Három cimborám vágott bele a Gárdonyból induló úszást, kirándulást és kerékpározást magába foglaló eseménybe. Egyikük, Balázs István élménybeszámolója következik.

A túratriatlon céljában

Volt edzőtársaimmal úgy gondoltuk, hogy kipróbáljuk magunkat a Velence-tavi túratriatlonon. Két héttel ezelőtt én a Balaton-átúszáson már „bemelegítettem”, de sajnos akkor a barátaim nem tudtak eljönni velem, így jött az ötlet, hogy be kéne pótolni ezt valamivel. A túratriatlonra július 31-ig tudtunk kedvezményesen nevezni, de nem kapkodtuk el a nevezést. 20 perccel zárás előtt értünk oda az irodába és döntöttük el véglegesen, hogy indulunk az eseményen. A legnagyobb problémánk az volt, hogy nem rendelkeztünk fejvédővel a kerékpáros részhez. Mivel mindannyian lovagoltunk régen (öttusázók voltunk), ezért van lovas kobakunk, fejvédőnek az is megfelel.

Az eseményen az alábbi 3 táv közül választhattunk:

Kistáv: 500 m úszás – 13,2 km kerékpár – 6,8 km túra – 15,5 km kerékpár

Középtáv: 1500 m úszás – 13,2 km kerékpár – 6,8 km túra – 15,5 km kerékpár

Hosszútáv: 3000 m úszás – 13,2 km kerékpár – 6,8 km túra – 15,5 km kerékpár

Ezeken kívül lehetőség volt csak magára az úszásra benevezni, 500, 1500 illetve 3000m volt a táv. Pintyő (Pintér Bálint) és Norbi (Fodor Norbert) a túratriatlon rövidtávot választották, én a hosszútávra neveztem be.

INDULÁS

Szombaton korán reggel felpakoltuk a bringákat a csomagtartóra és elindultunk Gárdonyba. 8:15 körül oda is értünk, majd átvettük a rajtcsomagunkat és leraktuk a kerékpárokat a depóba. Több helyen is érdeklődtünk, hogy az úszás és a kerékpáros, túrás rész között mennyire kell sietnünk, megállítják-e az időt, és végül azt a választ kaptuk, hogy igen. Az úszás után leolvassák a karszalagunkról az időeredményt, megáll az óra, és csak akkor indul újra, amikor felpattanunk a kerékpárra.

ÚSZÁS

Az úszást 9 órától lehetett elkezdeni, mindenki akkor indult, amikor akart. Norbi 10 perc 50 mp. alatt, Pintyő 12 perc 8 mp. alatt teljesítette az 500m-t, bár valószínűleg volt az 6-700m is, mert kicsit rossz irányba vették az utat az egyik bója után. Nekem 44 perc 34 mp. alatt sikerült teljesítenem a 3 km-t, 1:30-on belüli százakat úszva, közel ez is volt a célom. A 3 km-t teljesítők közül nekem lett a legjobb eredményem. Összevetettem a csak úszást választók eredményeivel és ott bár volt 1-2 jobb eredmény, annyira irreálisak voltak, hogy egy hosszútávúszó sem úszott volna ilyen időeredményt. (Valószínűleg nem jól teljesítették a tóban kijelölt pályát és előbb befordultak a célegyenesbe.)

A levegő hőmérséklete nagyjából 30 fokos volt, a víz eleinte 25, de később akár 27 fokos is lehetett. Tökéletes idő volt az úszáshoz, hullámok egyáltalán nem voltak. Az úszás után kaptunk egy csomagot, benne egy kis ropival, müzli szelettel, jeges teával. Emellett még vízzel és szőlőcukorral kínálták a beérkező úszókat.

KERÉKPÁROZÁS, I. SZAKASZ

Az úszás után elmentünk a kerékpárunkért és nekivágtunk a nagy túrának. Barátaim közel fél órát pihentek, én csak 10 percet, mivel volt egy olyan szabály, hogy legkésőbb 11 óráig el kell hagyni a depót. Innentől már folyamatosan ment az óra, nem volt több megállás. Az első szakasz 13,2 km hosszú, átbringáztunk a tó túloldalára, Pákozdra, a Velencei-hegységhez, hogy ott túrázhassunk egyet. Szinte végig bicikliúton mentünk, kellemesen emelkedett néhol az út, de nem volt vészes egyáltalán. Az utat narancssárga nyilak jelölték, így ahol nem volt egyértelmű, hogy merre is kéne mennünk, ott a sárga nyilak útbaigazítottak. A kerékpárjaink nem éppen versenyre alkalmasak, az átlag életkoruk bőven 10 év fölötti, így talán ez a szám volt a legnehezebb mindenkinek. Rengeteget szenvedtem a váltóval, jövőre lehet nem ártana egy új biciklit beszerezni. Ez az érzés főleg akkor erősödött fel bennem, amikor könnyedén eltekertek mellettem hasonló kerékpárokkal, még olyanok is, akik nem is indultak az eseményen. Végül a lovas kobakokat szerencsére nem kellett viselnünk, nem lett volna túl kellemes ebben a 30 fokban.

Az első kerékpáros szakasz után.

TÚRA/FUTÁS

Miután túléltük az első kerékpáros szakaszt, jöhetett a túrázás/futás. Itt is volt egy depó, ahol le tudtuk rakni a bringákat, ekkor szembesültem a ténnyel, hogy az itinert nem hoztam magammal. Szerencsére nem volt gond, a túra után majd kapok egy pecsétet a bringára felszerelt rajtszámra. Egy perc pihenő után nekivágtam a túrának, lábam erősen görcsölt, mivel nem igazán vagyok hozzászokva a kerékpározáshoz. A kezdeti betonos rész után végre beértünk az erdőbe és a következő közel 3 km szinte végig emelkedett. Nem számítottam erre, így eléggé elfáradtam a túra első felében. Végig futva teljesítettem ezt a szakaszt is, kivéve a legvégét, amikor egy sziklás résznél lehetetlen volt futva feljutni. A kilátás gyönyörű volt, fentről lehetett látni az egész Velencei-tavat, így megérte a fáradozást. Itt ajánlatos megállni egy kicsit és pár fotót készíteni a tájról és a pákozdi ingókövekről, melyek különös kőalakzatot formálnak.

Ezután jött a túra második szakasza, ami szerencsére jóval könnyebb volt, sok lejtővel. Ekkorra már a lábam is helyrejött és tudtam közel maximális tempóban futni. Az utat végig BSI-s fehér szalagokkal jelezték, nem lehetett eltéveszteni. Az időeredményem 36 perc lett, nagyjából ilyen eredményre számítottam. A többiek nem tudom milyen idővel futottak be, de szerintem ez egész jó időnek számít ezen a terepen 6,8 km-en. A túra legeleje és legvége ugyanazon az úton haladt és mivel nem volt sehol egy ellenőrzőpont, így nagyjából annyit túrázott az ember, amennyit akart a 6,8km-ből. Előfordult, hogy egy-egy túrázó más utakon túrázva/futva csatlakozott be hozzánk, ami számomra kicsit meglepő volt.

KERÉKPÁROZÁS, II. SZAKASZ

A futás után ismét a depóba érkeztünk, ahol egy gyors frissítő és pecsét megszerzése után folytattuk utunkat vissza Gárdonyba. A kerékpárom váltója már annyira sem akart működni, mint eddig, így jó pár emelkedővel megszenvedtem. Próbáltam tartani azt a tempót, amit az első szakaszban teljesítettem, de nem sikerült sajnos. Az utolsó pár km-nél már az is nehezítette a távot, hogy elmentünk az új szabadstrand mellett, ahol rengetegen voltak és bizony figyelni kellett, hogy a járókelők és az autósok ne akadályozzanak minket. A veszélyesebb helyeken voltak rendezők, akik segítettek, és ha kellett, megállították egy kis időre a forgalmat.

Amikor visszaértünk Gárdonyba, akkor kis táblák jelezték, hogy még hány méterre vagyunk a strandtól, még egy utolsó sprintre volt erőm. A cél az elég érdekesen lett megoldva, mert egy kicsi kapun kellett betolni a biciklit, ahol épp sorba álltak emberek, úgy érzem ezen nem ártana változtatni a későbbiekben a tumultus elkerülése miatt. Miután bejutottunk a kis kapun, a strandon lévő depónál leolvasták a karszalagunkat és végeztünk a túrával. Kaptunk ismét egy jeges teát, majd a jól megérdemelt oklevelünket.

ÖSSZEGZÉS

Az összidőm végül 2 óra 41 perc 37 mp. lett, ami a legjobb eredmény hosszútávon. Összesen 70-en indultak, a célom az első 3 hely egyike volt. A verseny előtt kiszámoltam, hogy nagyjából milyen idő lenne reális a számomra és megnéztem a tavalyi eredményeket. Kicsit jobb idővel számoltam, nem tartottam lehetetlennek a 2 óra 30 percet sem, de ezzel a kerékpárral örültem, hogy ilyen tempóban tudtam menni. Voltak olyan indulók, akik a kerékpáros szakaszon közel 15-20 perccel vagy akár többel is jobb időt mehettek, mint én.
A túratriatlon után maradtunk egész késő délutánig a strandon és élveztük a kánikula minden egyes percét. Összességében egy nagyon kellemes szombati nap volt, mindenkinek ajánlom, hogy egyszer próbálja ki, mi ott leszünk jövőre is.