BUÉK 20

A januári első szombaton a szokásos koránkeléssel vette kezdetét a 2015-ös túraév is. Kellett, hogy ne legyen hosszú a sorban álló szimulátor Hűvösvölgyben. Szerencsére az enyhe időben nem fagytam meg a 20 perces várakozás során. Nagyon sokat agyaltam azon, hogy induljak-e a túrán. Minden le volt fagyva, nekem pedig sietnem kellett Gödre egy focitornára. A nagyon maximum három órás teljesítés fért csak bele, hét órai rajttal. Nem nagyon éreztem ennek a lehetőségét, ugyanis már a Gyermekvasút végállomáson is majdnem összetörtem magamat. Azonban mindig kell valami kihívás, és ha már ott ácsorogtam, beneveztem. Végül 7:07-kor vágtam neki a majdnem 20 kilométeres távnak.

A jeges Hármashatár-hegyi emelkedő. Fotó: Bori Bianka

A jeges Hármashatár-hegyi emelkedő. Fotó: Bori Bianka

Azonnal kocogásba kezdtem. Tudtam, hogy kizárólag gyors tempóval lehetséges az előzetes célkitűzésem. Ennek tükrében pillanatok alatt a sárga sávon előztem az emelkedőn. Szoktam a csúszós, jeges talajt és próbáltam a pálya szélén haladni. Néztem az előttem futókat, hogy ilyenkor milyen technikát alkalmaznak, amit igyekeztem lemásolni.

A HHH híres adótornya. Fotó: Bori Bianka

A HHH híres adótornya. Fotó: Bori Bianka

Nagyon gáz volt a terep, de így is sikerült alig 40 perc alatt feljutnom a Hármashatár-hegyre. Innen tíz percen belül lerobogtam Fenyőgyöngyére, ahonnan szintén kocogva a jégen felfelé ugyanennyi idő alatt értem el az Árpád-kilátót. Meglepően jól haladtam és jó kondiban is éreztem magam.

Mesés kilátás a HHH-ról. Fotó: Bori Bianka

Mesés kilátás a HHH-ról. Fotó: Bori Bianka

Az Apáthy-szikláig már nem sikeredett ilyen ügyesre a produkcióm. Három alkalommal estem el a szintúton. Eléggé fájtak ezek, de nem foglalkozhattam vele, ha be akartam érni három órán belül. A fővárosi (aszfalt) szakaszon bőven tudtam kozmetikázni, egészen az egykori Hárs-hegyi kempingig alkalmas volt a terep a száguldozásra.

Jégpáncél az Apáthy-szikla felé. Fotó: Bori Bianka

Jégpáncél az Apáthy-szikla felé. Fotó: Bori Bianka

Valahol a zöld sáv emelkedőjén kezdtem el lemaradni a futóktól. Taktikáztam a Nagy-Hárs-hegy miatt. Fent a jelzetlen szakaszon a jég mellett a kidőlt fák nehezítették az életem, de itt is jó időben jártam, két órán belül.

Kidőlt fák is nehezítették a haladást. Fotó: Bori Bianka

Kidőlt fák is nehezítették a haladást. Fotó: Bori Bianka

A Nagy-Hárs-hegyet talán még soha sem másztam meg ilyen könnyedén, ám lefelé, a Bátory-barlangnál, majd a sárga sávon egyáltalán nem lehetett futni. Esés, csúszások, a tüskék vágásai nehezítették az életemet. Talán ennek tudható be, hogy az utolsó négy kilométert több mint fél óra alatt sikerült abszolválnom.

A Kaán Károly-kilátó. Fotó: Bori Bianka

A Kaán Károly-kilátó. Fotó: Bori Bianka

Összességében azt tudom írni, hogy a túra rendezésügyileg szokásosan jó volt, és nagyon nem bántam meg az indulást. A nehéz (életveszélyes) terepen a 2:43:05-ös saját rekordot is jónak ítélem meg. És a legfontosabb, hogy végre nem fáj semmim, így talán egy sérülésmentes és sikeres év vár rám egy Túrafüggő aranyéremmel.

Fotók

 

Style switcher RESET
Body styles
Background pattern
Background image

Túrafüggő hírlevél

 

Köszönjük!

Hiba történt

A bejelöléssel megerősítem feliratkozási szándékomat a Túrafüggő hírlevelére.