Ellepték a túrázók a Balaton északi partját. Mi az NB II-es bajnokság hatodik futamát, a Kék Balaton 50-et teljesítettük.
Eléggé meg voltak határozva a rajtolási lehetőségeink, ugyanis a rendezők egy félórás időszakot lőttek be a rajtoltatásra. Az első Budapestről induló vonattal utaztunk így le Pétfürdőre, ahol a sok bátor jelentkező miatt eltolódott a rajtunk. Mindenképpen a végén akartunk indulni, hogy tudjuk, hányan indulnak az NB II-es versenyzők közül. Micsoda taktikázás!
Roppant változatos ez a túra. Aki egy kicsit is böngészte előzetesen a térképet az tudta, hogy az első 28 kilométeres dombos szakasz után kezdődik a Kék Balaton 50-en a mókázás.
A Bakony vonulataiban gyönyörködve, dombvidéken, már ekkor perzselő napon szedtük a lábainkat Kortommal. Eléggé sajnáltam, hogy sietősre fogtuk a figurát, de ez bajnoki futam, így nem volt apelláta. Így maradt ki sajnos a Péti-hegyi geotorony vizitje. Megbeszéltük, hogy egyszer a helyi kéktúra miatt még visszatérünk, és akkor minden látványosságot górcső alá veszünk.
A kék jelzés össze-vissza kanyarog, így több helyről hallottam eltévedést. Minket ez nem veszélyeztetett, ugyanis nálam volt GPS készülék. Ez még Szötskééknek is kapóra jött, akik utólagos elmondásuk szerint elkavarogtak volna nélkülünk. Erdők, mezők és szántóföldek váltották egymást. A turistautak.hu térképe ezen a szakaszon több helyen eltért a valóstól.
Az első, nagyon ötletes ellenőrzőpont 9,5 km-re volt a vasútállomástól. Azt kellett megválaszolnunk, hogy milyen autó parkol a Tündér-hegy aljánál lévő fa tövében. Ez egy gyerekjárgány volt, és én pirosra tippeltem a fényviszonyok mellett. Végül a következő pont pontőreivel a rózsaszínben egyeztünk ki. Bárányok mellett elhaladva értük el az első települést, az 500 lakosú Királyszentistvánt. A kis falut elhagyva végre izgalmasabb útvonal várt ránk. Meghódítottuk a Mogyoró-hegyet, majd leereszkedve onnan Litéren kötöttünk ki, ahol újabb ellenőrzőpontot állítottak fel a szervezők. Hideg citromos vizet kaptunk, de akadt rágcsálni való is. Én kizárólag folyadékkal éltem, mert a túrákon tempó mellett képtelen vagyok enni.
Litérről a kiszáradt Bendola-patak medrében, 1,5-2 méteres gazban baktattunk. A Nap egyre forróbb volt, így egyre inkább igényeltem a folyadékot. Kortom szorosan jött mögöttem, majd valahol a Rom-kúti-völgy és a Határ-völgy között leszakadt. Talán ez az etap volt a legnehezebben járható. A cserjék és a fák szinte teljesen benőtték az utat. Szinte örömtáncokat lejtettem az első tiszta terepen. A Malom-völgyben, kikerülve a a Cseri-hegyet értem be már Kortom nélkül Balatonalmádiba. Az erődtemplom után betértem frissítőért egy boltba. sikerült elfogyasztanom több mint három liter folyadékot az eddig megtett kb. 24,5 km-en. A város vasútállomásán helyezték el a következő ellenőrzőpontot, ahol eléggé nagy volt a nyüzsgés. Szombat+nyár+napsütés=Balaton.
Az eddig megtett 26,85 km és 497 méter szintemelkedés arra volt jó, hogy újra felvegyem a túraritmust. Bő fél órával jártam az 5,5-es átlag előtt úgy, hogy nem futottam. Itt viszont elkezdődött a teljesítménytúra. Négy nagyon kemény emelkedőt kellett leküzdenie az indulóknak. A Csere-hegyi-kilátó (295 m) meghódításával indult a hadjárat. Hosszan elnyúlt a szerencsére nem túl meredek útvonal, és bizony megizzasztott. Elszoktam ettől. A hegytetőn található újabb ellenőrzőponton bőven elláttak frissítéssel. Magnézium, kalcium, só és folyadék állt a rendelkezésemre. De nem időzhettem sokat, ugyanis a nyakamon lógott az 5,5-s tempó.
Alsóörs rövid érintésével, jelentős aszfaltozással értem el Lovast. Alsóörsön a kocsmánál ismét frissítettem. Több helyen remek panorámában gyönyörködhettem. Nagyon szép a Balaton!
Menet közben sikerült ráhangolódnom a következő erőpróbára. A Nap már megpörköl és kezdte az energiatartalékaimat is felemészteni a hőség. Ilyen körülmények között bitang nehéz túrázni, de én a meleget jobban viselem, mint a hideget. Utálok fázni! Szóval előttem magasodott a Csákány-hegy (328 m), melyre meglehetősen könnyedén sikerült feljutnom. Az Endrődi Sándor-kilátó tábláinak megszámlálása után pihenő nélkül tűztem tovább.
Maradt két komoly hegy. A csopaki Plul-malomnál ezért betoltam egy isostar energiagélt. A Péter-hegyre (319 m) vezető előbb enyhe, majd igen meredek ösvényen próbáltam komoly tempót menni, mivel a lejtőkön a térdem miatt lassú voltam. Sokat kivett belőlem, de már csak egy próbatétel várt rám.
Ereszkedés közben megcsúszott a lában és egy hatalmasat estem a hátsómra. Az esést „szebbé tette”, hogy sikerült pár métert csúsznom lefelé. Megúsztam komolyabb sérülés nélkül, de muszáj voltam jobban koncentrálni, mert még egy bukás nem fért volna bele. A Tamás-hegy leküzdésére minden maradék erőmet összeszedtem, így fordult elő az, hogy majdnem visszaköszönt belőlem, ami bennem volt. De megérte! Az időm kiváló volt, 5-5 körüli átlagnak megfelelő. Kicsit videóztam a kilátópontokról, majd a keresztnél elhelyezett ellenőrzőpont érintését követően beérkeztem Balatonfüredre.
A fennmaradt három kilométerre 45 perc állt a rendelkezésemre. Nem is kellett már sietnem, tudtam, hogy lazább tempóval is beérek a maximum pontot érő 8 óra 41 percen belül. Füredi tekergésem vége a Siske utca 61-ben lett volna, ha nem lett volna muszáj áthelyezni a Papsoka templomromhoz a célt, ahol bizony alig-alig akadtak még túrázók.
Számvetés:
Táv: 47,82 km (itiner szerint); 47,81 km (GPS szerint)
Szintemelkedés: 1341 m (itiner szerint); 1480 m (GPS szerint)
Teljesítési idő: 08:38:56
Átlagpulzus: 151
Maximum pulzus: 182
Elégetett kalória: 6994
Hőmérséklet: 32-34°C
Nehézség: 6/10
A túra videója
Ha nem látod, kattints IDE!
Értékelés:
Itiner: Kortom: 9; Totesz:9
Útvonalválasztás: Kortom: 9; Totesz: 9
Versenyközpont: Kortom: 10; Totesz: 7
Szolgáltatások: Kortom: 10; Totesz: 9
Díjazás: Kortom: 9; Totesz: 9
Jelzések/szalagozás: Kortom: 9; Totesz: 8
Pontőrök: Kortom: 10; Totesz: 10
Ár/érték arány: Kortom: 10; Totesz: 10
Összesen: 73,5 (Kortom: 76; Totesz: 71)
A túra GPS felvétele:
Ha tetszett a túra, nyomj egy lájkot!