Túl vagyok az első felvidéki túrámon, melyen piszok jól éreztem magamat. Remek ellátás, remek társaság, és nem mellesleg: eszméletlen szép tavaszi erdők.

Kilátás a Szikláktól (Skaly). Fotó: Tarnai Máté

Kortommal korán útra keltünk, hogy hét óra környékén elindulhassunk a Bazilika 40 teljesítménytúrán, amely az NB II-es túrabajnokság harmadik futama is egyben. A párkányi rajtot könnyen megtaláltuk. Leparkoltunk, beneveztünk, majd elindultunk.

A Duna gátján lassú kocogással hagytam le Kortomot. Hamar beértem Moiwáékat, akik elég kényelmesre tervezték az eggyel nagyobb táv abszolválását. Dumálgattam velük egy picit, kértem információkat a számomra ismeretlen túrával kapcsolatban, majd Don Razzino és Atros nyomába eredtem.

Garamkövesden értem őket utol. A szemerkélő esőben már együtt másztunk fel az első felvidéki emelkedőkön. Ők gyorsabbak voltak, ám mivel halálfélelmem volt a medvék és a farkasok miatt mindvégig a nyomukban jártam. Persze hogy féltem. Rémtörténetekkel szívták a vérem.

A párás, felhős, esős és gyönyörű zöld erdőben csodálatos kilátások tárultak elénk. Az Ipoly turistaháznál pedig túrapályafutásom eddigi legjobb ellenőrzőpontjával találkoztam. Volt pálinka, házi süti és szörp, szalonna, kenyér, szóval minden, amire szükségem volt. Vagyis több, mint amire valóban szükségem volt. Mivel a komp csak óránként járt, 15 perc feltöltést engedélyezett Don Razzino.

Ellátmány az Ipoly turistaháznál (Chata Ipel). Fotó: Tarnai Máté

A pihi után a meredek lejtőn estünk-keltünk, majd a gyengébb etapokat megkocogtuk. Rohanni nem lehetett, mert akkor a kelleténél többet vártunk volna a kompra. Ki volt számolva itt minden kérem szépen.

Helembán is húztuk az időt, majd Szobra átsétálva, Szobon a boltban egy shoppimgolást megejtve mintegy 30 percet vártunk a komp indulására. A tíz perces menetidőt követően eljött az ideje a gyorsabb tempóra váltásnak.

A Pilisben szinte végig Koch Krisztiánnal kocogtam, aki holtversenyben szintén első a bajnokságban. Az ellenőrzőpontok helyenként még nyitva sem voltak, így hol útközben kaptuk meg a pecsétet, hol meg sem kaptuk. Vagy épp a gulyásleves nem volt még kész. De ez legyen a legkisebb probléma.

A sűrű és zöld Pilist elhagyva vérszomjas kutyák ugatásában értünk be Esztergomba. Némely szerintem nem evett, vagy a fene tudja mi volt velük, konkrétan ki akartak minket nyírni. Egy kis városismereti verseny, séta a hídon, majd kocogás a célba. Egy nagyszerű, abszolút nem megterhelő túrát tudtunk le, amelyre biztosan vissza fogok még térni.

Mindennel együtt a menetidőm 5 óra 49 perc, amiből a kiírás alapján levonják azt a 40 percet, amit a komp miatt elidőztem Szobon.