A Túrablog három tagja felkerekedett, és az esős idő ellenére kiválóan érezte magát a Bükkben. Amennyiben kíváncsi vagy egy barlangászós, pataktúrás, és talán egy kicsit bushcraftos képes és videós beszámolóra, akkor itt a helyed!
Szűk útvonal a Sebes-barlangban. Fotó: Kovács Kristóf Martin
Eredetileg a Lomnicra terveztünk csúcstámadást, ám különböző okokból sajnos csak a hétvégi bükki kirándulást tudtuk megvalósítani. Szombaton reggel verőfényes napsütésben indultam el Kristóffal Káposztásmegyerről. Persze már ekkor láttuk az Időkép radarján, hogy szinte egész Borsodban ömlik az eső, de mint tudjuk: nincs rossz idő csak rossz felszerelés.
A Heves-Borsod megyehatáron már özönvízben szeltük a kilométereket. Szerencsére Miskolcra érve valamelyest enyhült a csapadék. Az egyik hipermarketben bevásároltuk a két napi élelmet, majd Lillafüred irányába indultunk. Immár hárman, ugyanis a Szerencsről érkező Ábelt is összeszedtük a Tiszai pályaudvaron.
Lillafüreden az Ózon Hotel parkolójában hagytuk az autót. Az utcán nem mertük, nehogy feltörjék, vagy ellopják. Szerencsére a gyógyszálló abszolút elfogadható parkolódíj ellenében megóvta az atrocitásoktól a Totesz mobilt. Mivel már idő szűkében voltunk, kicsit kapkodva battyogtunk le Lillafüred kisvasútállomásra.
A LÁEV szerelvénye percre pontosan gördült be az állomásra. A nedves idő miatt kevesen utaztak a vonaton, ráadásul egy nyitott kocsit választottunk, ahol igen kényelmesen helyezkedhettünk el. Az 5,5 kilométeres távot mintegy húsz perc alatt teszi meg kisvasút. Ezalatt számos gyönyörű szakaszt tár elénk. Bizony, lehet csodálkozni a Bükk szépségeiben.
A Hámori-tó a kisvasútról. Fotó: Kovács Kristóf Martin
A végállomáson, Garadnán még átbeszéltük a pontos útvonalat, a táborhelyet is nagyjából belőttük, továbbá a Mókus Odú szolgáltatásait is kiélveztük. A bátrabbak megsimogathatnak egy harapós mókust, de akad itt egy kedves vizsla is. Amíg beszélgettünk, az eső is elállt, így az esőkabátokat a táskákba gyűrve útra keltünk.
A barátságos kutya. Fotó: Kovács Kristóf Martin
A kék+ jelzésen indultunk el Ómassa irányába. Balra rövid kitérővel a Szövetség-forrást találjuk. A Garadna-patak mentén, balra tartva az erdőben haladva el tudjuk kerülni az időnként forgalmas műutat. Ez azért is fontos, mert a Bükk belsejébe induló zöld sáv jelzésre itt kell balra ráfordulni.
A Sebes-víz meseszép völgyének kapuja. Fotó: Kovács Kristóf Martin
A zöld sáv jelzést elérve kb. 440 méter magasságból kezdünk emelkedőbe. A Sebes-víz völgyében az esőzésektől bővizű patak mentén kapaszkodtunk felfelé. A meseszép útvonal számos látnivalót tár elénk. Az első a Mésztufa-vízesés, amely szigorúan védett. Óvjuk, védjük, senki se gázoljon bele.
A fokozottan védett Mésztufa-vízesés. Fotó: Kovács Kristóf Martin
Tovább haladva, már 570 méter magasságban található a Huba-forrás és a Sebes-barlang. Az előbbi a Sebesvíz keleti forrásbarlang néven is ismert lehet. Azt kell róla tudni, hogy a barlangban ered a patak. Kalandozni érkeztünk a Bükkbe, így ledobtuk a cipőinket és a pólóinkat, hogy benézzünk a barlang szívébe. A 8-10 °C-os vízben nem volt kellemes a mezítlábaskodás, de a ritka természeti képződmény hamar feledtette velünk a fagyhalál közeli élményeket. A barlangnál egy szalamandra is elillant mellettünk, ami ritka látvány. Később az utóbb említett barlangot is meglátogattuk. Ennek csak egy rövid szakasza járható, ugyanis vélhetően biztonsági okokból lezárták a járatot.
A Huba-forrás, avagy a Sebes-víz keleti forrásbarlangja. Fotó: Kovács Kristóf Martin
A barlangászást követően ismét kaptató állt előttünk. Még ötven méter szintemelkedést kellett legyőznünk ahhoz, hogy az egykori mészégetőnél elérjük a Jávor-kúti műutat. Itt váltottunk jelzést. A zöld sáv Jávor-kút irányába folytatódik, ám mi elfordultunk Lillafüred felé a sárga sávon.
Óriási béka a műút mentén. Fotó: Kovács Kristóf Martin
A műút mentén érjük el a Tekenősi-rétet, ahol szép esőház és pihenő található. Természetesen letértünk a jelzett útvonalról hogy felkeressük a Fenyves-rét három víznyelőjét. A csapadéknak köszönhetően több helyen találtunk fogyasztható gombát az út mentén. Ábel és Kristóf el is csomagoltak egy-egy adagot belőlük.
Nagyra nőtt gomba a Tekenősi-réten. Fotó: Kovács Kristóf Martin
Visszatérve a sárga sáv jelzésre érintettük egy újabb útmenti víznyelőbarlangot, majd egy jelzetlen ösvényen ismét letértünk az ismeretlen felé. Enyhe emelkedőn valószínűleg vadászterületen jártunk. Ezt támasztotta alá a vadetető, a magasles és az irtás. Kb. 250 méter sétával értük el a Cubákos-barlangot.
Ismét a műúton járva a piros és a sárga sáv elágazásánál két barlangásszal találkoztunk. Rövid eszmecserét követően kiderült, hogy ők ott táboroznak, ahová mi tervezünk tábort verni. A Róka-kútnál, egészen pontosan a Létrás-tetőn zártuk le a napi menetet.
Egér bújt meg a tűzifák között. Fotó: Kovács Kristóf Martin
A tisztás hemzsegett a természetbarátoktól. Nyári táborozó fiatalok és a barlangászok társaságában beszélgettük el az időt. Kielemeztük a talált gombáinkat, ráadásul Kristóf házi készítésű fejlámpája is szakmai konzultációt váltott ki.
Tábort egy emeletes pajta aljában vertük. Kaptunk szivacsot, fedett helyen tanyáztunk, így a Kristóf által varrt szuperponyvát nem feszítettük végül ki. Raktunk tüzet, amelyen lecsót készítettünk vacsorára. A patakban időközben lehűlt borainkat a sötétedés után nyitottuk ki. Ekkor már a feltámadó szél miatt a hőmérséklet is jelentősen visszaesett. Szép éjszaka volt, a Hold szinte nappali fényviszonyokat varázsolt.
Tábortűz. Fotó: Kovács Kristóf Martin
Nagyon régen aludtam ki így magamat, mint ahogy azt a Bükkben tettem. Frissen, üdén ébredtem. Így volt ezzel a két túratársam is. Gyorsan raktunk egy tüzet, összepakoltunk, majd kávét és teát főztünk. Elővettünk egy kis kolbászt, szalonnát, amit megsütöttünk a parázs fölött. Hihetetlen nagy „feelingje” van ezeknek a reggeli erdei sütögetéseknek. El tudnám képzelni magamat a hegyekben remeteként. Persze a komforthoz szükség volt Kristóf minden zseniális kütyüjére.
A visszautat a piros sáv jelzésen terveztük. Az táborlakóktól való elköszönést követően a Róka-kútnál feltöltöttük flakonjainkat, majd Lillafüred felé vettük az irányt. A műút mentén lassúra fogtuk a tempót. Minden barlangot és víznyelőt megvizsgáltunk. A Létrási-vizesbarlang, a Tuskós-víznyelőbarlang, vagy a Láner Olivér-barlang csak három a sok közül, melyek ezen a környéken húzódnak meg a növényzetben.
A Létrási-víznyelőbarlang. Fotó: Kovács Kristóf Martin
A jelzés és a műút folyamatosan keresztezik egymást. Szerencsére a kijelölt túraútvonal többet halad a Savós-völgyben. Több alkalommal tárul elénk lélegzetelállító látvány. Az utolsó lejtő előtt még egy kis patakocskát, vagy ideiglenes vízfolyást is kereszteztünk a maga kis zuhatagaival. A völgy néhol a kidőlt fák miatt nehezen járható, de ettől csak kalandosabb lett az utunk. A leereszkedést a kisvasút zakatolása zárta, melynek mentén, a Kohászok útján (kék+), a Hámori-tó bámészkodásában értünk vissza Lillafüredre.
Savós-völgy. Fotó: Kovács Kristóf Martin
Az autóba lepakoltuk a felszereléseinket, majd a Szent István-barlangban is gyűjtöttünk némi információt, avagy élményt a barlangok világáról. A kizárólag túravezetővel járható barlangászatot mindenkinek kötelező megtekintenie, aki Lillafüreden jár.
Csodás képződmények a Szent István-barlangban. Fotó: Kovács Kristóf Martin
A hazaúton még útba ejtettük Miskolc Avas városrészét, hogy a kilátóból végre megcsodálhassuk Borsod központját. Egyszer ide is érdemes ellátogatni.
Miskolci panoráma az Avas kilátójából. Fotó: Kovács Kristóf Martin
A túra útvonala
Táv: 13,1 km
Szintemelkedés: Kb.: 300 m
A túra útvonalának áttekintő képe a Basecamp programban.
A túra videója
A túra fotóalbuma