A 12 részes túrasorozat második állomása óriási fejlődésen esett át az elsőhöz képest.

A februári túra GPS felvétele. A részletek itt érhetőek el.

Számos kritikát olvastam a különböző internetes fórumokon, és bevallom őszintén, akadt, amivel én is egyetértettem. De láttam, hogy kívánnak javítani a hibákon a szervezők. A túrán pedig ez az igyekezet vissza is köszönt.

Nem bírok a fenekemen ülni, pedig ma reggel több okból kifolyólag is pocsékul voltam. Egyrészt kikészített a Kiss Péter Emléktúra, másrészt túl jól sikerült az előző esti ünneplés. Izomlázam volt, ami mellett gyötört a másnaposság is. Bravó, Totesz!

Vica és Gyula az ötödik, Enikő a második túrájára készült, ráadásul éremosztás is várt rám, így összekapartam magamat. Az újoncok nyolckor, én kilenckor rajtoltam. Végre nem fagytam szét a szabadban, annak ellenére, hogy technikai okok miatt nem az átjáróban volt a rajt és a cél.

Két sorban lehetett nevezni és a beérkezők külön helyen kapták meg az előre megírt okleveleket. Ezeket is rendezték rajtszám alapján. A rajtból szinte mindenkinek elmondták, hogy merre induljon, ráadásul előre tettek ki különböző pékárukat, amiket bárki bármilyen mennyiségben elvehetett.

Az útvonal el volt mérve. A közepes és a hosszabb táv egyaránt három kilométerrel. Ezt még a rajtban jeleztem, majd a GPS felvételem alapján igazoltam. Jelezték, hogy javítják, és a legközelebbi túrán (ami ezen a vonalon lesz) már feltüntetik. Előfordul az ilyen. Maga a vonalvezetés eléggé tetszetős volt. Igazi csúcsra járás. Ezen a rövid távon viszonylag magas a szintemelkedéssel. Én élveztem.

Élvezték a többiek is. Enikő enyhe izomlázra panaszkodott a célban. Mit mondjak én? Mindenem fáj, de legalább érzem, hogy csináltam valami hasznosat a hétvégén.

A célban kitöltöttük a kérdőívet, ami szintén alátámasztja az igyekezetet. Az előrelépés pedig már most is megkérdőjelezhetetlen. Köszönöm a túrát!

Jótékonysági túrákat nem pontozunk.

Túrablog videócsatorna