szem szőlőcukrot. Az ellenőrzőpontból hátulról látni lehetett a Szoborparkot is.
Szoborpark. Fotó: Kőrössy Tamás
A Szoborpark és a Víztorony is nagyon ismerős volt nekem, így rövid gondolkodás után beugrott, hogy jártam én már egyszer errefelé, méghozzá a Buda Határán 25 túrán. Örültem, hogy megint erre hozott az élet, mert nagyon szeretem ezt a környéket. Itt még kicsit bandukoltunk a Tétényi-fennsíkon, majd újra visszaértünk a Kamaraerdőbe. Időnként egy-egy futó elrohant mellettünk, akiknek igyekeztünk félreállni az útjából (már ha hallottuk, hogy jönnek).
Lassacskán vissza is érkeztünk a célba, ahol megint igazán remek ellátás fogadott minket. Legalább nyolc-tíz féle sós és édes sütemény, ropi, zsíros kenyér (hagymával, sóval, csalamádéval), régen volt már részem ennyire pazar ellátásban. Igyekeztem mindent végigkóstolni, és elmondhatom, hogy minden nagyon finom volt. A kapott kitűzőt külön is ki kell emelnem, mert tényleg egyedi volt. Ez az első olyanom, ami fából készült, de nagyon tetszik.
Rövid sorbaállás a célban, a Curling Clubban. Fotó: Kőrössy Tamás
Összességében a nagy melegtől eltekintve kitűnően éreztünk magunkat ezen a túrán. Szép helyeket láttunk, remek jelzésekkel (esély sem volt eltévedni), a végén pedig pazar lakomában volt részünk. Látszott, hogy sok munka volt a szervezésben, de szerintem megérte, mert a célban csak és kizárólag mosolygós és elégedett embereket láttam. Fel is írtam a füzetembe, hogy ezt a túrát jövőre semmiképp sem hagyhatom ki.
Oklevés és fa kitűző. Fotó: Kőrössy Tamás
Pontozás
Itiner: 7
Útvonalválasztás: 9
Versenyközpont: 8
Szolgáltatások: 10
Díjazás: 8
Jelzések/szalagozás: 10
Pontőrök: 10
Ár/érték arány: 10
Összesen: 72
Ha tetszett, nyomj egy lájkot!
(Kortom)