Megérkezni mindig magasztos és lélekemelő érzés! Teljesen mindegy, hogy 14, 431 vagy 820 km után érkezel meg az általad kitűzött célhoz!
Ilyenkor minden akadály feledésbe merül. Lelked megnyílik, sokkal nyitottabb leszel és egyfajta lebegést élsz át, amelyet érezhetünk habár kisebb dózisban a hétköznapi életben is egy-egy munkahelyi vagy privát siker kapcsán vagy hasonló/nagyobb dózisban a szerelemben.
Nem gondoltam arra, hogy az előző 3 nap esőzése miatt a földutak annyira sárosak lesznek, hogy minden lépésért meg kellett küzdeni Bisséig 20 km-en keresztül, mert bokáig süllyedtem a sárban és minden lépésnél le akarta venni rólam a cipőmet a sártenger. Nem gondoltam arra sem, hogy tegnap 10 km-en keresztül vizes cipőben és zokniban vonszoltam el magam Pécs belvárosáig. Nem gondoltam arra, hogy néhány napja tűző napon mentem 33 km-t egy percnyi árnyék nélkül. Csak a lebegés és örömmel átitatott emlékezetes pillanatok…
Egy régi zarándokszokáshoz híven a falu első vizes kútjánál megmostam az arcomat, letörölve róla az út porát és az izzadtságot. Miután kiváltottam a zarándoklevelemet, Zsolt atya egy imádságot is elmondott értem, ami különösen nagy meglepetés és megtiszteltetés volt.
Egy új értékrend már a Camino alatt kialakult bennem, de hogy tisztult-e a lelkem?
Soha nem gondoltam volna, hogy a Magyar Zarándokút során történnek velem misztikus dolgok, és mivel sikerült bevonzani különös segítőket az út során, talán igen. Lehet, hogy fejlődöm?
A Magyar Zarándokút oldala a Túrablogon. Itt találod a szakaszok áttekintő lapját.