fbpx

Teleki 50: a Börzsönyben még a tél az úr

Hosszas tervezési és szervezési folyamatok előzték meg ezt az időjárási körülmények miatt előzetesen extrém nehézzé minősített túrát. Beszereztem egy új hátizsákot, nagy mennyiségű frissítőanyagot vásároltam, valamint Anitának köszönhetően megoldódott a macerás leutazás is. Ezúton is köszönöm neki, hogy elvitt minket Mátéval a rajtba.

Kevéssel hét óra után fizettem be az NB II-es nevezési díjat, majd a túrára is beneveztem. Minden aprónak tűnő részletre odafigyeltem, ami a felszerelésemet illette, így jól megvárakoztattam Mátét. Hivatalosan 7:15-kor rajtoltunk.

Komoly taktikai felkészülés is megelőzte ezt a túrát, ugyanis stratégiát kellett váltanom. A megszokott mindent bele már az elején helyett lassabb kezdést választottam, aminek a későbbiekben jelentős szerepe volt a sikeres teljesítésben. Drégelyvár felé pillanatok alatt elértük a hóhatárt. Máté gyakorlatilag az első emelkedőn meglépett, így innentől kezdve már egyedül haladtam. A vár gyilkos emelkedőjével együtt is tartottam az 5,5-es átlagot, azaz a tervet.

Drégely vára. Fotó: Tarnai Máté

Drégely vára. Fotó: Tarnai Máté

A folytatásban, már bemelegedve elkezdtem kocorászni is. Szerencsére elég sokat jártam már ezen a környéken, így az emelkedők előtt tudtam, hogy mikor kell lassítani, illetve gyorsítani. Pénzásás után a Csánki-kert előtti kettős emelkedés abszolút nem jelentett problémát, pedig itt már egyre veszélyesebb volt a hó mennyisége is. A Csánk-kertnél felállított ellenőrzőponton a kék négyzetre tereltek, hogy Királyházán a patakon át tudjak kelni.

Ez egy nagyon kényelmes, futható etap volt. Sütött a Nap, dalolásztak a madarak és csörgedeztek a patakok. Gyakorlatilag itt az előttem nevezők nagy részét leelőztem, Mátét beértem, így Királyházáig együtt értünk be, kb. hatos átlaggal. Az ellenorzóponton csokit és teát kaptunk, ami el is kélt, ugyanis kezdődött a jósolt pokoljárás.

Bővizű patak Királyháza közelében. Fotó: Tarnai Máté

Bővizű patak Királyháza közelében. Fotó: Tarnai Máté

Természetesen Máté lelépett, így az útközben utolért Brigihez társultam. A brutális emelkedőkön, a szinte szűz hóban kín szenvedés volt haladni. Jelentősen lassultunk, hiszen egy-egy rossz lépés után combig süllyedtünk. A ködös és szeles idő sem volt a legkellemesebb, alig vártam, hogy végre egyenesbe érjünk. A Magosfa nyergéig tartó etap rémesen hasonlított a Börzsöny Vulkántúra egyes szakaszaira. Magosfánál egy lélegzetnyi szünetet tartottunk a tűz mellett, majd a pecsét begyűjtése után a fogunkat összeszorítva folytattuk a gyilkos emelkedést.

Ha nem ismertem volna ezt az útvonalat, biztos, hogy beledöglöttem volna. Nem is testileg, inkább fejben. Emelkedő, hideg, köd, pára, hó, szél, majd elértük a Csóványost. Pihenésre nem volt idő, ráadásul mocskos módon hideg volt, így elkezdtünk ereszkedni. Természetesen ez is figyelmet igényelt, ugyanis egy rossz lépés könnyedén végzetes lehetett volna. Futni bizony csak elvétve lehetett. A Szabó-kövek, az Égés-tető, majd a Rakodó után végre megmásztuk a Nagy-Hideg-hegy felé vezető utolsó emelkedőt. A turistaházból egy villámgyors frissítés után távoztunk is.

Teleki 50

Hólepte padok Csóványoson. Fotó: Tarnai Máté

Természetesen innentől is borzasztó volt a terep. Folyamatosan őrölt az a tény, hogy még mindig csak havat látok mindenhol. Aztán az egyik pillanatról a másikra, az inóci lejtő környékén végre sár váltotta a havat. Ennek egyöntetűen örültünk. Megállapítottuk, hogy ez bizony kellemesebb, legyen bármennyire undorító. A sárdagasztás közepén egy faszállító traktorba akadtunk, amely jelentős mértékű pusztítást végzett mind az úton, mind mellette. Miért is a turistákat akarják kitiltani az erdőből? Kisinócon újabb bélyegzés és egy gyors frissítés volt a pihenőidő.

A nemrég áthelyezett kék sáv mentén megmásztuk a kálvária dombját, majd megkezdtük az ereszkedést, hogy elérjük a patak medrét. Még Kóspallagon két kutya meg akart minket vacsorázni, de erélyes fellépésünknek köszönhetően behátráltak. Mátét, mint azt utólag megtudtam, az egyik megharapta.

Kóspallag után a megáradt patak szintén jelentősen lassított minket. Több helyen csak combig, rosszabb esetben derékig érő vízben lehetett átkelni köveket keresve, hogy megússzuk minél szárazabban. Nem igazán sikerült. Szerencsére azért egy-két alkalommal a kidőlt és uszadékfákon át tudtuk magunkat vonszolni. Mivel sok csapadék esett és a hó is elkezdett olvadni, a patak néhol egy méternél is mélyebbre duzzadt, ezért több ízben is medrén kívül rémisztgette a túrázókat. Eléggé szívás volt eljutni így a Pusztatoronynál kihelyezett ellenőrzőpontig.

Patakátkelés. Fotó: Tarnai Máté

Patakátkelés. Fotó: Tarnai Máté

A völgyből kimászva a piros sávon kellemes tavaszi időben haladtunk. Brigi jól bírta, ám én kezdtem felőrlődni. Nekem lassú volt ez a tempó, vagy inkább hosszú a túra. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy 10-11 órát gyalogolok folyamatosan. Szerencsére útitársam egy két lábon járó Börzsöny-kalauz, így felkészített az emelkedőkre. A túra utolsó komoly megmérettetése a Hegyes-tető meghódítása volt, ami több mint 40 kilométer teljesítése után finoman szólva is gondot jelentett. De megmásztam. Fent ismét frissítettünk és bélyegeztünk.

A cél már a szemem előtt lobogott. A kilátás ezen a részen is szenzációs. Még a Hegyes-tető előtt a visegrádi fellegvárat, míg erről a pontról a Dunakanyart lehetett megcsodálni. Csodás naplemente volt. Hogy végül 11 órán belül beérjünk, és 4,5-es átlagot hozzunk, a végén kocogtunk. Figyelni kellett volna a sárga háromszög el nem vétésére, de a kalauzom elvezetett a célhoz.

Csodás kilátás Lepencére a Hegyes-tetőről. Fotó: Tarnai Máté

Csodás kilátás Lepencére a Hegyes-tetőről. Fotó: Tarnai Máté

Ezen a teljesítménytúrán tényleg volt minden. Tavaszi és téli időjárás, sár és hó, meleg és hideg, napsütés és köd, szél, valamint Alpokba illő hegyi patakok. Bejöttek az előzetes számítások, és annak ellenére, hogy nem jött össze az 5,5-es átlag, teljes mértékben elégedett vagyok magammal. Atomdurva túra volt!

Köszönöm a segítséget Anitának, Briginek és Máténak, akik nélkül ez a teljesítés nem jött volna össze. A beszámolóból és a videóból is biztos kimaradt pár érdekes sztori, de annyi minden történt, hogy nehéz volt összerakni. :)

Nehézség: 10/8

Értékelés:

Itiner: Brigi: 8; Máté: 9; Totesz 9

Útvonalválasztás: Brigi: 10; Máté: 9; Totesz10

Versenyközpont: Brigi: 5; Máté: 7; Totesz 6

Szolgáltatások: Brigi: 9; Máté: 9; Totesz 9

Díjazás: Brigi: 10; Máté: 8; Totesz 9

Jelzések/szalagozás: Brigi: 9; Máté: 8; Totesz 9

Pontőrök: Brigi: 10; Máté: 9; Totesz10

Ár/érték arány: Brigi: 9; Máté: 10; Totesz10

Összesen: 70,3 (Brigi: 70; Máté: 69; Totesz 72)

Adatok:

Táv: 49,4 km

Szintemelkedés: 2054 m

Legmagasabb pont: 938 m (Csóványos)

Legalacsonyabb pont: 147 m (Drégely v.m.)

Avg: 149

Max: 186

Cal: 8589

Menetidő: 10:56:25

A túra rendezőinek kiváló honlapja IDE kattintva érhető el.

[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]

Style switcher RESET
Body styles
Background pattern
Background image