Harminchárom kilométernyi kalandom a csodálatos Bükkben fagyott tavak után kutatva a Zöld Sportok Clubja egyesület szervezte teljesítménytúrán. Egy évvel ezelőtt már végig jártam a húszas távot, akkor eldöntöttem, hogy idén a leghosszabbra jövök. A feladat egyszerű volt, hat megadott helyet kellett megkeresnem, ahol a feltett kérdésekre választ kaptam, mindezt teljesen szabadon választott útvonalon. 

Már reggel nyolc óra előtt Ómassán voltam a rajtban, mivel jó szokás szerint előneveztem, hamarosan el is indulhattam. Elsőnek Jávorkút felé vettem az irányt, rögtön felfelé kanyarogva. Alapból nem volt túl hideg aznap, de itt még előfordultak kisebb fagyos és csúszós szakaszok. Rövidesen megérkeztem és a Jávorkúti-tavat is befagyva találtam.

Innen a Sebesvíz felé a Kühne Andor úton mentem tovább. A jeges talajt néhol már dagonya váltotta fel, amiből a későbbiekben is akadt jócskán. Egyszer csak meseszép fenyvesben találtam magam, ami a koratavaszi, szinte őszies erdő után, üdítő színfolt volt. Csodálatos, rikító zöldben pompázott, ahogy sütötte a nap. Mivel bolondulok a fenyvesekért, itt elég lassan haladtam, annyira szép volt, nem akartam csak úgy átrohanni rajta.

A Sebesvízi-tó is fagyott volt, partján erdei panzió áll, ami az itteni csendben és nyugalomban maga a béke szigete. A patak mentén lefelé menet érdemes megnézni a különleges mésztufa vízesést is. Következett a lillafüredi Pisztrángtelep. A műúton közelítettem hozzá, melyre előzőleg a Pisztráng tanösvényen ereszkedtem le. A Garadna-patak mentén sétáltam tovább -az Őskohó mellett is elhaladva- a Hámori-tóig. Itt jégnek már nyoma sem volt, a vízen vadkacsák úszkáltak. A tavat megcsodálva a zöldön folytattam utamat felfelé, itt-ott vízfolyás mellett és azon átkelve, mely a Lencsés-forrásból eredt. Egy idő után áttértem a zöld körre, az ösvény egyenest az Andókúthoz vezetett. A csendes és nyugodt völgyben található forrásból kifolyó víz egy mesterséges kis tóban gyűlik össze, melynek közepén fedett pihenőhely áll.

A következő felkeresendő hely a Fónagyság volt, odafelé előbb a Dobrica-forrás, majd Mahóca vasútállomása mellett is elhaladtam. A tó szomszédságában rendben tartott környezetben turistaszálló és erdei iskola üzemel. Majd három kilométernyi gyaloglásra innen várt a Varbói-víztározó. Partján nádasok, horgászhelyek, sőt egy kalandpark is található. Innen hátat fordítva Andókútig ugyanazon úton mentem, mint amin jöttem. Onnan a Veres-tó-bércre felkaptatva a sárgán, majd a műúton tovább a Csókási tábort is érintve ereszkedtem a piros kereszt jelzésen. A túra utolsó vizes látnivalója a Lendeczky-pihenő és a Hárs-kút forrás volt. Rövidesen megérkeztem a pisztrángoshoz és a műúton meg sem álltam Ómassáig, a célig.