Nemrég Montenegróban jártam egy túravezetői tanfolyam keretében. Nem mondom, hogy régóta szerepel útiterveim között Montenegró, bár már nagyon sokat hallottam az ország természeti szépségeiről, de éltem az ölembe hullott lehetőséggel.
Fotó: Gerhát Ádám
Közvetlenül a zabljaki bázisunkra (1.400 méter magasságban) érkezésünk után meglátogattuk a Tara folyó feletti viadukthidat, amely káprázatos élmény a hídról a folyóvölgyre nyíló kilátás miatt. Nem véletlenül az ország emblematikus jelkepe és az UNESCO világörökség része a hely. Itt található a folyóvölgy felett Európa leghosszabb beülős drótkötélpályája (824 m). Első látásra eléggé félelmetes és vakmerő vállalkozásnak tűnt, de egy kis bizonytalanság után megtörtént, aminek meg kellett történnie. Sajnálom, hogy lemerült közvetlenül az indulás előtt a telefonom, mert azt a csodálatos kilátást és adrenalintól túlfűtött életérzést csak egy menet közben készített videó tudta volna visszaadni, szavakkal szinte leírhatatlan. Belefért még a programba a Durmitor Nemzeti Parkban található Fekete-tó körbekalandozása is, amely kiindulópontként szolgált további túráinkhoz.
A Szavin-kuk (2.313 m) megmászása a csúcsról a Fekete-tóra nyíló kilátás és a rekordidő alatt megtett visszatérés miatt emlékezetes. Még a csúcson ajánlottam egy fogadást Zsoltnak, hogy aki hamarabb leér a tó melletti teraszos vendéglátó egységbe, az egy korsó sört nyer a vesztes féltől. Pontosan 50 perc alatt értünk le gyilkos tempót diktálva, sokáig vesztésre álltam, de mivel az utolsó néhány száz métert már közösen tettük meg az erdőben, jelképesen közösen raktuk fel a lábunkat a söröző első lépcsőfokára. 8 km és 710 méter szint nem is olyan rossz teljesítmény, könnyen csúszott ezután a helyi Niksicko.
Fotó: Gerhát Ádám
Másnap a Bobotov-kuk (2.523 m) meghódítása már sokkal embert próbálóbb feladat volt, kifejezetten nehéz és sziklás talajon, zordabb időjárási körülmények közepette. A visszaúton még jutott energiánk a Ledena pecina jégbarlang megtekintésére is, amit én szó szerint értelmeztem. Mivel én haladtam legelöl, nem tudhattam, hogy az eredeti tervek között csak a barlang nyílásának megtekintése szerepel. Félúton leraktam túrabotjaimat, hogy a fal melletti kötél segítségével leereszkedhessek a barlangba. Viszont a tükörjégen meghiúsult a szabályos lejutás, ellenben az egyik leszúrt botom önállósítva magát lecsúszott a barlang aljára. Ezért az utolsó 15 métert seggen csúszva tettem meg a botom megmentésének misszióját felvállalva. Leérve fogalmam sem volt, hogy kapaszkodom vissza, de legalább csináltam egy értékes fotót a jégbarlang felszínéről. Ezzel a fotóval csak en büszkélkedhetem!
Ostrog sziklába vájt kolostorát látni kell, nagyon örülök, hogy felvállaltuk a kerülőt a szent zarándokhelyhez.
A kotori városnézés a folyamatos esőzés miatt unalomba fulladt, de a város feletti fellegvárból az öbölre nyíló kilátás bármennyi esőben megtett kilométert duplán kárpótolt.