Gyermekkoromban rengeteget jártam a tőzegtavakhoz a barátaimmal, ami miatt a szívemhez nőtt a környék. Sajnos ma már a pénz az úr, így jelentős részét elpusztították ennek a mesés környéknek.
Nyaralók a Dunakeszi-tőzegtavak partján. Fotó: Tolnai Balázs
Korábban a Mogyoródi-pataktól majdnem Dunakesziig húzódott az a mocsaras, lápos terület, amely a Rákosi homokpuszták vizes élőhelyeinek egyik utolsó menedéke volt. Az eredetileg nagy kiterjedésű nedves területen buja növényzet élt, amely gazdag állatvilágot tartott el. Napjainkra már csupán két kis tó menekült meg a környéken zajló élőhely rombolásától.De ami még megmaradt, azzal érdemes törődni, és érdemes meglátogatni. A főváros északi szomszédságában ugyanis egy eldugott, csendes és nem mellesleg lélegzetelállító tórendszer fogadja az arra járókat. Gyalog és kerékpárral az egykori bányató mentén érdemes megközelíteni, és már az első bejáratnál ajánlatos leereszkedni a tőzegtavakhoz.
A két tavacskát sűrű bokorfüzesek és fűz-nyár ligeterdők övezik. A sötét színű tőzeges talajon nedvességhez kötődő, nagy termetű, lágyszárú növényzet jelenik meg, amit magaskórósnak nevezünk. Az itt kialakuló magaskórós jellegzetes növénye a borzas füzike, amelynek bíborpiros virágai júliustól szeptemberig nyílnak. A tavakat kísérő vízparti növényzetet főleg a nád és a bodnározó gyékény alkotja, de egyes partrészeken tömeges a védett tőzegpáfrány is.
A megmaradt két kis tó a fák sűrűjében. Fotó: Tolnai Balázs
A nádszegély gyakori növénye az ebszőlő csucsor, amely indás szárával felkapaszkodik a fűzfákra is, így több más növényfajjal együtt jellegzetes fátyoltársulást alkot.
A sekély, 20-40 cm-es vízben kialakuló hínárnövényzetet főleg csillárkamoszat gyepek alkotják. A fonalas zöldmoszat és a forrásmoha sűrűjében gyakori az 5-10 mm-es közönséges vízicsiga, amely héjfedőt visel a lábán, ezért a házába visszahúzódva képes elzárni a ház bejáratát.
A tó vízébe az évek során sok korhadó ág és fatörzs került, amelyek a megtelepedéshez kiváló aljzatot biztosítanak az édesvízi szivacsok és a mohaállatok számára. Ezek a helyhez kötött élőlények az ágak vízbemerülő részén alkotnak sárgás, barnás telepeket. Jelenlétük a láp tiszta vízének egyértelmű bizonyítékai.
A tóban főleg naphalak és keszegfélék élnek, de a védett kétéltűeket is több faj képviseli. A farkos kétéltűek közül a pettyes gőte, míg a békák közül a kecskebéka él a tóban. Tavasszal a tóba petéznek a környéken élő barna-, és zöldvarangyok is.
A hüllők közül a parti növényzetben tovakúszó vízisiklóval és a vízben heverő fatörzseken sütkérező mocsári teknősössel találkozhatunk. A terület madárkülönlegessége a csodálatos színekben pompázó jégmadár.
Kacsák a tóparton. Fotó: Tolnai Balázs
A két természetes tavat elhagyva Dunakeszi irányában újabb tőzegtavakhoz érkezünk. Ezeket egy horgásztársaság kikotortatta és partjaikat felparcellázta. A partmenti dús növényzet helyén zsúfolt bungaló sor épült, a tavakban pedig tápon nevelt pontyok híznak. Ezek a tavak már elvesztették természeti értékeiket, de talán reménykedhetünk abban, hogy a két kis tőzegtó az aszfaltutak és a horgásztavak szorításában még rejtve maradhat a természetrombolók szeme elől.
Videónk a tórendszer betelepült részéről
Egy másik, kiváló ismeretterjesztő film a Dunakeszi-tőzegtavakról
Fotóinkat itt tekintheted meg!
Ha tetszett a bejegyzés, vagy támogatod a tőzegtavak megmentésére irányuló elképzeléseket, nyomj egy lájkot!
A szöveg a bejáratnál található ismertetőtábláról származik.