Tojás 20, avagy a tavasz és a tél csatája

Ugyan a hajnali órákban az áprilisi fagy miatt közel álltam a zseléskedéshez, ám összekapartam magam, és az Újpest-Városkapu, Deák Ferenc tér, Széll Kálmán tér útirányon át fél kilencre értem fel Normafára.

Tudtam, hogy itt lesz Tarnai Máté, ráadásul egyéb kötelességeimnek is eleget tettem, így nem kapkodtam el a rajtot. Kilenc óra magasságában vágtam bele a 20 kilométeres, a GPS-em szerint 649 méter szintemelkedést tartalmazó Tojás 20 túrába.

Mivel az útvonalat kívülről fújom, az itinerbe bele sem néztem. Tudtam, hogy hol lesznek az ellenőrzőpontok és az etetőpont, így csak a túrafutás és az erdő hangjai foglalkoztattak. A hűvös ellenére nem fáztam, pedig a sálam, a sapkám és a kesztyűmet is levettem. Jó érzés volt végre a természetben flangálni, nem zavart semmi.

Az első ellenőrzőpont alig egy km-re volt a rajttól, a Disznófő-forrásnál. Eddig jeges, nagyon csúszós erdei ösvényeken szenvedtem, ami jelentősen lassított. Disznófőn várakoznom kellett egy pindurkát, ami természetesen nem volt baj, legalább hangolhattam a kamerán. Emese meglepődve jegyezte meg, hogy “Felveszed az egész túrát? De jó!” Hát igen! Nem minden nap lát az ember egy fejkamerával rohangáló turistát.

Innen az út a fák alatt halad, ám én a könnyebb futás érdekében kerültem az aszfalton. Szerencsére a csodálatos Tündér-szikla alatt szinte hibátlan talajon futhattam, így az időn tudtam kompenzálni valamelyest. Amúgy kizárólag magammal versenyeztem, nem is akartam sietni. A filmezés miatt pedig (pl. a szikla alatt) több alkalommal is lassítottam/megálltam. Következett a libegő keresztezése. Ezt is megörökítettem, mert a húgom mindig mondja, hogy “Menjünk már el libegőzni”. Enyhe emelkedő, jobb, majd bal kanyar, egy éles jobbos és máris lejtünk a szűk ösvényen a Budakeszi út felé. Át az úton, jobbra, balra, végül lejtmenetben érjük el az egykor Hárs-hegyi kemping ellenőrzőpontot. Tojással kínáltak, de meghagytam inkább másnak.

A zöld sáv jelzés ismét betér a fák közé. Mivel havat és jeget láttam, ismét a műúton maradtam. A szemetes erdei etap után következett az első lépcsőzés. Kettesével fölfelé, szigorúan. Lejtő a villamosig, egészen pontosan a patakig, majd az Apáthy-szikláig bizony komoly lépcsőzés és szintemelkedés következett. Ismertem, tudtam, hogy itt nem éri meg szenvedni, ezért besoroltam a túratársak mögé. A túra legszebb panorámája szerintem itt tárul elénk, ugyanis gyönyörű kilátás nyílik többek között a Normafára, vagy a János-hegyre. Meg is álltam egy villámgyorsat kamerázni. Aki azt hiszi, hogy túl van az emelkedőkön, az bizony téved. Az Árpád-kilátóig bizony kell még egy picit szenvedni. De megéri, ugyanis innen látni a Dunát, néhány hidat és a pesti oldalt. Szép!

A következő szakasz a csalók álma, vagy inkább rémálma. Mindenki döntse el maga. Etetőpont van a Szépvölgyi úton a zöld sáv jelzés mentén, de a túra egy része levágható a Hármashatárhegyi-úton. Az előbbin kellemes a szinteloszlás, míg az utóbbin horror. Én a becsület útját jártam, így a hivatalos úton haladtam. A frissítésnél összefutottam Kimmel Petivel is, aki eszméletlenül sok képet csinált a túráról. Mivel én 20 km-en sosem frissítek, legfeljebb itallal, ezért nem fogyasztottam a “terülj, terül asztalkámból”.

Frissítőpont a Tojás teljesítménytúrákon. Fotó: Kimmel Péter (MVTE)

Frissítőpont a Tojás teljesítménytúrákon. Fotó: Kimmel Péter (MVTE)

A zöld az adótorony másik oldaláról közelíti meg a Hármashatár-hegyet egy kevésbé frekventált útvonalon. Ezt az is mutatja, hogy szinte alig volt kijárva, így nagyon jeges volt. A Guckler Károly útra rátérve estem egy óriásit. A kamera sajnos lemerült, így nem vettem fel. Az aksit a következő ellenőrzőpont ellenőreinek közreműködésével tudtam kicserélni, ugyanis a gyári akkumulátor beragadt, csak egy bicskával tudtam kiműteni.

A Virágos-nyeregtől egy-két havas szakasztól eltekintve szinte végig dagonyában futottam. Bár megjegyzem, ez messze elmaradt a megszokottól. Ez az unalmasabb etap nagyon hamar elment. A Solymár melletti szántóföldre kiérve mindig gyönyörködök a környező hegyekben. Így volt ez most is. A Szarkavár tövében sem a megszokott sár várt, szerencsére ez most enyhébbre sikeredett. Kimmel Peti leelőzött és megint lelkesen fotózott, és nem mellesleg: marha jó képeket csinált. a solymári betonozás végén a Kocsma galériában vetettem véget a túrának, ahol majdnem ugyanannyit dumáltam, mint amennyit kocorásztam. Jó volt, jövőre is jövök. Köszönöm a szervezést!

Sártenger Solymáron. Fotó: Kimmel Péter (MVTE)

Sártenger Solymáron. Fotó: Kimmel Péter (MVTE)

 

Pontozás:

Itiner: 9

Útvonalválasztás: 8

Versenyközpont: 8

Szolgáltatások: 10 (Ez nagyon durván full extrás volt)

Díjazás: 9

Jelzések/szalagozás: 10

Pontőrök: 10

Ár/érték arány: 9

Összesen: 73

A túráról készült fotók a Magyar Vándorok Teljesítménytúrázó Egyesületének Facebook-oldalán, IDE kattintva tekinthetőek meg.

A túráról készült filmünk pedig alább, vagy a Youtube-on tekinthető meg.

A 2012-es Tojás 20 teljesítménytúra beszámolója, szintén videóval ITT érhető el. (Videó itt)

Végül jöjjön egy kis számvetés!

GPS track (Garmin, Dakota 10 készülékkel)

Táv: 19,91 km

Szintemelkedés: 656 m

Süllyedés: 920 m

Legmagasabb pont: 479 m

Legalacsonyabb pont: 149 m

Avg: 163

Max: 189

Cal: 2825

Menetidő: 3:04:54

Tojás 20 GPS track, áttekintő kép

Tojás 20 GPS track, áttekintő kép. Részletek ITT!

 

Ha tetszett, nyomj egy lájkot!

 

Style switcher RESET
Body styles
Background pattern
Background image

Túrafüggő hírlevél

 

Köszönjük!

Hiba történt

A bejelöléssel megerősítem feliratkozási szándékomat a Túrafüggő hírlevelére.