Börzsöny 50

A Turista Kékszalag maxi és ötvenes nappali résztávja a Nemzeti Bajnokság futama volt, így mi is erőpróbát tartottunk a Börzsönyben. 

Már pénteken leutaztunk Kortommal, hogy ne kelljen a túra napján korán kelnünk. A Magyarkúti Fogadóban szálltunk meg, ahol az olcsó szállás mellett szinte jelentéktelen összegért kaptunk kiváló vacsorát és reggelit. Mindkét étkezés svédasztalos jelleggel működött. Este őzpörköltet, rántott húsokat és zöldségeket, májat, valamint vadast lehetett fogyasztani a szokásos köretekkel és egy speciális tepsis burgonyával. Alaposan betároztam másnapra. Lecsúszott pár üveg sör is. Elég sokáig ébren voltunk, ugyanis az MH BHD tagjaival végre tudtunk egy ismerkedőestet tartani.

Másnap reggel szintén svédasztalos étkezés várt minket. Mivel még az előző este beneveztünk, ezzel sem kellett az időt pazarolnunk. Kortom előbb rajtolt, így én még ejtőztem a reggelit követően. Rendbe tettem a gondolataimat. Alaposan felkészültem abból, ami várt rám. Befutott Bánfalvi Boldizsár és Görög Józsi is, így négy fővel vágtunk bele a bajnokságban a nehezebbek közé tartozó futamba.

Túl sokat edzettem a túrát megelőző időszakban. Annyira túlterhelt voltam, hogy az első, totál amatőr emelkedőn elkezdtek fájni az izmaim. Mit volt mit tenni, toltam neki, majd elmúlik alapon. Az összes egyenest és lejtőt megkocogtam. Úgy voltam vele, hogy ebből a Csóványosnál nagy baj lesz, ezért időt, előnyt kell szereznem. Szereztem is. Már Nógrád előtt lehagytam Boldizsárt és valahol itt előztem le Görög Józsit is.

Egész belejöttem, nem spóroltam semmivel. A Saj-kútig alig van emelkedő, így ez az etap a darázspánik miatt jelentett némi stresszt. Persze, szerencsére nem voltak lódarazsak sehol. Kortomot megelőztem, majd beértem a vetélytársamat, Bordács Zolit is. Egymást előzgetve értünk fel a Csóványosra. A rajttól számítva 6,5-es átlagot produkáltam. Teljesen túlszárnyaltam az elvárásaimat. Már itt tudtam, hogy sima az 5,5-es átlagért járó maximum pont.

A Nagy-Hideg-hegynél léptem el Zolitól, és itt már inkább csak bicajosok előzgettek vissza. Kisinócon feltöltöttem a táskámban lévő vizes tasakot, majd átkocogtam Kóspallagra. Az új, terelésekkel tarkított kéken kicsit visszafogtam magam. Ezt a szakaszt annyira nem kedvelem, szerintem unalmas. Egy helyen a hülyén felfestett jelzés miatt beleraktam némi pluszt, de így is sikerült Törökmezőre jutnom.

Két új társat találtam. A maxi távon indultak és egymást húzva szeltük a kilométereket a kéken. Kicsit leültem, így nagyon kellettek az elfogadható időeredmény érdekében. A sok dumálással gyorsan eltelt az idő. A Hegyes-tető emelkedőjén lehagytak, ez mindig nehéz, de talán most bírtam a legjobban. Fent nem időztem sokat.

Nagymarosig végig kocogtam, így meglepően jól szerepeltem ezen az előzőleg nehéznek tűnő túrán, ami nem is volt annyira gáz. Sőt! Sokkal keményebb volt a Piliscsabai negyvenesek. Az a helyzet, hogy a kezdeti görcseim is rendbe jöttek a végére. Nulla fájdalom, enyhe fáradtság, mentális felfrissülés. Majd a Vulkánon szenvedek.

Style switcher RESET
Body styles
Background pattern
Background image