Palóc Expedíció 40

Nógrád megyében, a Cserhát délnyugati részén, a palóc nyelvjárás peremvidékén expedíciózhattak a teljesítménytúrázás szerelmesei.

Keveset aludtam a túrát megelőző időszakban. Sok munka és sport jellemezte a napjaimat. Szombaton még az izomláz is gyötört, így rám fért az extra pihenő. Persze, hogy ezt meg tudtam valósítani az a tíz óráig kitolt rajtnak is köszönhető.

Autóval utaztam Nézsára. A környéket ismertem korábbról, így könnyedén odanavigáltam. A művelődési háznál parkolóhelyem is volt, hibátlan. A nevezést és a rövid traccspartit követően tíz óra öt perckor indultam el Márton Danival. Dani egyébként egy szlovák százasról érkezett, és itt is a százason indult. Minden elismerésem!

Nézsa a Vas-hegyről. Fotó: Tarnai Máté
Nézsa, művelődési ház. Fotó: Tarnai Máté

Keszeg felé hamar belemelegedtem a túrába. Danival beszélgettünk, nem rohantuk el a kezdést. Jól is jött, hiszen régen, egy hónapja túráztam utoljára. Az árnyék már ezen az etapon is aranyat ért, hiszen a hőmérő higanyszála csak úgy kúszott az ég felé. Keszegen az iskolában pecsételtünk, ahol üdítő volt a frissítés.

Felsőpetény irányában kezdődött el a szintezés. Nem nagyon, csak épp annyira, hogy még kellemes legyen. Itt már egyedül mentem, Dani nem akart sietni. Tök megértem. A túra rátért az Országos Kéktúra nyomvonalára, amely egészen Romhányig kísért. Kocogást és gyors gyaloglást váltakozva értem el a Petényi kocsmát. Itt összefutottam az Alföld TE két tagjával, akik a Körös 50-en megmentették a teljesítésem. Elsőre nem ismertem fel őket, ezért utólag is elnézést kérek. Amíg frissítettem, beszélgettem velük egy jót. Na az ilyen pihenők miatt volt összesen 25 perc az állásidőm. De ez belefér!

Kimagaslik a Naszály Nézsa irányából Keszeg felé. Fotó: Tarnai Máté
OKT pecsételőhely, Felsőpetény. Fotó: Tarnai Máté

Alsópetény rögtön a szomszédban található. Szintemelkedés nélkül, a kecskefarm (?) mentén jól futható terepen. Egy problémám volt: a tűző Nap. A településen kiadósat frissítettem folyadék és energiazselé formájában. Ehettem volna kenyeret, de az valószínűleg nem tetszett volna a gyomromnak.

Két komoly emelkedő volt ezen a túrán. Az első Alsópetény után várt a túrázókra. Meg kellett hódítani a Romhányi-hegyet, amely három kilométeren 205 méter szintemelkedést rejtegetett. Ez annyira nem volt vészes, simán tudtam az egyenesekben és a lejtőkön futni. A hegytetőn kódot kellett felírnunk. Lefelé pedig padlógázzal haladtam Romhány felé.

Népi viselet az alsópetényi ellenőrzőponton. Fotó: Tarnai Máté
Gyönyörű erdészház a Romhányi-hegy alatt. Fotó: Tarnai Máté

Romhányban a település szélén helyezték el az ellenőrőzpontot a szervezők. Ásványvízzel lehetett frissíteni, valamint a közeli boltban vásárolni. Én be is mentem a boltocskába, ahol szétröhögtem az agyamat. Történt ugyanis, hogy három helyi sörrel a kezében ült a bolt udvarán. Én a vásárlás után mellettük töltöttem fel flakonjaimat és a társaságukban frissítettem.

Ember egy: Hé haver! Ez valami túra?

Én: Aha, Palóc Expedíció a neve. A negyvenes és a százas táv megy erre.

Ember egy: És honnan?

Én: Nézsáról megy Nézsára.

Ember kettő: De hová megy?

Én: Nézsára vissza.

Mindegyik egyszerre: Gyááááá, az igen.

Ember kettő: Én a szőlőt más formában szeretem (szőlőlevet ittam épp)

Én: Én is, de hát autóval vagyok.

Ember három: És rossz a lámpa az autódban? (Fejkamera volt rajtam)

Én: Nem.

Ember kettő: Akkor igyál egy sört!

Ember egy: Nem érted, hogy autóval van?

Ember négy (közben ért oda): Nem hogy ti is mozognátok ahelyett, hogy itt vedeltek.

Ember kettő: Te most futsz?

Én: Most nem, de ha elindulok, akkor futni fogok.

Ember kettő: Ilyen melegben sörözni kell.

Ember három: Nemhogy söröznél.

Ember egy: Autóval van, fogjátok már fel!

Elköszöntem és jó mulatást kívántam a jól öltözött uraknak.

Romhány a Romhányi-hegy felől. Fotó: Tarnai Máté
Magasles Kő-hegy és Nézsa között. Fotó: Tarnai Máté

Az az igazság, hogy bár a túra nem volt nehéz, a Romhány utáni emelkedők a melegben nagyon sokat kivettek.  Pedig bírom a meleget, ráadásul folyadék is volt nálam. Az árnyékos szakaszok sokat segítettek, de így is jelentősen lassultam. Futni nem csak kedvem nem volt, hanem nem is bírtam. A Kő-hegyen tudtam igazán regenerálódni. Petamit és Balogh Mátét is utolértem. A hegyről lefelé a célig kocogtam, így egész jót időt értem el. A célban pecsét, NB II-es időbeírás, étkezés és fürdés volt a program. Összességében nem fáradtam el, csak kellemesen, és még bírtam is volna menni. Ez már nagyon hiányzott! Köszönöm a lehetőséget!

Értékelés

Itiner: Részletes, precíz, ha valaki kizárólag rá hagyatkozik, akkor sem tévedhet el. A százas és a negyvenes a praktikusság jegyeit figyelembe véve összevont. A táv- és szintadatok külön oldalon kaptak helyet. A térkép (és az itiner) nem színes, de így is jól látható. Kifejezetten tetszik, hogy számos háttérinformációt közölnek a túrázóval a leírásban. Megtudjuk, kik azok a palócok, megismerjük az érintett települések egy-egy jellegzetességét. 9.

Útvonalválasztás: A Cserhát ezen része kicsit Budai-hegység, kicsit Zemplén. Legalábbis nekem. Nem túl szintes, de számos kis hegyecske van benne, melyekről szép kilátás nyílik a környék településeire. Romhány után lankás, változatos a terep, talán itt nem várt mennyiségű szintemelkedéssel. A környék nyugodt, a falvak és községek szépek, rendezettek. Szeretek erre kirándulni. 9.

Versenyközpont: Azt kell mondjam, hogy hibátlan. Persze egy művelődési ház télen, nyáron, hóban, szélben, esőben és forróságban is lekőrözi az utcai rajtoltatást vagy célt. A Nézsa SE focicsapatának vendég öltözőjében zuhanyozhattunk, mely roppant módon ki lett csinosítva. Meleg víz, gyönyörű csempe, négy férőhelyes zuhanyzó, tág öltöző. Hibátlan. Az étkeztetés kétszáz méterrel arrébb történt, ahol szintén nem volt tumultus. 10.

Szolgáltatások: Az út közben egyszer volt étel zsíroskenyér formájában. A célban – én meglepődtem – bográcsgulyás várt ránk. Meg kell említenem, hogy roppant ízletes volt. Egyből eszembe is jutott a Börzsöny Vulkántúrán elfogyasztott adag, ami szintén kiváló volt. A túra során bőven biztosítottak folyadékot a Fitt-Fut Alapítvány rendezői. 10.

Díjazás: Bár megfogadtam, hogy csak érem díjazás kaphat tízes osztályzatot, most mégis kénytelen vagyok megszegni fogadalmam. Elképesztően szép oklevelet és emléktárgyat kaptam. Teljesen visszaadják a túra hangulatát. 10.

Jelzések/szalagozás: Egyetlen egyszer sem kellett azon gondolkodnom, hogy jó irányba megyek-e, és nem a GPS készülékem miatt. Ahol kellett, ott volt szalag, ahol nem, ott pedig jelzés. 10.

Pontőrök: Palóc népi viseletbe öltöztek a pontok őrei, akik mindennemű kérdésemre segítőkészen válaszoltak. Azonnal kínáltak az ellátással, még kérni sem kellett. És nem mellesleg: a pontőr hölgyek nagyon csinosak. 10.

Ár/érték arány: A teljes árú nevezési díj 1400 forint volt a túrára, ami a túrabajnokságban indulóknak a kedvezmény miatt a fele. Én egy teljesítménytúrára, pláne ha ennyi mindent kapok (étel, ital, minőségi díjazás, fürdési lehetőség) abszolút nem sajnálom ezt az összeget. 9.

Összesen: 77

A túra számokban

Táv: 38,82 km (itiner szerint) – 38,42 km (GPS szerint)

Szintemelkedés: 920 m (itiner szerint) – 1116 m (GPS szerint)

Teljesítési idő: 05:44:12 (~6,77 km/h-s átlagsebesség)

Átlagpulzus: 152

Maximum pulzus: 179

Elégetett kalória: 4653

Hőmérséklet: 29-33 °C

Nehézség: 3/10

Powered by Wikiloc
Style switcher RESET
Body styles
Background pattern
Background image