Hajnalban keltem azért, hogy hét órakor elrajtolhassak a túrán, így azt 14 óráig befejezzem és kiérjek a Fradi-Pápa meccsre. Ötkor keltem útra, tömegközlekedve jutottam el Hűvösvölgybe, 1 óra 45 perc alatt. Az út végén Fehérvári Mátéval szerencsére összefutottam, így nyomott, a koránkelés miatti botrányosan rossz kedvemet feldobta.

7:20 magasságában rajtoltam. Vártam Görög Józsit, de hiába, hiszen belázasodott és nem tudott elindulni a túrán.  Kortomtól így kellett a nagy tempó a csapat érdekében. Kocogással kezdtem, csak az emelkedőket sétáltam meg. Ez az átlagosan 7,5-es tempó a túra végéig kitartott.

Az első ellenőrzőpont a Remete-hegy bejáratánál volt. Eddig sok aszfalton vezetett a túra, örültem, hogy végre letérünk a műútról. A szurdok még mindig tetszett, pedig már nem is tudom hanyadszor jártam benne. A Remete-hegyre vezető meredek emelkedő nem viselt meg, ám a tetején egy gyors filmezésre megálltam. Gyönyörűen szép volt a reggel. Megérte megörökíteni.

Innen szinte emelkedő nélkül vezet a kék sáv Nagykovácsiig. Útközben összefutottam Tarnai Dáviddal, akivel egy közös fotót is megejtettünk. Kevéssel később Hartmann Misivel is találkoztam. Ekkor lelassítottam, ugyanis a Nagy-Szénás emelkedőjéig beszélgettük. Említette, hogy nagy rajongója a blognak, aminek kifejezetten örülök. Elvégre a túratársaknak írunk.

Rápörögtem a Nagy-Szénásra, majd lekocogtam Piliscsabára. 2 óra 30 perc, nem is rossz idő. Húsz perc múlva már Bánfalvi Boldizsárral másztuk a Pilis első kisebb hegyeit. Kezdtem rosszul érezni magam. Nem igazán ettem reggel (értsd semmit), mindössze Vitalade isoitalt és Isostar energiazselét vittem magammal. Ott hibázhattam, hogy későn vettem le a pulcsimat és kezdtem dehidratálódni a túlizzadástól, mert miért is ittam volna rendesen eddig.

Ennek ellenére nem vettem vissza a tempóból. Koch Krisztián, az idei kihívóm hol elment mellettem, hol pedig én előztem le őt. Pilisszántón impozáns a Pilis-tető. Ahogy közeledünk hozzá egyre csak nő és nő. Meseszép. Most nem hódítottuk meg, hiszen a túra csak a Szántói-nyeregig megy, majd a zöld sávon és a kék négyzeten a Som-hegyi kulcsosházhoz vezet minket.

A Som-hegyen eszméletlen mennyiségű frissítés várt ránk. Mivel rohantam a buszhoz, csak egy pohár kólát ittam. Ismét utolértem Krisztiánt, aki megjegyezte, hogy húsz perc előnye van. Tapadtam is rá, nehogy nagyon ellépjen, még elbízná magát. 🙂

A dobogókői mászás sem volt ezúttal túl megterhelő. Könnyedén sétáltam, néhol kocogtam felfelé. Egyre több turistával futottam össze. Jó látni, hogy sokan kirándulnak. Fent gyorsan pecsételtem, majd rohantam tovább. Meglepő módon nem fáradtam el. Kifejezetten jó formában voltam. Az Ilona-pihenőnél azért bevágtam egy almát, majd lekocogtam Dömösre.

A célban legurítottam egy alkoholmentes sört, végül a 14:15-ös busszal terv szerint hazautaztam. A túrát 6 óra 23 perc alatt abszolváltam, hihetetlenül alacsony, 148-as átlagpulzussal. Ez majdnem harminccal alacsonyabb, mint pár hónappal ezelőtt. Mit tesz hét kiló mínusz. És este még a Fradi meccsére is ki tudtam menni. 😉

A túra videója (HD-ben nézd!):

És most következzen Kortom beszámolója!

Nem éppen ideális körülmények között vágtam neki a Téry 50 túrának, egy előző esti jól sikerült születésnapi bulinak köszönhetően fáradtság és fejfájás kerülgetett. Ennél azonban sokkal aggasztóbb volt, hogy egész héten fájt a jobb térdem. Ilyen helyzetben eszembe se jutna túrázni menni, de hát ez bajnokság, így egyéni és csapatszinten is kellenek a pontok. Őszintén szólva nem sok reményt fűztem a sikeres teljesítéshez.

7:25-kor rajtoltam Hűvösvölgyből, és már a Remete-szurdok bejáratáig tartó szakaszon elég intenzív térdfájdalmakat éreztem. Azzal töltöttem a túra első néhány kilométerét, hogy olyan járási technikát találjak ki, amellyel minimalizálhatom ezeket a fájdalmakat. Valószínűleg elég furcsa látványt nyújthattam eközben. A Remete-hegy viszont ideális volt, mert felfelé nem volt semmi baja a térdemnek, utána viszont egy hosszú egyenes szakasz következett a Zsíros-hegyig. Itt örömmel konstatáltam, hogy a térdem ugyanannyira fáj csak, mint az elején, így viszonylag még elviselhető a dolog. A tegnapi esti események összerakásával sikerült lekötnöm magam a Zsíros-hegyig, ahol egy kisebb pihenő tartva (és a kabát levétele után), megérkeztem a Nagy-Szénásra.

Innen egy 10 kilométeres monoton szakasz következett Piliscsabáig. Nagyon nem szeretem az ilyeneket, mert tudom, hogy most a következő két órában semmi nem fog történni. Kedvenc slágereimet dúdolva ez a két óra is hamar eltelt, Piliscsabán pedig örömmel észleltem, hogy a táv felével megvagyok, az viszont kevéssé volt örömteli, hogy semmi ellátás nem várt ránk. Így kénytelen voltam egy Nestea-t, és egy Sportszeletet vennem.

Innen újabb monoton (de legalább szintes) szakasz következett a piros sávon a Som-hegyi turistaházig. Itt a piros sáv néhány helyen eléggé el volt tűnve (pár szalag jól jött volna), így egy kisebb eltévedésben is volt részem. Szerencsére a mögöttem lévőknek volt térképük, így hamar visszataláltunk a helyes útra. A közeljövőben beruházok egy GPS-re, mert egy-két ilyen eltévedés már komoly pontveszteséget jelenthet a bajnokságban. A Som-hegyi turistaháznál viszont igazi terülj-terülj asztalkám fogadott minket. Leves, zsíros kenyér, sör, bor, pálinka. Az előző esti történések következtében utóbbiakat nem nagyon kívántam, így megelégedtem egy levessel, egy zsíros kenyérrel és némi kólával. Sajnos a só és a cukor meglehetősen egyformák, így bőségesen cukrozott virslis káposztalevest sikerült ennem. Utána még öntöttem bele egy halom sót, úgy se volt jobb, de hát a só és a cukor létfontosságú egy túrán, ilyenkor nem az íz számít.

Dobogókő előtt előkerült egy Hell energiaital, így nem volt vészes felérnem, onnan pedig irány Dömös. Itt örömmel konstatáltam, hogy a vádlim annyira beállt, hogy elmúlt tőle a térdfájdalmam. Nem tudom ez anatómiailag mennyire lehetséges, én mindenesetre végre tudtam kicsit kocogni. Így az utolsó pár kilométert kocogva tettem meg, és néhány percen múlt, hogy 5,5 km/h feletti átlaggal érkeztem célba. Őszintén meglepődtem magamon, egyáltalán nem erre számítottam, de ennek ellenére a következő túrák előtti éjszakákat inkább pihenéssel fogom tölteni.

Közös értékelés:

Itiner: Kortom: 8; Totesz: 7

Útvonalválasztás: Kortom: 9; Totesz: 9

Versenyközpont: Kortom: 8; Totesz: 7

Jelzések/szalagozás: Kortom: 8; Totesz: 8

Szolgáltatások: Kortom: 9; Totesz: 8

Pontőrök: Kortom: 9; Totesz: 10

Díjazás: Kortom: 8; Totesz: 8

Ár/érték arány: Kortom: 9, Totesz: 8

Összesen: 67,5 (Kortom: 68; Totesz: 65)