Majdnem délben indultam Solt központjából, aminek több oka is volt. Utálom magamat amikor ennyire megcsúszok időben, de az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy szállásomról bejutni a település központjába egy órát vesz igénybe. Ezt tettem meg tegnap este oda – vissza, de a csapolt meggyes belga sör kétszer ekkora távot is megért volna.

Dunapataji köszöntő. Fotó: Gerhát Ádám

Révbérpuszta után egy megtévesztő jelkombináció (oszlopon balra, fán egyenes jelzés) inkább lementem a Duna-partra, ahol egy gyönyörű park fogadott. Gondoltam, hogy nem jó helyen járok, de amíg tudtam, közvetlenül a Duna-parton folytattam. Gyorsan kiderült, hogy zsákutca, ezért mindenen keresztül vissza a földútig. Már tegnap nagy gyakorlatot szereztem ebben.

Egy csatornához érkezve ismét különös dolog történt velem. Egy traktor szántotta fel a területet a Duna alatti szántón, azt gondoltam, hogy a személyautó tulajdonosa a traktort vezető személy. A dobozos ajtó háta tárva-nyitva, de senkit nem láttam a környéken, a traktor pedig ellenkező irányban haladt. Nem láttam, hol kelhetnék át a csatornán, ezért elővettem az útikönyvemet, ami teljesen egyenesen mutatta az irányt. Nem igazán értettem a dolgot, erre visszanézek a tőlem 15 méterre parkoló autóra és csodák csodájára a dobozos hátsó részének a szélén ott ül egy idősebb ember. Hogy került ő oda? Útbaigazított és figyelmeztetett, hogy a Kalimajorba vezető út az átjáró után egyenesen halad és nem kell visszajönnöm a Dunával párhuzamosan haladó útra, aminek a nyomvonalát eddig követtem. Mivel a könyv is totál egyenesen jelöli, erre én soha nem jöttem volna rá. Már a harmadik eset az út során, hogy a semmiből, véletlenszerűen teljesen lehetetlen helyen akad egy segítőm…

Kalimajorban a Teleki-kastélyban terveztem ebédet, de konyha híján csak a kastélyt tudtam megtekinteni. Egy kedves hölgy megmutatta kívül-belül, óriási nyugalmat áraszt a hely, ide szeretnék majd vendégként a későbbiekben visszatérni.

További nyolc km-t mentem az ebédért, de megérte, mert a hartai Panoráma Csárdában nagyon ízletes Révész harcsapaprikást ettem kapros-túrós-tejfölös csuszával.

Mivel a Teleki-kastély után közvetlenül rátértem a 6-os bicikliútra, húsz kilométeren keresztül mentem az aszfalton. Nem nagy élmény, erről lemondanék az elkövetkező napokban…

A zarándokszálláson nagy találkozás és tartalmas beszélgetés Edittel, aki első civil zarándokként járta végig 2011-ben a Magyar Zarándokutat! Respect!

A Magyar Zarándokút oldala a Túrablogon. Itt találod a szakaszok áttekintő lapját.