Rév Balázs: Egy jó alvás néha többet számít

A Fóti-Somlyó egyik kalandorával készítettünk ezúttal interjút, aki mesélt a jó edző jelentőségéről és a regenerációs praktikáiról is. Többek között. Rév Balázs következik!

Indítsunk azzal, hogy versenyek nélkül mit kezd magával egy terepfutó. Miből merítesz motivációt az edzésekhez?

A kérdés, hogy mit kezd magával a terepfutó, ha nincsenek versenyek? Leginkább Fut! Viccet félretéve szerintem nagy a szórás, látok futókat teljesen leereszteni, és látom a másik oldalt, akik életük formáját hozzák. Nálam szerencsére ez nem versenyfüggő, persze vannak kevésbé motivált időszakaim, de ez az év az ellenkezőjét hozta meg számomra. Mondhatni az eddigi legjobb formámat tudtuk összerakni az év végére így versenyek nélkül is.

Jakus Bélával készülsz, immár négy éve. Hogyan esett rá a választásod és mi vezetett ahhoz, hogy edzővel fuss?

Igen, a formám kapcsán nem hiába említettem többes számot, mivel ahogy kérdésben is szerepelt, Jakus Bélával dolgozom majdnem napra pontosan 4 éve, azaz a kezdetektől. Más edzőm nem is volt és nem is lesz. Amikor elterveztem, hogy edzőt fogadok, hogy a sok beleölt időnek értelme is legyen, akkor került látótérbe Béla. Figyelemmel kísértem a Váci Jedik fejlődését, ami egyben egy baráti kör is volt Vácon a Naszály hegy lábánál. Tudtam, hogy Béci segíti a felkészülésüket a különböző keményebbnél keményebb kihívásokra. Komoly sportolói múltal rendelkezett és hallomásból tudtam, hogy nem az a simogató típus, nagyon precíz és persze ő is aktívan fut terepen kiváló eredményekkel. Szerettem volna pulzuskontrollal edzeni és ő ezt a vonalat képviseli edzői munkájában.

Miért fontos edzővel készülni és kiknek javaslod ezt a fajta iránymutatást?

Én azt szoktam mondani, hogy egy jó edző megvéd önmagadtól. Sokan hajlamosak vagyunk túlfeszíteni a húrt és általában sérülés vagy túledzettség a vége. Egy jó edző ezt megfelelően kontroll alatt tudja tartani, amellett a kellő intenzitást is személyre szabva határozza meg, ami a fejlődés céljából baromi hasznos tud lenni. És persze a motiválatlan időszakokra is biztosítja feladatot, hogy ne eresszünk le .

Hogyan jelenik meg a mindennapjaidban a futás? Gondolok itt arra, mikorra tervezed az edzéseid, hogyan befolyásolja a sport a munkád, a napi rutinod.

Egy héten általában 5, vagy erősebb felkészülési időszakban 6 edzést csinálok. Ez időben kb 7-11 órát vesz igénybe egy héten a kiegészítő, erősítő és nyújtó programok mellett. Azért ez elég sok időt kíván munka mellett, de szerencsére Dalmi, a feleségem minden hátteret biztosít, hogy nyugodtan tudjak edzeni. Munka után az első, hogy irány valamelyik magaslat a közelemben, ez szokott lenni a Naszály vagy a Pilis, és sokat edzem az egyik kedvenc kis erdőmben a Fóti-Somlyón.

Az étkezés terén miben hiszel, mire figyelsz?

Az étkezésre nagyon figyelek, mivel én 30 kiló súlyfelesleggel érkeztem a futóvilágba, így erős emlékeim vannak arról, milyen is nagyon nem futónak lenni. Volt idő, amikor nem ettem húst, de nekem nem jött be. Most mindent eszem, de persze a minőségre és a mennyiségre odafigyelve. Szerencsére az évek alatt megtanultam irányítani a súlyomat, így nem jelent gondot, ha mondjuk egy célverseny előtt még fogyni kell egy-két kilót.

Megítélésem szerint a kulcs a regenerációban rejlik. Két tréning között milyen tevékenységeket folytatsz?

A regenerálódásom sokat javult az utóbbi időkben, ami rengeteget számít. Amióta irodai munkát végzek és nem a vendéglátásban éjszakázom az alvásra is jut időm. Én azt vallom, egy jó alvás néha többet számít mint egy erős edzés. Mellette jut időm mostanában eljárni gyógytornára, aminek a saját bőrömön tapasztalom a pozitív hatását .

Tudnál egy olyan útvonalat ajánlani 10-15 kilométer között, ami szép vidéken vezet és viszonylag „Covid-safe-nek” minősül?

Rengeteg szép helyen futottam már, klasszikus csodakilátások, széles erdei ösvények, technikás meredek emelkedők, gyilok  lejtmenetek, mindenhol otthon érzem magam. Lehet nem a legszebb, de a szívemnek a legkedvesebb a Fóti-Somlyó ezer arca. Ezeken az ösvényeken kezdtem el terepfutni, azóta nem telt el hét, hogy heti kétszer vagy inkább háromszor ne legyek fent a Somlyó tetején.