Nagy fába vágtuk a fejszénket a Bakony Félmaraton bevállalásával, de megérte benevezni a hegység egyik legszebb völgyében haladó futóversenyre.

Anitával már a verseny előtti nap elutaztunk Csesznekre, hogy a korai indulás okozta kellemetlenségeket elkerüljük. Sokkal hatékonyabban tudok teljesíteni, ha nem kell túl korán felkelni egy túra, vagy egy futás napján.

Fél hat körül érkeztünk meg az Erzsébet vendégházba. A kipakolás és a szoba „berendezése” után a Várvölgy Vendéglő felé vettük az irányt. Szigorúan gyalog, a verseny szalagozását követve az ellenkező irányba. Az étteremben meglepően sokan voltak, ráadásul még élőzene is várta a vendégeket. Kifejezetten elégedettek voltunk a bőséges és meglepően olcsó étellel.

A vendéglőből a szállás felé folyamatosan emelkedő úton azon elmélkedtünk, hogy 20,5 km teljesítése után roppant nehéz lesz abszolválva ezt az etapot.

Vasárnap reggel 8 körül kezdtünk el készülődni. A reggelit fél kilencre kértük, így két órával a futás előtt már túl voltunk az étkezésen. A labdarúgásból kiindulva, sport előtt két-három órával már nem célszerű étkezni.

A buszhoz Csesznek-Suttony megállóhoz ballagtunk ki, ahol már gyűltek a túrázók és a terepfutók. A szervezők javaslatára többen a cél közelében hagyták járműveiket.

A rajtban zökkenőmentesen ment a nevezés. Még a start előtt kb. 15 perccel magunkba küldtünk egy-egy adag energiazselét. Talán ennek is köszönhetően, az első ellenőrzőpontig eltelt mintegy kilenc kilométert szinte megerőltetés nélkül letudtam. Anita kicsit lemaradt tőlem, így másokhoz betársulva haladtam tovább.

A vinyei ep. jól jött, mivel a vártnál melegebb idő miatt több folyadékot veszítettem. Innentől kezdve nehezebbé vált a futás. Kezdtem savasodni és fáradni. De már a verseny elején eldöntöttem, hogy semmi áron se fogok indokolatlanul belesétálni. Ez lobogott végig a szemem előtt a Bakonyban.

Az utolsó ellenőrzőpontnál még frissítettem egyet, majd megkezdtem a rémes szintezést. A verseny vége rejtette magában az emelkedőket. Már az első rengeteg energiát kivett belőlem, de nem adtam fel. Inkább lassabban haladtam, de futva, nem keleltt gyalogolnom. A legkritikusabb pont két kilométerre a céltól ért el. A lábaim teljesen elsavasodtak és hányinger is kerülgetett. Kezdett belőlem kiürülni a táplálék, így szükségem volt az energia pótlására. Szerencsére volt még a zsebemben egy energiazselé, amit futás közben magamba nyomtam. Ettől újra erőre kaptam és Csesznekig nem jelentett már gondot a beérés. Azért utólag elgondolkoztam azon, hogy vajon az energiazselé valóban hatékony-e, vagy csupán placebo, esetleg előbb kellett volna bevennem.

Nos, Cseszneken már ismertem a terepet, így tudtam, hogy mi vár rám. Leküzdöttem az utolsó emelkedőket és mosollyal az arcomon befutottam a Bakony Félmaraton céljába. Pedig tegnap még nem így vártam ezt az utolsó kihívást.

Elsőre hihetetlen volt, hogy 2 óra 9 perc 50 másodperc alatt sikerült bérnem a célba. Ilyen jó idővel előzetesen nem számoltam. Ráadásul testileg és szellemileg sem voltam fáradt a megterhelés ellenére. Nagyon jól esett a mozgás a természetben, ami már eszméletlenül hiányzott.

A célban bevártam Anitát, aki szintén remek időt futott. Zuhanyzás és ebéd után meglátogattuk a várat, majd hazafelé Csetény és Szápár között megtekintettünk egy szélerőművet.