Piros 85

Ennek tükrében nyolc magasságában el is rajtoltunk. Irány a Nagy-Kevély! Fent Áronék reggeliztek, majd meneteltünk tovább. Lefelé ért utol minket a terepfutók mezőnye. Kis előzgetés és kerülgetés, majd Csobánkáig eseménytelenség övezte a túrát.

Kis aszfaltos szakasz, a futóknak frissítőpont, nekünk feltételes ellenőrző – tényleg az volt, és nem sört adtak, hanem csak pecsétet. Innen irány a Tölgyikrek. A Salabastina-kútnál megálltunk frissíteni, majd rövid kaptató után fel is értünk. Pecsét és menet tovább a piroson Dömösnek.

Bükkipusztán meglátogattunk egy kiváló kilátással rendelkező magaslest, ami remek pálinkakóstolási lehetőséget biztosított Áron hazaijából. Kis nézelődés lefelé a Rám-hegy melletti szurdokban, patakátugrálás, amibe sikerült is belelépnem kicsit…

Dömösre beérve rájöttünk, hogy időnk, mint a tenger, vagyis van három óránk felérni Dobogókőre, úgyhogy a frissítést és a pecsételést követően meglátogattuk a szemközt lévő vendéglátó alegységet.

Kellemes sörözgetés és beszélgetést követően elindultunk a Szakó-nyereg felé, illetve eljutottunk a Kaktusz büféig, amit most láttunk először nyitva. Ez elég indok volt, hogy betérjünk. Na ez inkább cukrászda, de akadt sör is.

Citromos nyári üdítőital fogyasztása után – ez volt a legolcsóbb, de még ennek az árát is sokalltam – Áron diktálta felfelé a tempót. Szakó-nyereg, Dobogókő egy erős vágta volt, innen tovább már kicsit lassulva, szalagozás szedése közepette haladgattunk. Volna, ha a ködtől láttunk volna valamit. A Csévi-nyeregig sikerült összeszedni egy majd másfél órás csúszást, ezúton is köszönet, hála és tisztelet a pontőröknek, akik kitartottak, míg odaértünk.

A Csévi-nyereg után már csak fejmagasságba volt a köd, így lámpa kézbe, kicsit kilépve szedegettük vissza a csúszást. Az Iluska-forrásból és a környékből nem láttunk semmit, pedig elhaladtunk egy Pilisi kilátások pont mellett is.

A Kopár csárdánál már csak 40 perc volt a hátrány, gyors levesfogyasztás, számolás, még se kell kiszállnom Nagykovácsiban, hogy beérjek reggel dolgozni.

A Kakukk-hegyi kaptatón a pontőr helye megvan, tovább a Nagyszénási-emlékfalig. Ide már csak olyan 20 perces késéssel értünk. Egonék besegítettek, leszedték a környező szalagokat. Tea, csoki, kóla készlet frissítése, és irány tovább.

Nagykovácsiba sikerült beérni pontzárás környékén. Baksa Józsi erdélyi életmentő csomagja – kis pálinka, házicsoki – plusz energiát adott.

Elköszönve tőlük az előttünk álló szakasz szintjének nagy részét még közvilágítás és remek látási viszonyok között tettük meg. A Vörös-pocsolya környékén a társaság közel egyszerre esett bele a holtpontba, remek kis alvasétálás és hasonlókkal küzdve értük el az aszfaltos utat. A feltételes pontőr is bevárt minket, kaptunk tőle ISO italt, némiképp átlendített a dolgokon. Közbe eszembe jutott, hogy a Decathlonban vettem ilyen gyümölcszselésizotóniás valamit. Sanyival fogyasztottunk is belőle, Áron inkább magától győzte le. Lehet, hogy segített, ez már sose derül ki.

A Fekete-fejre felkaptatva – érdekes így hajnal tájt annyira nem tűnt meredeknek a holtpontos küzdés miatt sikerült megint kis csúszást összeszedni. Erős menetben haladtunk a Hárs-hegyi körút felé. Toplak Józsiék sátorból kibotorkálva kissé kómásan pecsételtek, bontottak. A János-hegyre felfelé tartottuk a 20 perces csúszásunkat. Lefelé összeszedtük magunkat, mindössze két perc csúszással meg is érkeztünk.

Pecsét, kóla, hideg kávé, irány tovább. A Végvári-sziklánál utolértük az utolsó, kissé megfáradt túrázót. Sanyi hátra maradt vele, mi Áronnal előre siettünk – menni kellett dolgozni.

Budaörse ereszkedve visszatért a köd, legalább is foltokban. Kis betonon bóklászás és reggeli hajléktalan kerülgetés után értük el a Mindszenty József Álltalános Iskola tornatermét.

Összességében remek kis túra volt ez is. MVTE hozta a szokásos színvonalat, sőt.

(Fekete Zoltán)

Style switcher RESET
Body styles
Background pattern
Background image

Túrafüggő hírlevél

 

Köszönjük!

Hiba történt

A bejelöléssel megerősítem feliratkozási szándékomat a Túrafüggő hírlevelére.