Jó másfél hónappal ezelőtt részt vettem a Budai Kék túrán, amit nagyon élveztem, így mikor megláttam, hogy ehétvégén rendezik a Budai Sárga túrát, biztos voltam benne, hogy erre is menni fogok. Az útvonal tulajdonképpen majdnem megegyezik a Sárga 40 útvonalával, csak az ellenkező irányban, Csillebérctől (onnan kellett lesétálni Magas-kőig) tart Nagykovácsiig.

Patak és őszi erdő

Rajtolni 8:00 és 10:00 között lehetett Csillebércen, a (Széll Kálmán térről induló) 21-es busz végállomásánál. 9 óra fele terveztem indulni, így a 8:20-as buszt szemeltem ki magamnak. Hajszálhíján ugyan, de sikerült elérnem, és meglepődve tapasztaltam, hogy tele volt túrázókkal. Ennyire népszerű lenne ez az a túra? Ám miután a csoport tagjai azon tanakodtak, hogy Svábhegynél vajon melyik HÉV-nek a sínét látják (a Fogaskerekűét), és hogy a Normafánál van-e a Libegő végállomása, már kezdtem gyanakodni, hogy a látszat csal. Később kiderült, hogy valóban, és ők a Csillebérc melletti Kalandparkba mentek, így csak néhány igazi túrázóval érkezett meg a busz Csillebércre.

Csillebérc KFKI, a rajt

A túrán összesen három ellenőrzőpont volt, egy a Nagy Hárs-hegyen, egy az Újlaki-hegy elején, és egy a Rózsika-forrásnál, nagyjából arányosan három részre osztva a távot. Ebből az első és az utolsó válaszfelírós pont volt, így tulajdonképp csak egyszer találkoztunk a szervezőkkel. Az első pár száz méteren a sárga kereszt jelzést kellett követni, majd jobbra rá kellett fordulni a sárga sávra (ezt egyébként külön táblával is jelezték a szervezők). Innen Csacsi-rét, Virág-völgy, Kis-Kőfej érintésével érkeztem meg Szépjuhásznéra. Egész sokan vettek részt a túrán (vagy épp arra kirándultak), mert csak elvétve voltak olyan szakaszok, ahol egyedül mentem. A kisebb-nagyobb kocogó szakaszaim közben is örömmel vettem észre, hogy milyen gyönyörű az őszi erdő.

Szépjuhásznéról gyorsan a Nagy Hárs-hegyre értem, ahol sikeresen meg is válaszoltam az első kérdést, miszerint van-e a kilátónak teteje vagy nincs. Ez egyébként sem okozott volna komoly feltörést (hacsak nem fújta le előző este egy erősebb orkán), de azért a biztonság kedvéért készítettem egy fényképet róla.

Nagy Hárs-hegyi Kaán Károly-kilátó

Innen a már a Kitörés-túráról is ismerős szakaszon haladtam az Újlaki-hegy irányába, ám előtte még a Határ-nyeregnél meg kellett küzdenem a Budai-hegység (legalábbis szerintem) legkeményebb emelkedőjével. Szerencsére csak meredek, hosszú nem, így gond nélkül feljutottam rá. Az ellenőrzőpontos pecsételés után gyorsan megmásztam az Újlaki-hegyet, ám most a siklóernyősök helyett, csak a gyönyörű kilátást csodálhattam meg.

Kilátás az Újlaki-hegyről

Ezután a Virágos-nyereg következett, majd egy meglehetősen szűkös és monoton szakasz a hegy oldalán. A monotonitást csak a kék sáv jelzés megjelenése szakította meg, melyet nem is olyan régen még a Budai Kék túrán követtem. Lassan elértem a Költők Padjához (amit a teljesitmenyturazoktarsaga.hu átkeresztelt Kötők Padjára), ahonnan kimondottan szép panoráma nyílt a környező hegyek irányába.

Kilátás a Költők-padjáról

Kisvártatva egy olyan élmény ért, melyet nem fogok egyhamar elfeledni. Épp kellemes tempóban baktattam az egyik erdei úton, mikor egy vaddisznócsorda (pontosabban 3-4 felnőtt és jópár gyerek példány) rohant át előttem az úton. Szerencsére nem fordítottak rám különösebb figyelmet, de egy pillanatra nagyon megijedtem. Most láttam először ennyire közelről szabadon vaddisznókat. Ezt követően sietősre vettem a tempót, és hamar el is érkeztem a Rózsika-forráshoz, ahol arra a kérdésre kellett választ adni, hogy iható-e a forrás vize. Szerencsére mielőtt megkóstoltam volna, megláttam a hatalmas „Nem ivóvíz!” táblát, amely így egyből megoldotta a rejtélyt.

Rózsika-forrás

Innentől már csak a Kerek-hegyen kellett keresztülverekednem magam, ami nem okozott komoly problémát. A vége felé megint belefutottam a kék sáv jelzésbe, hisz a múltkori Budai Kék Túra célja is ugyanerre volt. A Muflon Itató és a Zsíros-hegy érintésével bekocogtam a célba, és örömmel konstatáltam, hogy sikerült 5 órán belül, egész pontosan 4 óra 47 perc alatt teljesítenem a távot. Ez 5.48 km/h-s átlagsebességet jelent, ami egyéni rekord, így természetesen nagyon örültem neki.

Összességében az útvonal nem sok újdonságot jelentett számomra, annyiban viszont mindenképp, hogy ezeket a már ismert helyeket most először láttam őszi környezetben. Külön öröm számomra, hogy egyszer sem tévedtem el, túléltem a vaddisznórohamot, és sikerült megjavítanom az egyéni rekordomat. Nagyon tetszett a túra, ha lesz a többi színből is, mindenképp megyek azokra is.

Pontozás

Itiner: 8

Útvonalválasztás: 8

Versenyközpont: 7

Szolgáltatások: 8

Díjazás: 9

Jelzések/szalagozás: 8

Pontőrök: 9

Ár/érték arány: 8

Összesen: 65