A Pálos teljesítménytúrák Budapestről Csobánkára vezető szakasza a Virág Benedek 35 túra, mely a Nemzeti Bajnokság másodosztályú küzdelmeinek hatodik állomását képezte. Ez a tény határozta meg azt, hogy a zarándoktúrán indulunk Görög Józsival. Bevallom, hogy ódzkodtam tőle. Budapesten kell haladni, lineáris túra, macerás a közlekedés, ám utólag gyökeresen megváltozott korábbi véleményem.
A solymári Szarkavár
Különleges helyről, a Gellért-hegy oldalában található sziklatemplomból rajtolt a túra. Elképesztően hideg volt a hajnal, ezért jól beöltöztem, Szimandl Anita szerint Szibériába készültem. Még sötétben, 6:20-kor vágtunk bele a 35 kilométeres távba.
A Gellért-hegy oldalában haladva zseniális látványt nyújtott az ébredő város. Számtalanszor barangoltam már a környéken, de ebből az aspektusból még nem gyönyörködtem Budapestben. Az első ellenőrzőpont a hegy Tabán felőli oldalán volt. Pecsét nem járt, egy kreatív, interaktív megoldással fogadták a résztvevőket. Egy vonalat kellett húzni az általunk választott túracél mellé. Mivel jó időt terveztünk túrafutni, a kihívás mellett voksoltunk.
Átkeltünk a forgalmas Hegyalja úton. Átrobogtunk a Tabánon és a Vérmezőn, majd a Városmajorban található Jézus szíve plébániánál újabb ellenőrzőponton álltunk meg egy pillanatra. Szőts Miklós, az ELTE-BEAC lelkes túrázója és túraszervezője fogadott minket. Egy-egy követ kaptunk, melyeket Normafáig kellett magunkkal vinnünk, jelképesen, mint teher.
A Diós-árkon át vezetett tovább utunk Normafa irányába. Gyakorlatilag ez az egyetlen szakasz, mely némi erőlködésre kényszerít minket a Pálos 35 túrán. Útközben a kútvölgyi Boldogasszony kápolnában pecsételhettünk. Itt kaptunk füzért és kedves szavakat.
Tovább emelkedve Normafa irányába csodálatos házakat érintve szedtük lábainkat. Ezen az etapon nagyon régen jártam, jól esett felfrissíteni emlékeimet. A Normafánál, egészen pontosan az Anna-rét szélén található Szent Anna kápolnánál pecsételtünk, majd elhelyeztük a felcipelt köveket, ezáltal megszabadultunk terheinktől.
Felkocogtunk a János-hegy nyergéig, onnan le Szépjuhásznéra, ahol a budaszentlőrinci pálos kolostor romjainál újabb pecséttel gyarapodott itinerünk. Tovább kocogtunk a Hárs-hegyi-nyergen át a hűvösvölgyi Nagy-rétre, majd az enyhén emelkedő műúton a máriaremetei Kisboldogasszony bazilikához.
Budaligeten át a Középső-Jegenye-völgy irányába haladtunk. A megállásokat követően szinte valamennyi alkalommal megfagytunk. Ezen a nedvesebb részen a korábbinál is hűvösebb volt. Ez az érzés az Alsó-Jegenye-völgyben is áthatott. A Sárga 40-en már jártunk idén erre, fel is idéztük az emlékeket. A sárga és a zöld jelzéseket összekötő jelzésen még nem barangoltunk soha. Teljesen új térképrészlettel bővült így virtuális adatbázisunk. Solymáron a várban frissítettünk és pihentünk egy cseppet.
A túra utolsó felvonása a solymári völgyön át vezet rá a zöld sáv jelzésre, melyen gyönyörű, lankás útvonalon érintjük a Jenői-tornyot és a Solymári-falat. A Majdán-nyeregben tértünk rá a piros sávra, ekkor már lazább tempóban. Öt órán belül terveztünk beérni ,így is kértünk segítséget a hazautazásban, ezért nem szerettük volna túlságosan elrohanni magunkat. Végül 4 óra 56 perces idővel ártunk a csobánkai cserkészparkban.
Összességében ez egy jó túra. Túraszempontból olyan városi részeket érintünk, melyeket máskor nagyon ritkán. Ilyen a Gellért-hegy, a Tabán, vagy a Kevély alatti tekergés Csobánka irányába. A szolgáltatások tökéletesek, a pontőrök roppant kedvesek. Egyszer érdemes végigzarándokolni a Pálos teljesítménytúrák valamelyik távján.