Karatékából terepfutó – Annamari története

Rendkívül keveseknek adatik meg az, hogy a siker, az eredmény az ölükbe hulljon. Bede Annamária nevét már biztosan sokan megismertétek a különböző versenyek által, s most belekukkanthattok abba, milyen kemény munka áll a dobogói mögött. 

Fotó: terepfutas.hu

Elég régóta az élmezőnyben olvasható a neved, ha a különböző terepfutó versenyek eredményeit böngésszük. Honnan jött nálad a futás iránti vágy, s mikor változott át a hobbisportolásból a versenyzésre?

Megtisztelő hogy így gondolod, viszont úgy vélem, van még mit bőven letennem az asztalra az élmezőnyhöz. Mielőtt végképp átnyergeltem volna a futásra előtte 17 évig kyokushin karatéztam, a sport és a mozgás szeretete gyerekkoromtól a szerves része volt a mindennapjaimnak, így hobbisportolóból versenyzővé válni nem volt újdonság számomra. 27 éves koromban hagytam fel teljesen a sportággal, aminek már akkor is szerves része volt a futás. Az utolsó 2 évben párhuzamosan elkezdtem látogatni egy futóklubot. Illik hozzátennem, hogy amíg csak karatéztam és a futás kiegészítő sport volt, felesleges nyűgnek tartottam, inkább erősítettem, pontkesztyűztem vagy zsákoltam órákig, mint hogy futnom kelljen, legyen az rövid résztáv vagy hosszú alapozó futás. Ennek ellenére, ha a mesterem az edzéstervbe a futást is beleírta szorgalomból megcsináltam, mert tudtam, ezzel is több és jobb leszek. Egy barátomnak köszönhetően 2012-ben ismerkedtem meg a Nike Futóklubbal. Hosszú évek fantasztikus élményei és eseményei után a futóklub már nem működik, pedig több száz embert mozgatott meg azokban az években míg aktív volt. Először, mint hobbisportoló kezdtem el futni. Bár bevallom őszintén az első edzésen amire elmentem, azt se tudtam mit keresek én ott. Még mindig utáltam futni, de az első alkalom viccesen alakult, rákerültem én is egy olyan fotóra, amivel hetekig reklámozták az edzéseket. Viszont rengeteg jó embert és sportolót ismertem meg a Nike Futóklub éveiben, akik közül a mai napig nagyon sok a közeli barátom. Megtanultam mi az etikett egy atlétikai pályán, mit jelent résztávozni, váltogatni és ami először heti 1-2 alkalmat jelentett hirtelen megint heti 5-6 alkalmas szabadidős elfoglaltsággá vált a futás által. A Nike Futóklub edzőinek köszönhetem, hogy elkezdtek terelgetni a futás világában ahol sokat tanultam és mint minden hobbifutó elkezdtem kipróbálgatni magam futóversenyeken és ezekre a kezdeti időkben ők segítettek felkészülni.

Milyen kapcsolat fűz téged a Margitszigeti Atlétikai Clubhoz? Tagja vagy, velük edzel, esetleg edződ van az egyesületben?

A Nike Futóklub edzői közül többen tartottak a Margitszigeti Atlétikai Clubban is edzést, így értelemszerű volt számomra, ha tovább szeretnék fejlődni a szerdai Nike edzések mellett elkezdem látogatni a MAC-os edzéseket is keddi és csütörtöki napokon. Ez 2015-től volt így. MAC-ban Vajda Zsuzsi, Kis-Soós Zsani vezetésével történnek a mai napig az edzések, nekem Vajda Zsuzsi írt egyéni edzéstervet 10 km-es, félmaratoni és maratoni utcai futóversenyek felkészüléséhez. Már a MAC-os éveim alatt elkezdett érdekelni a terepfutás, nagyon szeretem az erdőt és a természetet. Sokkal jobban megtaláltam önmagam egy erdei ösvényen, mint a 400-as pályán vagy az aszfalton. Egyre több terepfutó versenyen indultam és egyre jobban háttérbe szorultak az aszfaltos versenyek. Vágytam is a változásra, inkább a terepfutás irányába szerettem volna mozdulni, a tempó alapú edzések helyett egy új edzésmódszert kipróbálni. A MAC-os csapattal nagyon szerettem edzeni és vannak barátaim akik a mai napig velük eddzenek, mégis 2019. május 1.-től Nagy Gergely triatlon szakedzővel folytattam a közös munkát, aki jelenleg is az edzőm. Őt a Suhanj! Fitness keretein belül ismertem meg még 2018-ban, ahol a futás mellett a kiegészítő edzéseket (TRX, funkcionális köredzés, core training) gyakorlom személyesen nála. Na jó, most a COVID alatt online dolgoztatja izomlázig ezekkel az edzésekkel minden porcikámat.

Hogyan tudod ütemezni az edzéseid a munkád mellett és milyen metodika mentén készülsz?

A MAC-os tempó alapú edzésrutinok után egy teljesen új metodikával kezdtem el az edzéseket, pulzus alapon kaptam a feladatokat, ami az elején főleg, hogy jött a nyár és a pulzusom, ahogy gondolom sokaké rajtam kívül szeret igencsak felfelé kúszni. Ez a melegben igazán lélekpróbáló volt. Illetve mert a csoportos edzéseket szinte teljesen felváltotta az egyedül futás, meg kellett tanulnom teljesen önmagammal lenni, míg a 400-as pályán húztuk egymást és ha elég rutinossá váltunk akkor felváltva is vezettünk fel tempót, segítettünk egymásnak. Most magamra maradtam a feladatokkal. Ami sok mindent átértékelt bennem. De mivel a pulzus egy egyéni dolog, nagyon sok tényezőtől függ. Aznap épp egy megadott pulzustartományban lassabb vagy épp gyorsabb leszek, ezt igenis eleinte egyedül kellett megoldanom és megszoknom. Vasárnap esténként szoktunk Gerivel a következő hétről egyeztetni ahol mindig jelzem, ha esetleg van olyan nap, amikor nem tudom megoldani a futást. Ez azért szerencsére nem sűrűn van és ennek megfelelően kapom a következő heti tervet. Heti 5-7 futás + a kiegészítő edzések. Szeretek versenyekről versenyekre készülni, legalábbis a COVID előtt ez volt a fő rutin, így kb 4-5 hetes etapokra volt osztva egy időszak 2 verseny között, amiket sokszor gyakorló versenynek szántunk egy fő versenyre. Egy építőipari cégnél dolgozom 9 éve a gazdasági területen normál munkarendben hétköznap reggel 8-tól délután 5-ig. Így reggel (ez ritkább) és munka után (ez a jellemzőbb) oldom meg a futásokat. Hétvégére szoktuk tervezni a hosszabb terepfutásokat, amiket mindig nagyon várok, az a jutalom nekem, mivel Kőbányán élek hétköznap nem nagyon tudom megoldani, hogy terepre jussak, így hétköznap aszfaltos feladatokkal készülök. Legyen az sík vagy akár fent a Fenyőgyöngyénél emelkedős résztáv.

Milyen kiegészítő tevékenységeket alkalmazol a futás mellett, hogy hatékonyabb legyen a felkészülésed?

2018 őszén elkezdtem lejárni a Suhanj! Fitnessbe, mert a sok terepfutás igencsak igénybe vettem a derekamat, sokszor fájt és főleg a lefelé futásokban. Ezért muszáj volt beépítenem a futások mellé az erősítéseket is. Azóta heti rendszerességgel járok Gerihez TRX-re, köredzésre, ahol kifejezetten futásspecifikus erősítő gyakorlatokat kapunk tőle, vagy core trainingre is. Itthon szoktam jógázni és igyekszem az SMR hengert is használni minden jógázás előtt. Emellett sportmasszőrhöz is igyekszem eljutni. Ennek köszönhetően szerencsére komolyabb sérüléseim nem voltak az utóbbi években. Mivel idén leszek 34 éves folyamatosan cseszegetem is magam amiatt, hogy nem leszek már fiatalabb és ha nem vigyázok a testemre, az később nagyon meg fogja magát bosszulni.

A táplálkozás területén te miben hiszel? Gondolok itt a mindennapi és a futások során történő étkezésre és folyadékbevitelre.

Szögezzük le, hogy imádok enni és nem követek semmiféle diétát! Igazából ez az egyik ok, amiért sportolok, hogy nyugodt szívvel ehessek. Mázlimra nem vagyok érzékeny olyan dolgokra, mint a laktóz vagy a glutén például. Amiben hiszek, napközben igyekszem sok vizet inni, hogy ezt be tudjam tartani és lássam hol járok, mindig olyan poharat vagy kulacsot használok, amin fel vannak tűntetve a mértékek. Emellett igyekszem sok zöldséget is fogyasztani és változatosan étkezni, ebben nagy segítségemre van a párom, aki istenien főz és figyel az egészséges alapanyagokra. Futások során a hétköznapi rövid edzések közben nem szoktam sem enni, sem inni, inkább a hétvégi hosszú terepfutásokra viszek mindig vizet és a GU termékeit használom frissítésre, nekem ez vált be legjobban. Első számú voks azért lett nálam, mert a pocimmal tökéletes barátságba kerültek a GU gélek. Hétvégi hosszabb futások vagy versenyek előtt zabkását szoktam reggelizni.

Örök és megunhatatlan témakör a cipőkérdés. Te terepviszonyok függvényében mit választasz, mire tetted le a voksod?

Ha az aszfalt is terepviszonynak számít, akkor a Nike Pegasus modelljeit használom évek óta az aszfaltos edzésekhez, ebből is több pár van itthon a laza futásokra, illetve a Pega Turbók a gyors tempó edzésekre. Terepre nálam jelenleg a Salomon Sense Ride modelljei jöttek be a legjobban, ha nem nyakig érő sárban kell futni. Az első terepcipőim a Sauconytól kerültek ki, de később volt lehetőségem Salomont tesztelni és azokkal a modellekkel sokkal jobb volt a kémia. Volt olyan Nyúlcipőbolt Mátra Trail verseny, ahova egy 0 km-es Salomon Sense Ride-ot vittem, akkor bontottam ki a dobozból. Akadtak páran, akik hülyének is néztek tuti. Még Csanya is odajött, hogy a verseny után azért megnézné a lábam egy zsír új cipő esetleg mennyire szedi szét, de egy vízhólyag vagy egy kidörzsölődés sem volt a lábamon. Előtte teszteltem ezt a modellt egy rövid terepfutáson, de ott se volt gond. A 2020-as Tajga Trail után döntöttem el, hogy szükségem van egy sárra kompatibilisebb cipőre, mert ott a Sense Ride nem boldogult, én meg hulla kimerülten a sárban sok küszködéstől értem be a célba. Így pár hónapja vettem egy Salomon Speedcross 5-öt, ami számomra úgy tűnt, eddig imádja a sarat. Ez nem azt jelenti, hogy nem próbálnék ki más márkákat, örülnék neki ha több cipőtesztelési lehetőség is lehetne egy évben, mert úgy nem merek vásárolni, hogy előtte legalább pár km-t nem futottam egy modellben próbaként. Ahhoz egy cipő nem olcsó mulatság a magyar piacon.

Mit gondolsz azokról a korlátozásokról, melyek a sportolást, a versenyeket érintik? Hogyan befolyásolnak téged ezek? 

Alapvetően a korlátozások nem befolyásolták nagyban a sportolási szokásaimat, igaz a Suhanj! Fitnessbe nem tudok járni, de Geri online tart nekünk edzést és én itthon meg tudom oldani a TRX-et, a köredzést és a core traininget is. A 2020 tavaszi nagyobb korlátozások pozitívan késztettek arra minket a párommal, hogy olyan helyekre járjunk terepfutni, amit kevésbé ismernek az emberek, így rengeteg új ösvényt ismertünk és fedeztünk fel együtt. Valahol meg tudom érteni, hogy ezekre a korlátozásokra szükség van, de amíg az erdőket nem zárják be és felmérő futásokat versenyszimulációként meg tudom oldani, addig nincs tragédia. Természetesen van ennek egy másik oldala a versenyszervezők szemszögéből is, akiknek nagyon jó lenne, ha egy csomó lelkes arcot látnának a rajtban, a pályán, majd a célban. Nem voltam COVID-os és szerencsére a családomban sem volt senki, viszont vannak barátaim és kollégáim akik voltak igazoltan COVID-osak és nem szerettem volna a helyükben lenni. A szüleim környezetében sajnos vannak olyan ismerősök, illetve az ő kollégáik között is volt olyan, aki a betegség szövődményeiben halt meg.

Te beoltatod magad?

Erősen gondolkodom rajta, de még nem jelentkezem rá.

Mit vársz az idei versenyszezontól? Van, amiben bízol, hogy megrendezik? S úgy általában, mire készülsz most?

2020-ra két szlovéniai versenyre volt nevezésem. Az UTVV és a JAT 30 km-es távjaira, itt mindkét nevezésem jött át 2021-re, de hogy mi lesz velük, megrendezik-e őket, ahhoz egy varázsgömb kellene. Nem vagyok meggyőzve arról, hogy idén dúskálni fogunk a megrendezett versenyekben, jelenleg nincs is célverseny, amire készülnék, így magamtól, illetve Geri segítségével találunk ki felmérőket, hogy a motivációm továbbra is fennmaradjon. Pl ősszel lefutottam a Vértes Trailt versenyszimulációként és most utoljára pénteken futottam egy Balboát, amit 1:59:12-es idővel sikerült abszolválni. Vannak még ilyen ötletek a tarsolyban, szóval versenyek híján sem vagyok elveszett ember, bár nem mondom, hogy a versenyek hangulata és a sok ismerős arc ne hiányozna. Addig is marad a sok új ösvény felfedezése, a sok szuper instant kör vagy TT útvonal.

Style switcher RESET
Body styles
Background pattern
Background image