Be kell vallanom, előzetesen kellőképp lenéztem ezt a túrát. Kovács Barna javaslatára neveztem be, hiszen szeretem a különleges díjazásokat begyűjteni, és a Téli Margita két terepfutó távján érmet is kaptak a teljesítők. Viszont így a móka után alaposan megváltozott a kissé negatív véleményem, vagy inkább előítéletem.

Annak ellenére, hogy borzasztóan aludtam, nem voltam izgatott a terepfutóverseny előtt. Pedig bevallom őszintén, az ilyen eseményeket megelőzően szinte mindig van bennem egy kis kellemes para.

Az érkezést kicentiztük, de így legalább nem kellett várakozni az iskolától alig egy kilométerre lévő rajtban. Sok ismerőssel találkoztam, aminek nagyon örülök, hiszen nagyon szimpatikus emberek űzik ezt a kiváló sportot. Bárkivel bármikor bármiről el lehet dumálni.

Az első etap Gödöllőről az erdő felé betonon vezetett, ami annyira azért nem volt gáz. Az elején még sokat is dumálgattam, ám nem szokásom a szám jártatni, mert a levegő könnyen beszorulhat és akkor szenvedhetek egy darabig. Az enyhén lankás szakaszt a Gudra-hegyre vezető igen komoly emelkedő szakította meg. Bevallom őszintén, ilyen jellegű kaptatókra itt nem számítottam, ezért naivan megfutottam, ami nem volt túl okos döntés.

Az EP. után igen komoly lejtő következett, ami rettentően le volt fagyva, így csak a szerencsének köszönhettem, hogy nem estem. Ez a térdemnek sem ízlett, így az agyam felülbírálta a terveimet és leültem. Éreztem, hogy lassabban haladok, de csak akkor néztem rá az órámra, amikor Anitáék utolértek. 150-es pulzus alatt futottam, ami igen langyosnak tekinthető nálam. Fáradt pedig nem voltam. Az istállóskastélynál kapott 0,7-es sportital eszméletlen jól jött, kicsit rá is tudtam kapcsolni. Nem tudom, hogy egy ilyen rendezvényen mi a szokás, de meglepődve láttam a sok eldobott üveget. Én megtartottam, mert elvből nem szemetelek az erdőben.

Az összességében jól jelzett útvonalon csak elvétve kellett az itinerre pillantanom. Két sráccal futottam, akikkel kb. négy kilcsin keresztül dumáltunk. Sajnos megléptek tőlem, amíg a harmadik ellenőrzőponton legurítottam egy teát. A talaj igen változatos volt. Hol meg volt fagyva, hol saras volt, hol pedig havas. Néhány emelkedő és csúszós lejtő után másodszor kereszteztem az autópályát, majd a talán legkomolyabb mászás után rátértem a zöld kör jelzésre.

Innentől megint havas, szép erdei ösvényen kocogtam, egyre lassabban. Sehogy sem tudtam magamat felpörgetni, pedig nem voltam energia hiányában. Már vártam, hogy beérjek a városba, ugyanis ott tudtam, hogy akaratlanul is gyorsítani fogok. Ez így is lett, Gödöllőn új lendülettel viharzottam be a célba.

Az időm kereken 2 óra 42 perc, amihez 167-es átlag- és 192-es maximum pulzus társult. Az órám szerint 2573 kalóriát égettem el. Zseniális. A szervezéssel elégedett vagyok, és ha nem lesz valami halaszthatatlan programon, jövőre is megküzdök a Téli Margitával. Ja, és a legfontosabb számomra, hogy a térdem csak most fáj egy picit, a futást nagyon jól viselte.