Budapestet senkinek sem kell bemutatni, óriási öröm volt a Budafoki útról balra letérve elhagyni a nagyvárosi környezetet. Amit viszont pozitív példaként említhetek az a Kopaszi-gát Kikötő és Park. Minden nagyvárosnak a dicsőségére válna egy ilyen színvonalas zöld övezeti terület.

Frissítőállomás a Magyar Zarándokúton. Fotó: Gerhát Ádám

A Dunaparty Megálló piros buszánál jól csúszott a csapolt búza, nagy lökést adott a további szakaszra. Budafokon a Péter Pál utcában felmásztam a stációkkal díszített keresztút végén található Budafoki kálváriáig, ám innen a partra visszavezető út retro időutazás. 30 évvel ezelőtti állapotban vannak a házak, egy régi nemesi kúria szinte az összedőlés határán. A Nagytétényi úton tönkre ment vállalkozások telephelyeinek sorozata tükrözte a nagy magyar valóságot…

A Campona előtt viszont elveszítettem a jelzést és a Campona utáni vasúti aluljárón átkelve próbáltam valamilyen támpontot találni. Próbáltam az MO híd irányába haladni, de nem igazán tudtam hová megyek. Egy privát területről csak egy a kerítésre rádőlő fa segítségével tudtam kijutni, a 6-os főútvonallal párhuzamosan futó sínpárok mellé. Ott érthetetlen módon állt egy fickó a nagy semmi közepén és elmagyarázta, hogy merre jutok el gyalogosan az MO hídig. Ki lehetett ő? Talán vonatstoppos? 🙂 Fogalmam sem volt mit is kereshetett ott a sínek mellett, többször is visszanéztem és még mindig láttam, tehát nem délibáb volt (mint sok más Camino story-ban az a személy, aki a helyes irányt mutatja)

A vasútállomásig visszagyalogolva és onnan már a Duna felé tartva előkerült a jelzés is és felcsillant a remény, hogy találkozom az első zarándoktársammal a Magyar Zarándokúton. A jelzést követve, hátizsákkal közlekedett és abban volt egy hatalmas bot, amit először túrabotnak néztem. Kiderült, hogy nem zarándok, csak a Duna-partra igyekszik „szétcsapni néhány fát”, ugyanis a következő kick-box meccsére készül.

Szép környezetben értem el az MO hidat, majd a Lakitelki adótoronynál balra fordulva hosszú egyenes végén Szigetszentmiklóst.

A Városgondozási kft. telephelyén szereztem be a pecsétemet, ahol az idős portással jól elbeszélgettünk a Caminos élményekről. Ő nagyon sokat olvasott már róla, de még sosem találkozott előtte senkivel, aki már átélte személyesen az Út varázsát.

A Magyar Zarándokút oldala a Túrablogon. Itt találod a szakaszok áttekintő lapját.