A tegnapi nappal ellentétben csodálatos napsütésben indultam útnak egy olyan szakaszon, ahol összefüggő lakott terület nincsen. Végig különböző csatornák mellett haladtam egykori mocsarak és belvizes területeken. Ezen a szakaszon rengeteg védett fajtájú és ritka madarat láthatunk, illetve a parkban sok tradicionális háziállatfaj él, mint például a természetes környezetben tartott magyar szürke marha és a rackajuh.
Fotó: Gerhát Ádám
A Kiskunsági Nemzeti Park hazánk második nemzeti parkja és területének egy részét az UNESCO bioszféra- rezervátummá nyilvánította.
Dabasról egy nagyon impozáns fahídon vezet ki az út, majd egy újabb nagyobb, de rövidebb fahídon mentem keresztül. A dömsödi árapasztó csatorna mellé érve gyönyörű napsütésben egy csatornába dőlt fatörzsön reggeliztem. Teljes csend, totális nyugalom és békesség. Hihetetlenül idilli percek voltak!
Mivel a jelzéseket nincs nagyon mire elhelyezni, ma segítette utamat messze a legkevesebb jelzés. Ezek után tényleg csodaszámba megy, hogy a mai napon sikerült először eltévedés nélkül teljesíteni a távot, bár a borzaspusztai romtemplom mellett sikerült valahogy sajnálatos módon „elszaladni”!
Ürbőpuszta előtt a medertisztító vízügyes munkásokkal találkozva jót beszélgettünk. Ők világosítottak fel, hogy az országutat elérve a hídon balra forduljak és ne jobbra, (ahogy az útikönyv javasolja), hogy elérjem a „downtown”-t.
A kocsma/vegyesbolton kívül összesen hat házat számoltam, az egyikre kirakva hatalmas tábla: ELADÓ. Hát szerinted, mennyi esély van az eladására? Nagyjából annyi, mint egy tokiói veterán kamikaze találkozó megszervezésére…
A kocsmában összefutottam a „helyi ikon” Bognár Pali bácsival (3. nagy találkozás – Ő kifejezetten örült a közös fotónak), aki a sörhasa alapján feltételezhetően törzsvendég az Ürbői Betérőben. Még egy viszonylag gyenge nyugdíjból is sokszor kijön a 230 Ft-os Arany Ászok korsó.
További 11 km után a felsőszentiváni Hajós Kastélyban (Apaj Hotel) kétfős személyzet fogadott (inkább alkalmi rendezvényekből él a hely), külön köszönet Juditnak az állandó mosolyért, az ajándék gyümölcsökért és a mérhetetlen vendégszeretetért.
A Magyar Zarándokút oldala a Túrablogon. Itt találod a szakaszok áttekintő lapját.