Két vár, egy csúcs és számos természeti csoda lelhető fel a Karancs-Medves vidékén vonuló túrán. 

A Somoskői vár. Fotó: Tolnai Balázs

A valamivel több, mint 2000 lakosú Somoskőújfalu körtúránk kiindulópontja. Amennyiben autóval érkezünk meg a 2006. október elseje óta önálló településre, érdemes járművünket a temető közelében kialakított parkolóban hagyni. Vasúttal is megközelíthető a község a Hatvan-Somoskőújfalu vonalon. A Népszövetség 1923. április 23.-i döntése értelmében, 1924. február 15-én a Nógrád megyei Somoskő és Somoskőújfalu Csehszlovákiától visszakerült Magyarországhoz. 1999-ben a Somosi Kultúráért Egyesület és a Somoskői Váralja Egyesület közösen elhatározta, hogy 1924. február 15-ét a „hazatérés napjává” nyilvánítja, s ezt a napot minden évben közösen megünnepeli. Az esemény emlékére 2005. szeptember negyedikén a faluközpontban felavatták a Hazatérés kútját (1).

Utunkat a piros, a zöld és a sárga jelzések együttes nyomvonalán kezdjük meg  az előttünk magasodó Karancs irányába. Átkelünk a vasút fölötti hídon, majd a Kilátó utcában balra fordulunk, melyen egy jobbost követően megkezdjük hegymenetünket. Szinte folyamatosan emelkedünk, csak elvétve lejt vagy egyenesedik ki a turistaút. Egyre többet tárul elénk szép kilátás, amennyiben meg-megállunk és vissza-visszatekintünk a mögöttünk hagyott szakaszra. A korábban már elhagyott zöld sáv jelzés hébe-hóba újra közelít és becsatlakozik. Néha, szörnyű ezt leírni, elhagyjuk hazánkat és Nógrád megyét, így szlovák területet taposva bandukolunk. Fájó, hogy bár minden magyar e vidéken, mégis más természeti kincseit gyarapítja egy felháborító békediktátum értelmében.

Salgótarján széle a Karancs oldalából. Fotó: Tolnai Balázs

A Margit-forrás közelében esetleges fáradalmainkat egy esőház közelében kipihenhetjük. Innen már nincs messze a 729 méter magas Karancs csúcsa, a palóc Olümposz, melyre már a piros háromszög jelzésen jutunk fel. A csúcson álló Karancs Kilátót 1989-ben építette az akkori Ipoly-Karancs-Medves Parkerdő Kht. A kilátót 2001-ben felújították, a régi rozsdás vasszerkezet újra lett festve, míg a korhadt fapadlók ki lettek cserélve. Az alapozás megújult, az eredetileg csak leszúrt vaslábakat lebetonozták és betontömbös kihorganyozás készült. A kilátóból tiszta időben látszódnak a Tátrák havas ormai. Érdemes óvatosan fellépcsőzni a toronyba a látványért.

A Karancs Kilátó. Fotó: Tolnai Balázs

A piros sáv jelzésen hagyjuk el a hegység legmagasabb pontját. Alig száz méterre a kilátótól figyelemfelhívó táblába botlunk melyen az áll, hogy a zöld sáv jelzés és a két ország közötti átkelés csak 7 és 19 óra között lehetséges. Erős ereszkedésbe kezdünk. Nagyon óvatosan tegyük, ugyanis a meredek hegyoldal irtózatosan csúszik. Mellettünk határkövek jelzik az országhatárt.

A havas Tátrák vonulatai is láthatóak a Karancsról. Fotó: Tolnai Balázs

A piros sáv jelzést tartva balra fordulva folytatjuk utunkat. A szintútról csodálatos kilátás tárul elénk Sátorosbánya irányába. Hamarosan jelzést váltva már a sárga sáv festését kell nyomon kövessük. Átkelünk egy nagy tisztáson és újra a határkövekkel párhuzamosan szeljük a kilométereket. Áthaladunk a vasút alatt, mely korábban Füleket kötötte össze Somoskőújfaluval. 2011. október elsején a szlovák vasúttársaság, a ŽSR beszüntette a vasúti szolgáltatást a Fülek–Somoskőújfalu vonalon. Innentől az egyvágányú, nem villamosított pályán már tehervonatok sem közlekednek. A szlovák tranzit elmaradásával a magyar vonalrész teherforgalma is lecsökkent (2).

Sátorosbánya is feltűnik a távolban. Fotó: Tolnai Balázs

Sátorosbánya határában mindenképpen kerüljük el az utat keresztező tanyát, amit a benzinkút irányába tehetünk meg. Nagy testű kutyák állhatják utunkat, melyekkel veszélyes lehet a találkozás. Sátorosbánya tiszta, rendezett, csendes falu. A várat jelző táblát figyelve kelünk át rajta, majd a zöld sáv jelzésen műúton hagyjuk el. A trianoni békeszerződésig területe Nógrád vármegye Füleki járásához tartozott. Ezután az új csehszlovák állam része lett, de 1938 és 1944 között az első bécsi döntés értelmében visszakerült Magyarországhoz. 1956-ban kultúrház épült, majd egy évvel később megalakult a termelőszövetkezet. 1959-ben az addig Ragyolchoz tartozó település önálló lett (3).

Sátorosbánya temploma. Fotó: Tolnai Balázs

A vár felé bandukolva elérjük a parkolót, ahol belépőt kell váltanunk, amennyiben szeretnénk felmenni a várba. A felnőtt jegy másfél euro, amit forintban is ki tudunk fizetni. A várhoz vezető tanösvény folyamatos ápolás alatt áll, több információs tábla látja el ismeretterjesztő anyaggal az arra járókat. A Medves nyugati peremén eredő Sátormegi-patak mentén sétálva érjük el a bővizű Krúdy-forrást, mely folyamatosan táplálja a halnevelés céljából, a 20. század elején kialakított kis tavakat. Felújításakor egy halcsúszdát építettek ki a vízi élőlények mesterséges akadályokon való átjutásának érdekében. A kis tavakba a víz a Macskalyuk lávatakarójának rétegforrásából jut. A forrás vízhozama átlagosan 0,3 l/s. Vízének ásványianyag-tartalma szegényes (4).

A Krúdy-forrás táplálta kis tavak. Fotó: Tolnai Balázs

A várhegy oldalában lévő bükkös egyes példányainak kora meghaladja a 150 évet. Az út mentén látható kőtenger a bazalt természetes mállása és a lejtőn való gravitációs lerakódása folytán keletkezett. Jelentős része jégkorszaki eredetű. Hüllőélőhely, ráadásul megtalálható itt a védett erdei sikló is.  Tovább haladva a Bazaltorgona impozáns látványa teszi még különlegesebbé túránkat. A természeti képződmény a egy négymillió éves tűzhányó kráterében jöttek létre (4).

A Bazaltorgona. Fotó: Tolnai Balázs

A túra egyik legmeghatározóbb attrakciója a Sátoroska és Somoskő határán magasló vár, a Somoskői vár. Korai vármagját a vidéken birtokos Kacsics nemzetség emeltette a 13. század második felében. Az Árpád-házi uralkodók férfiágának kihalását követő anarchikus belháború idején a nemesi család kénytelen volt behódolni Csák Máté tartományúr előtt. A korabeli oklevelek szerint Anjou Károly serege 1320-ban foglalta vissza a Csák birodalomból Fülek és Sirok várait, ekkoriban kerülhetett királyi kézbe a somoskői várbirtok is. A győztes uralkodó kedvelt hívének, Szécsényi Tamás bárónak adományozta, kinek leszármazottai egészen a 15. század közepéig lakták épületeit. A török hódítás fenyegető vihara a következő évszázadban érte el Nógrád vármegyét, ekkor kerültek a közeli Salgó és Fülek végvárai a „pogány” seregek hatalmába. Somoskő helyőrsége majd két évtizedig kitartott a két ellenséges vár között. Az Oszmán Birodalom hadai végül 1576-ban rövidebb ostrom után elfoglalták, így egészen 1593 őszéig lengette a szél a török lófarkas zászlót tornyai felett. Ekkor helyőrsége a közeledő királyi sereg elől gyáván megfutamodott. A következő időszakban, jelentős mértékben átépítették védőműveit, például ekkoriban emelték a hatalmas ágyútornyait. Végső romlását az 1682-es füleki ostrom idején, a környéken portyázó lovasok okozták, akik felgyújtották épületeit, s ezzel végképp elvesztette hadi fontosságát. Az 1840-es években erre járt Petőfi Sándor és a következőket írta róla az Útirajzokban: „Somoskő nem nagy vár, nem is nagy hegyen fekszik, de bámultam építését, mely gyönyörű öt-, hat-, hétszögű kövekből van.” További romlásának az 1970-es években megkezdett helyreállítási munkálatok vetettek véget, melyek – Szlovákia önálló állammá alakulása után – sajnálatos módon félbeszakadtak (5).

A Somoskői vár. Fotó: Tolnai Balázs

A várat elhagyva visszatérünk az ország jelenlegi határain belülre, hogy a zöld sávot követve átkeljünk Somoskőn. Érintjük a Balassy-pihenőt és a Petőfi-forrást. Elérjük az Eresztvény névre keresztelt csomópontot, majd a Dr. Darnay-Dornyay Béla nevét viselő turistaház, a Salgó-menedékház romjait. Szívbe markoló érzés testközelből látni a hajdan tündöklő épület pusztulását. A bomladozó turistaházba bemenni életveszélyes, ezért senki se tegye meg.

A szebb napokat is megélt turistaház. Fotó: Tolnai Balázs

1935. október 20-án avatták fel a Salgó-Menedékházat. 1965-ben a kiváló honismertető tudós, Dr. Darnay-Dornyay Béla nevét vette fel. A Salgó-Menedékházban összesen 50 darab. jól felszerelt ágy várta a turistákat. Magyaros bútorzata és népies kézimunkái, domborművei és képei pedig szinte páratlanná tették az egész országban. Egyike azon kevés tárgyi emlékeinknek, amelyek több történelmi korban is jelképpé váltak. Tulajdonosa némi állagmegóvásról gondoskodott, ám valószínűleg nem tud forrást szerezni a felújítására (6).

Vajon mi lesz a sorsa? Megmenekül, vagy a pusztulás sorsára jut? Fotó: Tolnai Balázs

A piros várjelzést követve érjük el túránk második várát, a Salgóvárat. Salgóbánya felett a Medves-fennsíkon, 625 méter magas bazaltkúpon áll a Salgóvár. A Salgói család őse az a Simon bán, aki részt vett Gertrúd királyné meggyilkolásában. A várat feltehetően fia, I. Miklós építette a XIII. század második felében. A török időkben végvár lett, de csellel a törökök hamar bevették. Tőlük ellenállás nélkül vette vissza egy kisebb csapat, amelyben a költő Balassi Bálint is vitézkedett. A salgói vár rövid időre Balassi birtoka lett. Ezután a vár hadijelentősége megszűnt. Balassi a romos várat a jezsuitákra hagyományozta. 1845 -ben Petőfi Sándor is járt itt, s később a tájat „Salgó” című költeményében írta le. A romot 1938-ban turisztikai célból kilátószerűen felújították. A műemlék vár a Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet részeként védett természeti területen áll. Feltárásokon alapuló helyreállítása az ezredforduló óta zajlik, és a leletek a korábbi feltevéseket gyakran módosítják (7).

Salgóvár. Fotó: Tolnai Balázs

A várból érdemes a közelben található Boszorkány-kőre is elsétálni, ahonnan szintén mesés kilátás tárul elénk. Visszatérünk az elágazásig, ahonnan a sárga kereszt jelzésen elkezdünk ereszkedni Somoskőújfalu irányába. Rátérünk a sárga sávra, melyről a Medves kisvasútjának alagútjánál kitérőt teszünk, hogy a 150 méter hosszú homokkőbe fúrt alagutat átszeljük. A kiinduláskor már megismert hármas jelzésen (piros-sárga-zöld) érjük el Somoskőújfalu temetőjét és a vasútállomást.

Boszorkány-kő. Fotó: Tolnai Balázs

A túra videója

A túra fotóalbuma

A túra útvonala

Felhasznált irodalom

(1) – Wikipedia, a Karancs-Medves oldala

(2) – http://iho.hu/hir/vegleg-bezar-a-fulek-somoskoujfalu-vasutvonal-110928#

(3) – Wikipedia, a Sátorosbánya oldala

(4) – A tansövény információs táblái nyomán

(5) – Wikipedia, a Somoskői vár oldala

(6) – http://karancs-medves.blogspot.hu/

(7) – http://www.erdeikirandulasok.hu/