Kék Balaton 50 a MyProtein támogatásával

Pétfürdő nehézkes megközelítése végett a túra céljául szolgáló Balatonfüreden vertünk tábort pénteken délután. Kiváló társaságban fürdőzéssel és töltődéssel vártuk a szombatot. Az este jól sikerült, így viszonylag kevés alvást követően nyújtózkodtunk a hajnali órákban. Füredről busszal utaztunk át a rajtba, mely egy órát vett igénybe. Jó lehetőség volt arra, hogy megreggelizzünk és ráhangolódjunk az 50 kilométeres távra. Az egyetlen hibája annyi ennek a járatnak, hogy 5:50-kor kell rá felpattanni. A MyProteintől kapott Oats & whey szelettel kezdtük meg a táplálékbevitelt. Ez a külsőre nagyon csábító, olyan “azonnal befallak” érzést keltő termék rendkívül édes és száraz. Ízre kifejezetten azoknak ajánlott, akik édesszájúak. A sóspártiak, mint csapatunk tagjainak zöme jelentős folyadékbevitel mellett tudta magába tömni. Tegyük hozzá, nem sokan fogyasztottak még hasonlót A kis szelet, mely 22 gramm proteint tartalmaz lassan felszívódó szénhidrátjai végett a túra előtt (és után) ideális. Csökkenti az éhségérzetet, telít és energiát is ad.

Fenyves a Balaton-felvidéken. Fotó: Ruff Róbert

Fenyves a Balaton-felvidéken. Fotó: Ruff Róbert

A rajtban hosszabb ácsorgást követően 7:40-kor startoltunk el Görög Józsival. Ekkor még kifejezetten kellemes időben futottunk a dombocskákon. A Kék Balaton 50 első mintegy 27 kilométerén gyakorlatilag semmilyen akadályba nem ütközünk, így laza kocogással könnyedén abszolválható az etap. Ám erre a napra szaharai hőséget jósoltak, ami minden természetbarát életét képes megnehezíteni.

Királyszentistván. Fotó: Ruff Róbert

Királyszentistván. Fotó: Ruff Róbert

Szokásunkhoz hűen bekezdtünk. Bő egy óra alatt értünk át a tíz kilométerre fekvő Királyszentistvánba, ahonnan csak enyhe tempóvesztést produkáltunk Litérig. Egyre melegebb volt, ezáltal jelentős mennyiségű folyadékot vittünk be már ekkor. Személy szerint kb. három liter folyadéknál járhattam, ami isoitalt, ízesített vizet és cukros üdítőt jelentett. Ráadásul a litéri frissítőn még egy ropit is elkezdtem magamba tömni, ami az ezt követő nyakig érő gazos etapon fogyott el. Fontos a sópótlás.

Litér. Fotó: Ruff Róbert

Litér. Fotó: Ruff Róbert

A gazban már elviselhetetlen volt a rekkenő hőség. Hála az égnek hamar kimásztunk belőle és emelkedésbe váltott a táj. A dombtetőn égetett a nap. A folyadék fogyott. Sebességünk lassult. Szerencsére Berény nincs messze ettől a napos területtől, így igyekeztük tartani a tempót, hogy minél előbb folyadékhoz juthassunk. Jól is jött a patakba mártott sapka és a kertislagos fürdőzés, majd Almádiban a sör, a magnézium és az energiazselé. Az energiazselét is a MyProtein biztosította. Meg kell jegyezzem, ennek van az egyik legjobb íze a piacon. Kivételesen vízben oldva fogyasztottam el a soron következő szakaszon. Az oldódás során nem lett túl híg és az ízéből sem veszített olyan sokat, hogy ne legyen ihatatlan. Ami előnyére válik még ennek  terméknek, hogy a többihez képest nagy adag.

Tisztás Balatonalmádi határában. Fotó: Ruff Róbert

Tisztás Balatonalmádi határában. Fotó: Ruff Róbert

Kellemes tempóban sétáltunk az utolsó négy hegyet magába foglaló emelkedős etap felé. A túra java innen jön. Kb. 20 kilométeren kb. 800 méter szintemelkedést kell leküzdenie a túrázóknak. A helyzet az volt, hogy egy első öt kilométeren belüli emelkedős kocogás közben beszélve beszorult a levegőm. Nem foglalkoztam vele, azt hittem, majd elmúlik. Tévedtem és szenvedtem is egy keveset. Legközelebb nem fogok feleslegesen dumálni, ezt mindenesetre megtanultam. A Csere-hegyre fel tartalékoltam. Illetve tartalékosan álltam neki a meghódításának, amiből az lett, hogy megszenvedtem a mászással. Nem gondoltam volna, hogy egyik pillanatról a másikra gyakorlatilag elfogyok. Görcs közeli állapotba kerültek a vádlijaim. Valószínűleg közrejátszott ebben az is, hogy nem tudtam kellően mélyen lélegezni. Nem vagyok orvos, de sport közben a nem megfelelő oxigénbevitel hátráltat.

A Csere-hegyi-kilátó. Fotó: Ruff Róbert

A Csere-hegyi-kilátó. Fotó: Ruff Róbert

Alsóörse kocogva jutottunk le a hegyről. Nagyot kellett küzdenem magammal, ugyanis a kocsmában már a hányinger kerülgetett. Fogalmam sem volt, mi lehetett a baj. Megfelelően frissítettem, folyamatosan vizeztem a sapkámat és mostam az arcomat. Enni is ettem. Itt megpróbáltam magamba tömni egy Oats & Way-t, ami nem jött össze. A forróságban megolvadt szeletet egyszerűen képtelen voltam letuszkolni. Ez nem a termék hibája. Ilyen időben bármilyen energiaszelet használhatatlanná válik az olvadás miatt. Télen viszont, nem farkasordító hidegben, vagy az átmeneti évszakokban kellemes lehet a fogyasztása az Oats & Whey-nek túra közben is. A lábaim begörcsöltek. Megfordult a fejemben, hogy nem megyek tovább. Minden tartalékom feltöltöttem, egy MyProtein energiazselét is elpusztítottam. Ez jó húzás volt, ugyanis Lovason át Csopakig minden bajom megszüntette. A Csákány-hegy emelkedőjén frissítés közben tért vissza a hányingerem. Nem esett jól semmilyen víz, ezeket alig tudtam magamban tartani. A cukros történeteket kívánta a szervezetem. Felszenvedtem magamat valahogy ekkor már viharfelhők alatt némi égzengéssel tarkítva. Nem tudom, mikor kellett úgy hergelnem magam lefelé kocogás közben, ahogy ezt akkor tettem. Botrányos lelki állapotban szeltem a métereket.

A Plul-malom. Fotó: Ruff Róbert

A Plul-malom. Fotó: Ruff Róbert

A malom melletti kúton már nem bírtam vizet inni. A malomban a gyümölcslevest, a szörpöt és a fröccsöt sem kértem. Inkább haladtam. A Péter-hegy gazban úszó oldalában össze-vissza vágtam magamat, de tudtam, hogy már közel a cél. Bevetettem a titkos fegyveremet, a BCAA-t, ami csak nehezen kezdett hatni, ám már nem görcsöltem el felfelé. Csepegett az eső, dörgött az ég, én meg egyedül haldokoltam a hegytetőn. Józsi fent bevárt, így együtt indultunk el a csúszós lejtőn. Ekkor értem utol a 100-as távot hősiesen leküzdő Matzák Melindát, aki előtt itt és most megemelem a kalapom. Melcsi, elképesztően ügyes voltál!

Jókai-kilátó. Fotó: Ruff Róbert

Jókai-kilátó. Fotó: Ruff Róbert

Egyetlen emelkedő volt vissza, a Tamás-hegy. Ennek oldalában ismét dzsungelharcot kellett vívni, betoltam két ironman kapszulát, amit túratársam adott. Fent már lépni is alig bírtam, botrányosan rosszul néztem ki, de ha nem vettem volna be a két kapszulát, akkor mentőhelikopterrel berregtem volna az első kórházig. Hála az égnek valahogy be tudtam vánszorogni a Papsoka templomromnál lévő célba, ahol életmentő volt a finom dinnye. Ami érdekes, hogy húsz perc pihenő után, vélhetően a bevitt kiegészítők hatására már elmúltak a bajaim és lazán lerohantunk Józsival a kocsiért, sőt, este Anitával még az I Love Balaton éjszakai futás 10 kilométeres távját is teljesítettük.

A Papsoka templomrom. Fotó: Ruff Róbert

A Papsoka templomrom. Fotó: Ruff Róbert

Önmagunk ellen küzdeni a legnagyobb küzdelem. Önmagunkat legyőzni, a legnagyobb győzelem.” – Galilei. Csatámat megvívtam és legyőztem önmagamat, így hihetetlenül büszke vagyok erre a teljesítésre, ami Görög Józsi nélkül valószínűleg nem jött volna össze. Tarnai Máté szavaival tudnám lehet talán a legjobban illusztrálni, hogy miért is vágunk bele hétről hétre ezekbe a komoly kihívásokba. Sokunk számára a természetjárás és a teljesítménytúrázás a kedvenc időtöltés, amit rendszeresen űzünk egészségünk megőrzése érdekében, kiszakadva a hétköznapok mókuskerekéből. A rendszeres túrázás – némi túlzással – függőséget is jelenthet, hiszen nemegyszer vágyunk az új kihívások (gyorsabb tempó, új tájegységek/útvonalak) megvalósítására – állnak Moiwa gondolatai a turafuggo.hu-n. Kihívások és célok nélkül nagyon nehéz lehet létezni.

A túra (2013-as) videója

Herperger Anita táplálkozási tanácsadó és teljesítménytúrázó társunkat kérdeztük a MyProtein termékeinek felhasználást illetően még a túra előtt. Tehát aki kipróbálná a protein szeletet és/vagy az energiazselét, a következőkre figyeljen oda: „Az OATS&WHEY FLAPJACK protein szelet tej és tejsavó fehérjéket (whey protein) tartalmaz. Mindkettő jó minőségű táplálék kiegészítő. Egy szelet kb. 22 gramm fehérjét tartalmaz, amely jó kiegészítés egy egész napos versenyszerű teljesítménytúra során. Nem tudjuk egyéb táplálékkal bevinni az állóképességi sporthoz szükséges mennyiségű fehérjét, mivel a mi napi protein szükségletünk jóval magasabb, mint a nem sportolóké. Táplálék kiegészítésként kiváló a teljesítménytúrához, mivel megfelelő mennyiségű szénhidrátot tartalmaz a felépítő folyamatok túlsúlyba kerüléséhez. A sótartalma alacsony, így annak pótlásával nem számolhatunk. Egy szeletet a túra elején, egyet a mozgástevékenység után célszerű elfogyasztani. Az ENER:GEL zselé szénhidráttartalma kb. 25 gramm, amely a teljesítménytúra sporthoz szükséges kiegyenlített napi szénhidrátmennyiség néhány százalékát jelenti, azonban hirtelen szénhidrátpótlásra kiváló a túra bármely szakaszában. A sótartalma elhanyagolható, amely a teljesítménytúrákon – különösen a hőségben – folyamatosan pótolandó, így ebben nem nyújt segítséget számunkra ez a zselé. A B-vitamin tartalma azonban kiemelendő. A B2 és B6-vitaminokat optimális mennyiségben tartalmazza. Viszonylag magas a Niacin tartalma, amely már egy géllel fedezi a napi sportolói B3-vitamin szükségletet. A Niacin fokozza a szénhidrát-felhasználást, javítja a vérkeringést, hatással van a szív- és érrendszer működésére, hatással van a hormonrendszerre, és a nemi hormonok szintézisére is. A B12-vitamin tartalma rendkívül magas, segíti a fehérje és szénhidrát anyagcserét, amely a teljesítménytúrázáshoz szükséges mennyiség kiemelt pótlását jelenti. Egyedül a B1-vitamin tartalma alacsonyabb, mint ami számunkra szükséges. A két zselét túra közben egyenletesen elosztva az első harmadban és a harmadik harmadban ajánlott elfogyasztani, illetve szükség esetén bármikor”.

Protein szeletProtein szelet

A beszámolóban azt írtam, hogy nagyon édes a protein szelet. Talán ez az egyetlen negatívuma. Íze egyébként a többi gyártóéhoz hasonló, tehát akik ezeket szeretek, csalódni nem fognak benne. A túra másnapján hűtve elfogyasztottam egyet az érdekesség kedvéért, ami maximálisan alátámasztja a hidegebb idővel kapcsolatban írtakat. Roppant jól esett a hűtőből elfogyasztani és ugyanúgy csillapította az éhségemet, mint a túra napján. Talán az íznél sokkal fontosabb az, hogy mit tud hozzátenni a teljesítményhez. Az első 20-25 kilométer alapján kijelenthetem, hogy megfelelő táplálékbevitelt jelent. Gyorsabban haladók úgysem frissítenek menet közben,  akik pedig lassabban járják az erdőt, azoknak 15-20 kilométerenként elég ebből egyet megenniük. Nem mellesleg: nem tartalmaz sok cukrot.

Energiazselé

Energiazselé

Az energiagél nagyon jó, számomra sokkal ízletesebb a protein szeletnél. Nem túl édes nem túl ragadós, mindenképpen dobogós helyet adnék neki a piacon, legalábbis a tesztelésre kapott narancsosnak. Ebben az esetben is fontosabb az íznél a hatékonyság. Lehet valami borzasztóan rossz ízű, ha használ, míg hiába finom, ha semmit sem ér. Kettőt vittem a túrára. Egyet vízben oldva ittam meg míg egyet úgy, ahogy a tasakban volt. Lényeges, hogy segített holtpont közelben. Tartalmazza azt, amire szükség van és elég nagy adag a riválisokhoz képest. A vízben oldott lassabban hat, mint a fel nem oldott, hiszen úgy nem azonnal meg is isszuk és ezáltal eltolódik a megfelelő hatás elérése. Célszerűbb inkább magunkba préselni és fél liter folyadékot ráinni. Egészen biztos, hogy a MyProtein Ener:Gel szerepelni fog a frissítőim között.

A túra GPS trekkje

Csornai Edináéknak a túrát, a MyProteinnek a frissítőt köszönjük, továbbá gratulálunk valamennyi teljesítőnek!

A fotókat Ruff Róbert készítettehttps://www.facebook.com/robert.ruff.18/media_set?set=a.873922689310321.1073741930.100000777953921&type=3&uploaded=28

Szerző: Túrablog2015. július 20.

Style switcher RESET
Body styles
Background pattern
Background image

Túrafüggő hírlevél

 

Köszönjük!

Hiba történt

A bejelöléssel megerősítem feliratkozási szándékomat a Túrafüggő hírlevelére.