Nagyon szeretem Nagykovácsit és a környékét, így örömmel jöttem el idén is a PMTT teljesítménytúrára. Az pedig különösen tetszett, hogy ugyan most is a 23 km-es távon mentem, de mégis más volt az útvonal, mint tavaly. Bár azt sajnáltam, hogy idén nem érintettük a Csergezán-kilátót.
Nagykovácsi plébánia. Fotó: Kőrössy Tamás
Nagykovácsi jó két órányi útra van tőlünk, így már hajnalban fel kellett kelnem. Jó volt látni, hogy a Hűvösvölgyből induló 63-as busz szinte teljesen megtelt túrázókkal. Háromnegyed kilenc környékén meg is érkeztünk, a rajtoltatás nagyon gyorsan és profin zajlott (hála az előnevezésnek), és még szaloncukrot is kaptunk. Végül pontban kilenc órakor rajtoltam el.
Induláskor vettem észre az itineren, hogy bizony itt a legtöbb ellenőrzőponton kérdésekre kell válaszolni, ami azért volt némiképp problémás, mert elfelejtettem magammal tollat hozni. Így végül rendkívül tarka itinerrel érkeztem be a célba, mert minden ellenőrzőponton más valaki (általában más színű) tollát kellett kölcsönkérnem. Itt is szeretném megköszönni nekik a segítséget. De tanulság, hogy ezentúl mindig hordok magammal a túratáskámban tollat. Még ezt végiggondoltam magamban néhány kisebb emelkedő után el is értük az első ellenőrzőpontot, a sárga sáv-kék kereszt turistajelek kereszteződését. A havas táj gyönyörű volt így kora délelőtt.
Havas úton. Fotó: Kőrössy Tamás
Egy másfél kilométeres út után elérkeztünk a kék kereszt-kék sáv kereszteződéshez, ahol az első tényleges, pontőrökkel is ellátott ellenőrzőpont fogadott minket. Csokival és pálinkával kínáltak minket, de én (a tavalyihoz hasonlóan) most sem fogadtam el a pálinkát. Eléggé felmelegített már az intenzív gyaloglás, nem volt szükség plusz szívmelegítőre. Ezután pedig a Nagy-Szénásra kapaszkodtunk fel, ahol jeges szél fogadott minket. De ez volt a kisebbik gond, ugyanis olyan csúszós volt a talaj a sok jégtől, hogy rengetegen (köztük én is) jó párszor fenékre estünk. De a csúcsról nyíló kilátás kárpótolt mindenért.
A Nagy-Szénás megmászása. Fotó: Kőrössy Tamás
Kilátás a Nagy-Szénásról. Fotó: Kőrössy Tamás
Ezután visszaérkeztünk Nagykovácsiba, ahol gyorsan beszaladtam a CBA-ban, de mint kiderült, sajnos ott sem árulnak tollat. Az eltévedéssel szerencsére nem volt gondom, mert már a Nagy-Szénástól a Piros 85-ről megismert útvonalon haladtunk. Itt először a piros háromszög, majd a zöld kereszt jelzésre tértünk át. Meg kell jegyeznem, hogy szerintem elírás történt az itinerben, mert közel egyforma távolságot írtak a piros sáv-piros háromszög és piros háromszög-zöld kereszt, illetve a piros háromszög-zöld kereszt és zöld kereszt-zöld háromszög kereszteződések közötti szakaszokra. A gyakorlatban viszont az első majdnem egy órán át, a másik pedig maximum negyed órán keresztül tartott. Ez kicsit megzavart, mert párszor kezdtem tényleg azt hinni, hogy eltévedtem. Végül szerencsésen elértük az említett kereszteződést, ahol egy újabb csokit kaptunk a pontőröktől. Majd a zöld háromszög jelzést követve elértünk az egyik kedvenc helyemre, a most is gyönyörű Tarnai-pihenőhöz.
A Tarnai-pihenő. Fotó: Kőrössy Tamás
Ezután a sárga, majd a zöld kereszt jelzésen haladtunk tovább, míg ki nem értünk a tavalyi túráról is emlékezetes „végtelen út”-ra. Ez egy nagyon hosszú út, aminek minden kanyarjában már várja az ember, hogy felbukkanjon a vadászház, de csak nem akar. De jó pár kilométer, és számos kanyar után végre csak elérkeztünk az Anna-vadászházhoz.
Anna-vadászház. Fotó: Kőrössy Tamás
Innentől már csak a zöld sáv jelzést kellett követni, ami elvitt egyenesen a célhoz, a nagykovácsi plébániához. Itt alaposan rákapcsoltam a tempóra, mert szerettem volna kettőre beérni, hogy találkozhassam Anitával és Totesszel, akik a kilenc km-es távon indultak. Ez tulajdonképpen sikerült is, ugyanis negyed háromra érkeztem be.
Közel Nagykovácsihoz. Fotó: Kőrössy Tamás
A rajtban elfogyasztottam a forró teát és a friss pogácsát, mindkettő jól esett nagyon. Átvettem az elismeréseket, lepecsételtettem a Budapest kupás füzetet, és elhatároztam, hogy idén megcsinálom a Pest Megye Teljesítménytúrázója mozgalmat. Összességében nagyon tetszett a túra, szeretem ezt a környéket, és az ellátás is kiváló volt (még a pálinka nélkül is).
További képek ITT.
Értékelés:
Itiner: Totesz 8 ; Kortom 7
Útvonalválasztás: Totesz 8 ; Kortom 8
Versenyközpont: Totesz 10 ; Kortom 10
Szolgáltatások: Totesz 8 ; Kortom 9
Díjazás: Totesz 9 ; Kortom 9
Jelzések/szalagozás: Totesz 8 ; Kortom 8
Pontőrök: Totesz 10 ; Kortom 9
Ár/érték arány: Totesz 9 ; Kortom 9
Összesen: 69,5 (Totesz: 70 ; Kortom: 69 )
Nehézség: 2/10
Hőmérséklet: -3°C
Ha tetszett, nyomj egy lájkot!
(Kortom)