A legutóbbi hétvégén sajnos nem tudtuk kirándulni menni. Szerencsére egy túratársunk felajánlotta, hogy beszámol az ország egyik legnépszerűbb túrájáról. Fogadjátok szeretettel Turi Zsolt írását és fotóit a Gerecse 50 teljesítménytúráról.
Tatabánya, Turul emlékmű. Fotó: Turi Zsolt
Már egy hónapja készültem erre a napra, hiszen izgalmas családi programnak néztünk elébe. Apa kísért utam során, elvileg Neki ez a 25. teljesítése, bár ezt szerintem csak becsülte, de az elejétől kezdve rendszeresen járt, amíg túl sok minden nem jött közbe. Míg nekem az első teljesítésem volt a mai. Anya depózással segített nekünk, amire feltétlen szükség nem volt, de hát jól esett.
7:30-kor megérkeztünk Tatabányára. Találtunk parkolóhelyet, majd Apát rutinosan követve eljutottunk a rajtközpontba. Gyorsan pakoltam egy kört, beneveztünk, majd kis pihenéssel, kereken 8 órakor indultunk. Csak egy kis A5-ös térképet kaptunk, így előismeretek híján a tömeg útvonalát próbáltam tanulmányozni, amíg megfejtem az apró jelzések titkait, amiket a térképre rányomtattak.
Gerecse 50, rajt. Fotó: Turi Zsolt
Mire kiértünk Tatabányáról, lassan kezdtem felvenni a túra ritmusát és az első ellenőrzőpontnál (János-forrás) azon hagyományos félelmem is elmúlt, hogy nem fogjuk megtalálni a pontot. Természetesen csak 50-100 ember pihent ott meg éppen, ahogy a többi ponton is nagyjából ilyen létszámú pihenő-tömeggel találkoztunk. Hamar elértünk a piros és a sárga elágazásához, ahol a 10-es és 20-as távoktól búcsút vettünk.
János-forrás. Fotó: Turi Zsolt
Ez a szakasz számomra ismerős volt, hiszen a Puszta-templomig megegyezett utunk a múlt hónapban rendezett Eötvös-emléktúránkkal, illetve itt jártam az első 50-es túrámon is, ami a Gerecsei forrástúrák volt. Innen Tardosnak vettük az irányt, ahol az első depó pontunk is volt, illetve itt értünk újra civilizált terepre, ami sokat nem számított, mert útközben több túrázót láttunk, mint a faluban lakost.
Tardos temploma és főtere nagyon rendezett állapotban található. Szép, elegáns kis templom áll itt. Élmény volt így a tornyot követve beérni a következő ellenőrzőponthoz. Egy kis pihenő után egy motoros találkozó közepébe csöppentünk, ami tovább növelte a ponton található étterem telítettségét.
Tardos, templom. Fotó: Turi Zsolt
A Tardos és Héreg közötti szakaszon hiányoltam, hogy felmenjünk a Gerecse-hegy tetejére, de ezt az útközben elénk táruló medvehagyma-tenger kárpótolta, amely jó illatát rögtön felismeri az ember. (Tardoson jövő hétvégén medvehagyma-fesztivál lesz!) Ahogy a pusztamaróti ponthoz értünk, már Héreg felé kezdett lassan lejteni az út, és egyre inkább eszünkbe jutott, hogy ez a lefelé most jól esik, élvezzük ki, mert Héreg után picit más terep következik.
A temető sarkában érkeztünk meg Héregre, ahol második depó pontunkat tartottuk. Itt egy jó adag sós rágcsálnivaló és temérdek víz fogyott készletemből, felkészülve a 2100 méteren bekövetkező 230 méter emelkedésnek. Ez a Gerecse 50 legnehezebb szakasza, ha itt felmész, akkor már jó eséllyel a célba is elérsz. Apának itt adtam egy ebédszünetnyi előnyt, hogy kényelmesen felérjen, majd azért én is kicsit lihegve követtem. A mezőny egy részén lehetett látni a nehéz mozdulatokat, biztató kiáltások hangoztak, de azért hellyel-közzel felért majdnem mindenki. Nekünk egy óránkba tellett. Fent a ponton készültség volt, a rosszul lévőkre, sérültekre, igazán odafigyeltek.
Innentől Koldusszállásig fokozaton enyhe lejtő következett jó 10 km hosszan, közben a Vértestolnai út kereszteződésében frissítő ponttal. Mivel csak zsíros kenyér volt terítéken én egy kenetlen kenyeret ettem hagymával és sóval, ezzel is jól laktam. Itt is aszfalt utat értünk, szóval az övtáskám tartalma is regenerálódott a 3. depóban, majd folytattuk az utat Koldusszállás felé.
Koldusszállás volt az utolsó pont, ahol pihenő embereket nagyobb számban láttunk, innentől az EP-k sűrűre váltanak és az utolsó 9 km-en 4 pont is található egyenletesen elosztva a térkép alapján nagyobb levágási lehetőségek miatt. Úgyhogy szépen cikázva, végül aszfalton is haladva elértük a Turult, ahol gyönyörű kilátás és egész Tatabánya panorámája tárult elénk. A Turultól már csak le kellett lépcsőzni, vissza a célba.
Tatabánya panorámája. Fotó: Turi Zsolt
Beérkezvén modern technikával és gyors kiszolgálással találkozunk, így végül 11 óra és 1 perc alatt teljesítettem a túrát, kényelmes, nyugodt, pihenős tempóval. Míg Apa szintén hasonlóan jól bírta, de Ő még futott egy kicsit a végén csak hogy előbb érjen be.
A túra sokkal jobb volt, mint amire számítottam, a tömeg nem volt zavaró, az idő gyönyörű volt, nem véletlen, hogy ennyien választották ezt szombaton. Mindenkinek bátran ajánlom ezt a túrát 2014-ben is! Akár a jövőre az új 30-as távval is.
Nézzük meg a túra részvételi adatait:
50-es: 2552 túrázó
20-as: 2664 túrázó
10-es: 1517 túrázó
Összesen: 6733 túrázó
Forrás: http://gerecse50.hu/hirek/Rekord-a-Gerecsen-6733-%20turazo.html
Itiner: Egy kis cetli, rajta hogy ne szemetelj, ne dohányozz. Apró rubrika a pecsételőhelyeknek táv és szint adatokkal. Magasságprofil is éppen ráfért, szűkösen. Az A5-ös lap hátulján parányi térkép, a jó szemem éppen kivette a dolgokat, itt lehetett volna legalább a jelzéseket nagyobban kiemelni. Ha már ez az egyetlen útinfó. A szöveges útvonalleírást hiányoltam, de ezt ellensúlyozta a tömeg, és a túra saját fehér kör jelzése. GPS track is elérhető. 7 pont.
Útvonalválasztás: Azt hiszem nem az én tisztem, hogy a 32 éves múlttal rendelkező útvonalat firtassam, de az fájó pont, hogy a Gerecsét csak körbekerültük. A Gerecse gyönyörű, és hát nem véletlen hogy a Turul panorámájával fejeződik be a túra. 9 pont.
Versenyközpont: Azt fogadtam meg, hogy akkor jár pontlevonás, ha 5 percnél tovább kell várakozzak. Mivel 12 helyen lehetett nevezni, és előre online is, így 3 perc alatt lezavartuk a nevezést számlakéréssel együtt is. A célbaérkezésnél már látszott a profi technika, laptopon keresték a nevem, kaptam a díjazást és 30 másodpercen belül a kezemben landolt a központi nyomtatóból érkező oklevelem a teljesítési idővel együtt. Szintén nem kellett várakozzak. Ugyan előzetesen is szívesen utaltam volna a nevezési díjat, de ezért a profizmusért, amit ott 5000 emberrel műveltek, bőven jár a 10 pont.
Szolgáltatások: Amit kaptunk útközben: 2 alma, bőséges vízkészlet, zsíros kenyér hagymával, müzli. Minden ponton lehetett plusz büfében vásárolni, nyilván volt bevétel is. Két dolgot hiányoltam: a zsíros kenyér mellé alternatívát, akár vaj, lekvár, bármi. Illetve volt egy szemétgyűjtési akció is, hogy aki visszahozza a palackját, az kap egy túrórudit a célban, de csak az első X ember, ezt a rajtidő vége felé indulva diszkriminációként éltem meg, ezért csak 8 pont.
Díjazás: Frissen nyomtatott oklevél, teljesítési idővel kiegészítve. Jelvény. De gratuláló kézfogást nem kaptam, így kénytelen vagyok 9 pontot adni.
Jelzések/szalagozás: Szalagok itt nem voltak, helyette kb. 50 méterenként egy fehér pötty biztatott minket arról, hogy jó helyen vagyunk. A résztávok elágazásánál külön rendező segítette hogy jó irányba menjünk tovább. Ezt helyenként egy „Gerecse 50” felirat is kiegészítette. Sose volt kétségem afelől, hogy rossz helyen járok. Az előttem-mögöttem lévő ember tömeg is csak plusz bizalmat adott. 10 pont.
Pontőrök: Nem volt olyan pont, ahol a pecsétemre akár egy embernyit is kellett volna várjak, mindenhol nagyjából 4 pecsét várt minket. Emellett elsősegélyre is készültek, mozgó emberekkel is. Illetve a Bánya-hegyi ponton külön készültség volt a legnehezebb emelkedő okán. Kellően profi, 10 pont.
Ár/érték arány: Összességében jóval jobb túrát kaptam, mint amire számítottam. Sokan riogattak a túrázók nagy létszámával, de mivel a rövidtávok gyorsan elkanyarodtak, így torlódások nem alakultak ki, végig tudtam a saját tempómat tartani. Érződött, hogy az 1000 forintomért szolgáltatást kapok, vigyáznak reám az út során, minden információt megadnak a sikeres teljesítés során. Első Gerecse 50 túrámat élveztem, abszolút megérte, jár a 10 pont.
Összesen: 73 pont
Turi Zsolt (ELTE-BEAC)
Ha tetszett, nyomj egy lájkot!