Holló-kőtől Vörös-kőig a Visegrádi-hegységben

Másodszor vágtam bele a Holló-kőtől Vörös-kőig elnevezésű túramozgalomba, melyet ezúttal is Leányfalun kezdtem egy kiváló teljesítménytúra keretein belül. A mozgalom bemutatása következik fényképekkel és videóval.

Az Apát-kúti-völgy jellegzetes motívumai. Fotó: Tarnai Dávid

Az Apát-kúti-völgy jellegzetes motívumai. Fotó: Tarnai Dávid

Egy esztendővel ezelőtt magát a teljesítménytúrát értékeltem. Most ettől eltérek és a mozgalommal foglalkozom. A túra értékelését a bejegyzés legvégén teszem közzé, függetlenül a túramozgalomtól.

Leányfalu, Pócsmegyeri rév, túránk kiindulópontja. Fotó: Tarnai Dávid

Leányfalu, Pócsmegyeri rév, túránk kiindulópontja. Fotó: Tarnai Dávid

Leányfalu nagyközség Pest megyében, a Szentendrei-Duna partján, a Visegrádi-hegység keleti lábánál. Bár már a kelták idején lakott lehetett, és a IV. század végén római őrtorony is állt a mai falu határában első hazai írásos említésére csak viszonylag későn, 1407-ben került sor Leányfalu néven. Ekkor a Szentendrei-szigeten fekvő Pócsmegyerhez tartozott. A XVIII-XIX. században Eszterházy-birtok volt. A falu benépesülése a XIX. század harmadik harmadában kezdődött, és hamarosan a fővárosi nagypolgárság nyaralóhelyévé vált. A két háború között számos művésznek is itt volt villája. A falu 1949-ben szakadt el Pócsmegyertől, 1950-ig Pest-Pilis-Solt-Kun vármegyéhez tartozott. Ma 2400 lakosa van. Leányfalu jó megközelíthetősége miatt a Visegrádi-hegységbe irányuló túrák remek kiinduló- és végpontja. Termálvizű strandja és hangulatos Duna-partja vonzza a pihenni vágyókat. 

Pihenőhely a Vörös Meteor-forrásnál. Fotó: Tarnai Dávid

Pihenőhely a Vörös Meteor-forrásnál. Fotó: Tarnai Dávid

A pócsmegyeri révtől induló útvonal eleinte aszfalton, enyhén emelkedve hagyja el Leányfalut a Pilis irányában. A település végétől erőteljesebb szintemelkedés következik, mely a Vörös Meteor-forrást és a tisztást követően  komoly kihívást tartogat.

Kilátás a Vörös-kőről a Naszály irányába. Fotó: Tarnai Dávid

Kilátás a Vörös-kőről a Naszály irányába. Fotó: Tarnai Dávid

A szerpentinek után már alig marad emelkedő, és szép időben egyre több helyen tárul elénk gyönyörű kilátás a Duna felé. A Vörös-kő emlékműnél érdemes megállni gyönyörködni a látnivalókban. Továbbá ne felejtsük el felírni a kódot sem a pihenőhelyen.

Pihenőhely és útjelzőtáblák a Vörös-kőn. Fotó: Tarnai Dávid

Pihenőhely és útjelzőtáblák a Vörös-kőn. Fotó: Tarnai Dávid

A Visegrádi-hegység keleti részének egyik legszebb kilátópontja a Vörös-kő. A csúcsról letekintve lábunk előtt terül el a Szentendrei-sziget a két Duna-ággal, karnyújtásnyira a Naszály megsebzett tömbje, mögötte pedig a Cserhát vonulatai kéklenek. Tiszta időben a Mátráig is ellátni. A Vörös-kőt a helyiek Koporsó-hegynek is nevezik jellegzetes alakjáról, ami főleg a Duna felől látszik jól. Csúcsán, emléktáblájától megfosztott, egykori szovjet emlékmű áll. Esőbeálló és padok nyújtanak lehetőséget a pihenésre. A Vörös-kőt Leányfaluból, Tahiból, Pilisszentlászlóról, Szentendréről, vagy akár Visegrádról is megközelíthetjük. 

Pecsételőhely Pilisszentlászlón. Fotó: Tarnai Dávid

Pecsételőhely Pilisszentlászlón. Fotó: Tarnai Dávid

A folytatásban előbb némileg leereszkedünk, majd nem túl vészes emelkedőn másszuk meg az 548 méter magas Kis-Bükk-tetőt. A csúcsot követően hamar elérjük a Vértes-mezőt, majd balra leválva a zöld jelzésről elhaladunk a Zánkói-rét és a Palóczki-rét mellett. Utóbbi érintése után figyeljünk, hogy ne a kerékpárúton, hanem a piros és kék sáv jelzések mentén barangoljunk.

A Szent László-völgy. Fotó: Tarnai Dávid

A Szent László-völgy. Fotó: Tarnai Dávid

A Pap-réten áthaladva a műútról rövid ideig letérve a Szent László-hegy oldalát érintjük, majd a műúton érjük el a Szarvas-szérűt. A tisztás végén figyeljünk a jobbos letérésre. Végig lejtmenetben közelítjük meg Pilisszentlászlót, ahol a Gesztenyés sörözőben tudunk pecsételni. A sörözőhöz kis kitérőt kell tenni az Országos Kéktúra útvonalán.

Betegség miatt ritkított erdő az Apát-kúti-völgyben. Fotó: Tarnai Dávid

Betegség miatt ritkított erdő az Apát-kúti-völgyben. Fotó: Tarnai Dávid

A Pap-rét a Visegrádi-hegységben Pilisszentlászló fölött elhelyezkedő szép fekvésű nyereg. Hangulatos rétje ideális közbenső pihenőhelye az erre vezető túráknak. Pilisszentlászló (szlovákul Senváclav) egy a Visegrádi-hegység szívében fekvő ezer lakossal rendelkező falu. A lakosok több mint fele szlovák. Más környékbeli falvakhoz hasonlóan ugyanis a török hódoltság után Szentlászló is szlovák lakossággal települt újra. Első írásos említése az 1294-es S. Ladislai Kekes néven történt. A kékes az itt állott királyi vadászházra utal, amelyet később Szent László tiszteletére a XIII. század végén pálos kolostorrá alakítottak. A kolostor 1526-ig működött, majd a török idők pusztításai után a pálosok keze alatt épült újra, és maradt az övék 1786-ig, a rend feloszlásáig. A kolostor maradványai az 1770-72-ben épült római katolikus Szent László templomban és kertjében találhatók meg.

Utunk során több alkalommal is keresztezzük az Apát-kúti-patakot. Fotó: Tarnai Dávid

Utunk során több alkalommal is keresztezzük az Apát-kúti-patakot. Fotó: Tarnai Dávid

Ezen vissza ismét a piros sávon találjuk magunkat. Az Apát-kúti-völgyben több ízben keresztezzük a patakot. Érdemes ezen a meseszép szurdokjellegű útvonalon megcsodálni többek között a Hobozsi Zen kápolnát, az Alpár-forrást, az Ördögmalom-vízesést, valamint inni a Kaán Károly-forrásból. A kódot a Bertényi Miklós Füvészkertnél találjuk.

A Stefánia-híd. Fotó: Tarnai Dávid

A Stefánia-híd. Fotó: Tarnai Dávid

Az Apát-kúti-völgy Pilisszentlászlóról északra induló, Visegrádig kanyargó vadregényes patakvölgy. A völgyben található az Apátkúti-halastó, az Ördögmalom-vízesés, a Magda-forrás, valamint a kedvelt piknikezőhely, a Telgráthy-rét és a bővizű Kaán Károly-forrás.

Az Apátkúti erdészház. Fotó: Tarnai Dávid

Az Apátkúti erdészház. Fotó: Tarnai Dávid

A szakasz végpontját a műutat követve érjük el Visegrádon, a révnél.

Pecsételőhely a Bertényi Miklós füvészkertnél. Fotó: Tarnai Dávid

Pecsételőhely a Bertényi Miklós füvészkertnél. Fotó: Tarnai Dávid

Visegrád nemrég ismét városi jogot kapott Pest megyei helység 1700 lakossal. A Dunakanyar és az ország látnivalókban és műemlékekben egyik leggazdagabb városa. Első említése 1002-ből való. Neve szláv eredetű (Visehrad), jelentése magaslatokon fekvő vár. A fellegvárból és az alsóvárból álló védelmi rendszer a tatárjárás után készült el. A várrendszer menedékében épült a királyi palota (1320-23), amely később Mátyás király idejében élte fénykorát. Az alsóvárat a törökök, a fellegvárat az osztrákok rombolták le. Turistaforgalma a kiegyezés után a gőzhajózással indult meg, és azóta is igen látogatott. A királyi palotán és a fellegváron kívül megtekintésre érdemes a Salamon-torony, a sibrik-dombi római katonai tábor romjai, a kálvária, a barokk katolikus templom, valamint a város déli végén található római őrtorony romjai. A természeti látnivalók közül kiemelkedő a mogyoró-hegyi vadaskert, a fekete-hegyi-rétek, illetve az Apát-kúti-völgyben a Bertényi Miklós Füvészkert és az Ördögmalom-vízesés. A látnivalók zöme turistaúton megközelíthető. 

Kisebb vízesések a Magda-forrásnál. Fotó: Tarnai Dávid

Kisebb vízesések a Magda-forrásnál. Fotó: Tarnai Dávid

A szakasz videója (Contour GPS, 720p HD)

A túra GPS felvétele (Garmin Dakota 10)

Felhasznált irodalom

Freytag & Berndt Pilis és Visegrádi-hegység című kiadványának mini turistakalauza