Szeretnénk Nektek bemutatni a városrészt, ahol lakunk. Káposztásmegyerről számos túrát lehet tervezni. Cikkünkben Gödöllői-dombság hozzánk nagyon közel eső látnivalóit mutatjuk be.

Sziget a „Kis Alagi Horgászvtavon”. Fotó: Tolnai Balázs

A városrészt az 1983 és 1990 között házgyári előre gyártott vasbeton elemekből („panelekből”) épült Káposztásmegyeri lakótelep és a 2000-es években létesült Homoktövis lakópark alkotja, továbbá a lakópark szomszédságában található, folyamatosan fejlődő észak-pesti ipari park is ide tartozik. Mindezek korábban beépítetlen, sík tájon épültek. Kox barátommal úgy döntöttünk, hogy a szabadnapunkat kihasználva a csütörtök délelőttöt felhasználjuk egy kiadós kirándulásra. Káposztásmegyeren lakunk, így abban állapodtunk meg, hogy kicsit körbenézünk. Merre lehet itt kirándulni?

A 14-es villamos végállomásánál találkoztunk, majd a Rákos-patak mentén indultunk meg. Meglepően rendezett táj fogadott minket. A szemetet összeszedték, a patak medrét kitisztították és a fákat szakszerűen megvágták az illetékesek.

Az első komolyabb megállónk a rákospalotai horgásztó volt. Régi emlékeket idéztünk fel, ugyanis még az általános iskolás (Homoktövis) időszakunkban több tábor által erre a tóra jártunk fürödni.

A homoktövis az északi féltekén a mérsékelt és szubtrópusi övben él. Fénykedvelő, fagy- és szárazságtűrő. Homoktalajon, folyó- és patakhordalékon, tengerparti dűnéken nő. Hazánkban is honos. Régebben több helyen is előfordult, főleg a Szigetközben voltak nagyobb állományai. Napjainkban egyedül Újpesten élnek természetes populációi. 1974 óta védett az újpesti állomány.

A tó után a Nyugati-Veresegyház-Vác vasútvonal mentén haladtunk egészen az M0-s hídig. Itt rátértünk az autóút menti ösvényre, amely egy rejtélyes kerítésbe torkollott. Ennek mentén számos állat lábnyomát, valamint csodálatos növényeket vettünk szemügyre.

A Kox által beharangozott tórendszert egy hatalmas szántóföld keresztezése után értük el. Sajnos sok idióta horgász jár ide, akik bizony a szemetüket hátrahagyták. Nem értem, hogy miért ilyen bunkók egyesek. Örülnének, hogy egy ilyen eldugott, misztikus helyen pecázhatnának.

Innen Dunakeszi felé vettük az irányt, ahol sajnos szintén eszméletlen sok szemetet láttunk. Nagyon kár, ugyanis ez a környék varászlatosan szép. Az M2-es autót fölött értünk be Alagimajorra, ahol meglepetésünkre rengeteg dolgot tapasztaltunk.

Elsőként ott volt a csodaszép templomrom, majd igen komoly épületromokkal szembesültünk. Megmondom őszintén, eszméletlenül para volt ezekben az épületekben flangálni. Talán a videó visszaadja az érzést. 🙂

A félelem és reszketés után a Dunakeszi Reptér mellett értünk el Dunakeszi alsóra, ahonnan a bányató (ma már horgásztó) mentén jutottunk vissza Kápmegyerre, a 14É, a 30-as, a 122-es és a 126-is buszok végállomására.

A „bejárásról” készült fényképeket a Túrablog Facebook-oldalán, IDE kattintva tekinthetitek meg!

Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy lájkot!