Mennék, de valami visszahúz. Azt hiszem ez az idézet maximálisan jellemzi az érzelmi állapotomat és a teljesítményemet is a Gerecse Trailt illetően.

Fotó: terepfutas.hu

Fontos tényező, hogy csütörtökön hajnalban 39°C fölé emelkedett a lázam, fogalmam sincs, miért és csütörtökön már nyoma sem volt, hittem én, ám utózengési még vasárnap is alaposan gyilkoltak. A versenyt nem hagyhattam ki, hiszen akkor a sorozat érmét sem vehetem majd a nyakamba az utolsó felvonást követően.

Lábproblémák miatt két perc után feladtam a bemelegítést és visszabattyogtam a rajthoz. Semmi erőm nem volt, tudtam, hogy itt nagy lebőgés lesz. Így is lett, az első emelkedő tetején elfogytam. Igyekeztem az elejéről indulni, még előzgettem is, ám az erdőben szinte a teljes mezőny elrobogott mellettem. Megálltam a hegyoldalban fújni, ami legalább három-négy éve nem fordult velem elő, ha nem több. Gyalogolni sem bírtam, tüdővel sem bírtam, meghaltam.

Szerencsére volt nálam BCAA 8:1:1, amit azonnal elfogyasztottam. Ettől igen csak életre kapott az izomzatom. A csúcstól szinte végig tudtam kocogni a Vízválasztóig. Ez nagy szó volt, hiszen előtte a lejtőket és az egyeneseket sem tudtam kocogással abszolválni, persze ezekből kevés volt.

Az utolsó emelkedőket igen komoly nehézségek árán küzdöttem le. A szinteket végigszenvedtem, majd haldokolva, de lekocogtam a célig.  1:46-os időt mentem, ami nyolcas átlagot jelent, mégsem lehetek elégedett, ugyanis ennél jóval több volt ebben a versenyben. A szervezetemet nem tudom átverni és nagy igazság, hogy betegen otthon kell maradni pihenni. Hogy belevágnék-e ugyanilyen feltételek mellett megint? Naná! Na ennyit a pihenésről.

Végül egy szám Rúzsa Magditól, mely tökéletesen jellemzi a mennék, de valami visszahúz érzésemet.

A verseny videója

Szerző: Terepfutás.hu, 2015. július 5.

A verseny gps trekkje