A Biatorbágy környéki hegyekben zártam le a 2014-es túraévet egy Dózsa György felkelésének 500. évére emlékező teljesítménytúrával.
Fotó: Pető Attila
Bár már számtalan alkalommal jártam Biatorbágyon, eddig még nem volt szerencsém kirándulni a környéken. Ezúttal azonban eljött ennek is az ideje. Az eredetileg a Budai-hegységbe tervezett teljesítménytúrára valamelyest a hivatalos rajtidő előtt odaértem. Szerencsére parkolóhelyem is akadt és nem kellett várakoznom sem az itiner átvételénél. Eredetileg négy órás teljesítést tűztem ki, ezért kocogásba kezdtem.
A teljesen ismeretlen terepen sorra hagytam le az előttem rajtolókat. A látványosságoknál, a szebb helyeken lassítottam és bámészkodtam, ha már erre hozott a sors. Nem szerettem volna elrohanni semmi mellett. A 301 méter magas Kő-hegyről több ízben tárul elénk szép kilátás, érdemes néha megállni és nézelődni. A piros sávon egy komoly mászással juthatunk fel, de megéri. A Homokkő-szikláknál a csúszós talajon törhetjük magunkat könnyedén össze, ha annyira nem az útra koncentrálunk, mint ahogy azt tettem én.
A Szélkapu-völgyből négykézláb jutottam fel a piros sáv és a piros kereszt elágazásához, ahonnan a Szily-kápolnához szaladtam. Itt rossz ösvényt választva jutottam le a focipályához, így megelőztem az előttem rajtoló Moiwáékat. Csak nehezen jöttem rá, hogy merre is van a helyes út, és sokáig azt hittem, rossz úton, szemben a mezőnnyel haladok.
A következő számomra csodás látnivaló a Madár-szirt névre hallgató sziklafalon való haladás volt. A csípős hideg, de napos időben gyönyörű kilátás tárult elém (és persze minden túrázó elé). Érdemes egyszer ide is ellátogatnia mindenkinek.
A Biai-horgásztóhoz a Benta mentén vezet a piros sáv. Sok kutyát felhergelt a flangálásom, de amint elkocogtam, elhalkultak. A tónál két kóbor kutya rémisztgetett, ám nem foglalkoztak velem, miután leguggoltam egy marék kavicsért. Ezen az etapon gyakorlatilag nincsen szint a Sóskút határában magasló Kálvária-hegyig, így nagyobb tempóban haladhattam. A Kálvária-hegyről is gyönyörű a kilátás.
Sóskúton át vezet a jelzés, ahonnan némi emelkedőt leküzdve fordulhatunk vissza Biatorbágy irányába. Ezek a mászások nem estek annyira jól, így utol is ért Moiwa és Peti. Velük tettem meg a célig hátralévő részt.
A Nagy-mező meseszép kilátását követő etap annyira már nem fogott meg, de összességében nagyon élveztem az újdonságot. Minden évben lehetne itt egy teljesítménytúrát szervezni.