Mivel a Börzsöny 50 túrán nagyon bevált, a Less Nándor emléktúra előtt is lent éjszakáztunk. Görög Józsival, Erdei Lacival és Totesszel négyen töltöttük lent az éjszakát Cserépfalun egy kis túra előtti sörözéssel egybekötve. Ez egy kicsit tovább tartott, mint előzetesen gondoltuk, így a rajtidőnk is némileg csúszott 6:00-ról 7:20-ra.

Az Ódorvár. Fotó: Tolnai Balázs

Józsi már a túra elején nagyobb sebességbe kapcsolt, így Lacival ketten mentünk együtt. Maga a túra nem tűnt vészesnek, az itiner alapján az egyetlen komoly emelkedő az Ódorvár előtti volt. Szerencsém volt Lacival, ugyanis ő már sokadszorra csinálta a túrát, így gyakorlatilag az itiner használata nélkül mentünk végig.

Elég nagy tömeg volt, amin én személy szerint kicsit meglepődtem, mert nincs annyira frekventált helyen ez a túra, és mégis ennyi ember eljött. Örömteli, de érthető is, hisz kiváló rendezés volt gyönyörű tájakkal. Gyors gyaloglás és kocogás kombinációját választottuk, így gyorsan teltek az ellenőrzőpontok: Mangó-tető, Dobi-rét, és végül Oszla. Oszla előtt találkoztunk Totesszel, aki sérülése miatt a 12 km-es távot teljesítette. Ideérve 6 km/h feletti átlagsebességünk volt, amit én nagyon jónak értékeltem, de tudtam most jön csak a neheze.

Itt kiváló ellátás fogadott minket, tömérdek zsíros és lekváros kenyér, és háromféle üdítő. Egy zsíros kenyér elfogyasztása után egy lekváros kenyérrel a kezemben megindultunk a túra legmeredekebb emelkedőjén Ódorvár felé. Hosszú és kemény emelkedő volt, szinte folyamatosan meredeken kellett felfelé menni, de jó tempót mentük itt is, és elérkeztünk a Török útra. Nagyon tetszett, hogy ilyen sűrűn voltak ellenőrzőpontok, ez (és persze a Lacival való beszélgetés) remekül megtörte a monotóniát és elterelte a figyelmet a fáradtságról.

Majd következett a Várkút, ahol a pontőr hölgy megjegyezte, hogy milyen szép színharmónia vesz körül, ahogy kék rövidnadrágban kék széldzsekiben iszok egy kék folyadékot (Powerade izotóniás ital). Hát igen, a kék a kedvenc színem, ez ebből is látszik.

Innen egy kisebb emelkedőn felmentünk a GSM toronyhoz, onnan pedig le Bükkzsércre, ahol még egy dobozos kólára is volt időnk a falu Nemzeti Dohányboltjában. Ezután következett a Nyomó-hegy, ami meglehetősen meredek volt, de a jópofa vicces táblák elterelték a figyelmet a fáradtságról. Ez volt a túra utolsó ellenőrzőpontja, innen már a cserépfalui borospincék (előző este itt boroztunk), majd maga a cél következett.

Nagyon szép túra volt, és a társaság (Laci) is kiváló volt. A 37,71 km-t 6 óra 22 perc alatt tettük meg, ami 5.92 km/h-s átlagsebességet jelent. Ez számomra egyéni rekord, és (ami fontosabb) ezzel maximális pontot szereztem, így az NB II-es túrabajnokságban két fordulóval a vége előtt még semmi sem dőlt el. Remélem a mecseki és a badacsonyi túra is hasonlóan színvonalas lesz.